Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 20 Ezt Magyarországon még papiroson elismerjük, ellenben nem merném határozottan állítani, hogy nem hazája, níert a magyar talaj, & magyar fold Európának a legalkalmasabb földje az ilyen cikkek termelésére. Tudvalevő az, hogy a magyar Alföld kalóriabősége lefőz minden piacot. A Nagy-Alföldnek esztendőnkint 140—160 napfénydűs napja van, ami nemcsak a szójababnak, hanem más' terménynek a megtermésére m alkalmassá teszi itt a talajt. Itt van pédániak okáért az édes 'burgonyának, a cukorburgonyának a kérdése. Magyarországon nem is ismerik, azt sem tudják, 'hogy mi az, .holott a világnak a fele ugyanannyi sweet potatoes-t, édes burgonyát fogyaszt, mint iamennyá közönséges burgonyát Ismerik az lafrikai népek, ismerik az ázsiai népeik, az amerikaiak, az ausztráliaiak, csupán mi nem ismerjük a sweet potatoes-t itt, Közép-Európában. Amikor Magyarországon olyan nagy a cukorhiány, hogy gyermekeink szinte angol kórosak... (Egy hang a jobboldalon: Nincs cukorhiány! — Farkas István: Megdrágítja az állam! — Mózes Sándor: A szeszgyáraknak adják oda! — Farkas István: Cukorhiány- nincs,, csak drága a cukor, nem tudják megfizetni! Ötvennégy fillér az illeték!) Ugy gondoltam a cukorhiányt, t. Képviselő-ház, hogy aki szegény, nem jut hozzá. Nem úgy értettem, mintha Magyarország nem termelne, vagy nem termelhetne elég cukrot, hanem úgy értem, hogy a cukor hiányzik a nép táplálkozásából, a nép asztaláról. {Zaj a baloldalon-) Majd rátérek erre is. Én tehát azt ajánlanám, hogy a földmívelésügyi minisztérium tartson fenn egy olyan kísérleti osetályt, amely az állami birtokokon az ilyen terményekkel foglalkoznék és akkor annak elsősorban figyelmébe ajánlanám,- mint nagy néptáplálkozási cikket, ezt az édes burgonyát, amelyről Magyarországon ézideig csodálatosképpen még nem beszélt senki. Az édes burgonya főképpen sárga, de sok helyen piros színben termő,. — hogy úgy mondjam — földi gyümölcs, az ételek királya. • Cukortartalma hallatlanul nagy, keményítőtartalma éppen annyi, mint a másik burgonyáé, az íze teljesen kifogástalan, úgy, hogy a királyi asztalokon is éppen olyan sűrűn jelenük meg, mint a közönséges burgonya és Amerikában el sem lehet képzelni, hogy étkezés 'közben, ha máshol nem, a saláták között, vagy pedig sültkrumpli gyanánt ne lássa az ember az asztalon a rendes burgonya mellett az édes burgonyát is. Az édes burgonya alakja olyan, mint a tarlórépáé kicsiben, az íze pedig olyanforma, mint a sárga töké, a sült töké, ellenben cukortartalma az összes gyümölcsök között a legnagyobb, úgyhogy a népnek minden cukorigényét kielégíthetné. Ezzel az édes burgonyával nagyszerűen kísérletezhetnénk a magyar homokon, minthogy ez homoki termés. Az édes burgonyát betelepíthetnők a magyar Alföldre, arra az Alföldre, amelyen egy esztendőben — miínt mondottam — kereken 140—160 kalóriadús nap van, úgyhogy a magyar Alföld bölcsője lehetne Európában ennek az itt még új édes burgonyának. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a földmíveléssel kapcsolatban a magyar népoktatást olyan színvonalra emeljük, hogy az ilyen kérdések iránt való érdeklődést felkeltsük a népben és hogy új termelési ágakat és eszközöket ajánlhassunk a nép figyelmébe. 3. ülése 1937 április 28-án, szerdán. 289 Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Drozdy Győző: T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy a felszólalásra szánt beszédidőm lejárt. Mint beszédem elején mondottam, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés. éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! A magyar közélet a költségvetéssel kapcsolatosan évek óta új igényeket jelentett be. Sajnos, ezek mindezideig nem teljesedtek. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A Gömbös-kormány kormányzásának kezdetén hangoztatta a nagy reformokat, de később ezek a nagy reformígéretek elhalkultak és a reformokból nem lett más, mint az a bethleni költségvetés, amelyet már előzőleg is ismertünk. Ezen a költségvetésen évek óta nem történt lényeges változás. Ha történt is változás, az csak annyi volt, hogy a szegényebb néprétegek terheit emelték. Az egész költségvetés összeállításánál egy helytelen alapelv jut kifejezésre. Ez az alapelv abból indul ki, hogy adóval a nagy néprétegeket terhelik meg; kíméli az, adózásnál a nagy jövedelmet, a nagy vagyont és ehelyett inkább a fogyasztást kívánják megfogni. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A fogyasztás megadóztatása — elismerem — kényelmesebb módszere a kormányzásnak, mert a fogyasztók nagy tömegei gazdaságilag gyöngébbek, védekezni is kevésbbé tudnak és az intézkedésekről, amelyekkel őket sújtják, csak később szereznek tudomást. Ezzel szemben a nagy vagyonok birtokosai, a pénz, a föld és az ipar tulajdonosai kellő időben értesülnek azokról az intézkedésekről, .amelyek az ő gazdasági helyzetüket megítélésük: szerint rosszabbítják s miután kellő vagyonnal is rendelkeznek, módjukban van a sajtót megfelelőképpen irányítani, módjukban van | társadalmi befolyásukkal kellő időben odahatni, hogy ezek a reformok ne túlságosan érvényesüljenek. Ezt láttuk legutóbb a földbirtokreformnál is, amidőn a harc nem itt dőlt el a parlamentben, hanem már régen eldőlt kint, különböző társadalmi körökben, ahol a f nagy hitbizományok tulajdonosai a -kormánnyal megegyezve terjesztettek be egy olyan javaslatot, amely ezt a kérdést lényegében semmikép| pen-sem oldotta meg. (Gr. Festetics Domonkos: l A keresztény, nagybirtokot így mégsem lehet I megrágalmazni!) • Minden költségvetés visszatükrözi azt^a környezetet, amelyben készül és amelyre az államhatalom támaszkodik. Abban, a törvényhozásiban, ahol népképviseleti alapon kormányoz: nak, a nép széles rétegeinek érdekeit veszik figyelembe. Ahol nem a népre, hanem a kiváltságos osztályra támaszkodik az államhatalom, ott ennek az osztálynak érdekei jutnak kifejezésre a költségvetésben. Ez az utóbbi a helyzet nálunk. -Ez a költségvetés tipikus osztály költségvetés (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), még ' pedig a vagyonos osztályt védő költségvetés (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), amelyből még a szociális biztosításnak nevezett -biztosító szelep is hiányzik, amelyet okos. konzervatív kormányok hasonló ko' rülmények között bele szoktak helyezni, ha tnásért nem, a saját lelkiismeretük megnyug: tatására. Aki ezt a költségvetést átnézi, az azt ! látja, hogy az állam bevételéi 1199 millió pen-