Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

2-88 Az országgyűlés képviselőházának í • i • vénynek azt az intézkedését, amely az ipartes­tületi körzeteket nagyabb egységekben óhajtja összefoglalni, ne vigye olyan túlszigorúan ke­resztül. Hiszen láttunk már törvényeket, me­lyeket tulajdonképpen nem hajtottak végre; hogy például a múltból idézzek, ott van a nép­oktatási törvényünk, amely jóformán még ma sincs kellőképen végrehajtva. Ha'tehát amúgy is látunk olyan törvényeket, melyeket nem haj­tanak végre száz százalékig, akkor ennek a törvénynek a végrehajtásánál is elnézéssel le­hetünk és tekinthetünk olyan érdekekre, ame­lyeket a' magyar falu szempontjából nem lehet mellőzni. T. Ház! A magyar falu kultúráját tekintve, meg kell állapítanunk, hogy a nép kultúráját előmozdító törvények végrehajtásával bizony nem sietnek olyan nagyon, mint más törvé­nyek végrehajtásával, amelyek nem mindig válnak a nép javára. Az imént említett nép­iskolai törvényt például még mindig nem haj­tották végre és kérdem, mikor fogják végre­hajtani Magyarországon a nyolcosztályú elemi népiskoláról szóló törvényt. Amikor ezt a tör­vényt megszavaztuk, elgondoltuk, hogy milyen nagy lendületnek fog indulni Magyarországon a népoktatás ügye, hogyan fognak versenyezni a falvak azon, hogy minél hamarább kifejleszt­hessék hatosztályú népiskolájukat nyöltecsztá­lyú népiskolává. Mégis szomorúan kell megál­lapítanunk, hogy ez a gyönyörű törvény, amely Magyarországon egy egész lépcsőfokkal emelhetné a kultúra színvonalát, valósággal feledésbe ment, mert nem látjuk versengeni a községeket azcn, hogy miképen fejlessziék ki a maguk népiskoláit nyolcosztályúvá, pedig a nyolcosztályú népiskolával pótolni lehetne a polgári iskolát, amellyel a legtöbb falut nem lehet megajándékozni, mivel egy egészen új is­kolának felállítása tetemes költséggel jár mind a községekre, mind az államra nézve és így a népoktatás szükséges mértékét csak a nyolc­osztályú népiskolával tudnánk ilyen magasabb színvonalra emelni. Őszinte szívvel ajánlom tehát a kultuszmi­niszter úr figyelmébe, hogy azoknál az új tan­termeknél, amelyekre gondol és amelyeket már a múlt hónapban tartott gyönyörű beszé­dei keretében megígért, ne feledkezzék el ar­!PÓl, hogy a nyolcosztályos népiskola megvaló­sításán van elsősorban a sor és ha lehet új tantérmeket építeni, akkor lehetőleg ezt a mó­dot használja fel arra, hogy kultúránkat mi­nél magasabb fokra emelhessük. Egyáltalán itt van az ideje annak, hogy új iskolapolitikát kezdeményezzünk ebben az országban. A magyar iskolapolitika a régi osztrák mintára szabott zűrzavar, mert a ma­gyar iskolatípusok között nincs meg a kellő korreláció, a kellő kontaktus, az egyik iskola­típus a másikkal nem törődik, nem készíti elő kellőleg a, maga növendékeit arra, hogy a má­sik iskolatípusban kellőképpen megállják a helyüket és boldogulni tudjanak velük; a gya­korlati élet követelményeinek sem felel meg a magyar iskolák nagy része és ha van is né­hány nagyon jó, kifogástalan iskolatípus, maga az iskolarendszerünk olyan zűrzavar, amely megérett; arra, hogy toldozgatások he­lyett egy nagy kultúrpolitikus egyszer isten­igazában belemarkoljon és olyan új iskola­rendszerrel lepjen meg bennünket, amely a kultúra mai fokának teljesen megfelel. (Mó­zs Sándor: Minden kultuszminiszter új iskola­típust alkot!) ) 3. ülése 1937 április 28-án, szerdán. Szükségünk van minden körülmények kö­zött jobb iskolára s különösen szükségünk van a falusi iskolák javítására, mert 1 a. magyar fa­lusi iskola nemcsak a népműveltség legalsóbb és legelemibb követelményeit hivatott fejlesz­teni, közölni és továbbadni, hanem hivatott arra is, hogy nemzetgazdaságunk legfonto­sabb tényezőjét emelje fel arról az alacsony nívóról, amelyen ma van. (Csizmadia András: Helyes!) Sohasem láttuk még 1 a kárát annyira an­nak, hogy .milyen egyoldalú és elmaradott a magyar földművelés, mint ebben az esztendő­ben. Ma, amikor valóságos búzapánik fenye­geti a világot, amikor a világpiacokon minde­nütt óriási arányokban szökik fel a búza ára. amikor a hatalmas • országok nagyrósze há­rom-öt esztendőre akarja egy tételben megvá­sárolni a maga búzaszükségletét, amikor maga Anglia hatalmas tételt: öt esztendőre való té telt akar megvásárolni a piacokon a búzából. elérkeztünk oda, hogy sem Amerika nem tudja kiszolgálni az igényeket, sem az európai búza­piac; elérkeztünk oda, hogy Magyarországon a búzaárak olyan nívóra fognak emelkedni, amiiilyen nívón már voltak, mint amilyen ní­vón az adósságokat csinálták a szegény ma­gyar gazdák. S amennyiben örvendetes talán az, hogy a magyar gaizdák a maguk adóssá­gainak kifizetése céljából jobb búzaárhoz fog­nak jutni ebben az esztendőiben a rossz kon­junktúra, a rossz világtörmés következtében. éppen olyan fájdalmas lesz a földnélküli sze­gény munkásság szempontjából, amelynek ezt a .magas búzaárat meg kell fizetnie", viszont nem gondoskodunk kereseti lehetőségről, hogy azt a kenyeret, amelyre a magyar munkás­családoknak szükségük van, csakugyan meg m tudják venni. (Dulin Jenő: Az őriési adót keli eltörölni elsősorban!) Azt a búzapolitikát, amely a magas árra spekulál, össze kell kapcsolni olyan szociálpo­litikával, amely azok számára is elviselhetővé teszi az életet, akiknek nincs földjük, akiknek búzájuk nem terem, és akik megkeresni ném tudják. (Dulin Jenő: Ügy van!) Mi is helye­seljük ezen a)z oldalon, hogy ezt az őrlési adót, amely egyike a legantiszoeiálisabb adóknak, miután éppen a kenyeret, a nélkülözhetetlen tápanyagot fogja meg, tüntessük el minél ha­marabb úgy, mint ahogy néhány esztendővel ezelőtt eltüntettük a bolettát. A nemzet tehát megszabadult a bolettától s most kaptuk he­lyette az őrlési adót, de amilyen antiszociális volt az egyik, éppen olyan antiszociális a má­sik. Miként mondottam, a földmívelés fejlesz­tése most lenne a legfontosabb, midőn kiderült. hogy az őszi, téli és tavas'zi esőzések követ­keztében nem tudtuk földjeinket kellő mérték­ben kihasználni a búzatermés szempontjából, éppen ezért ebben az esztendőben a búzának jó ára lesz. (Mózes Sándor: Kosszak voltak a csatornák!) Most látnánk csak, hogy egy igazi helyes mezőgazdasági kultúra mennyit segít­hetne ezen az országon. Hány olyan termény van, amelynek óriási piaca van, amelyet ke­res az egész világ, (Mózes Sándor:. Mint a szójabab!) amiért minden árat.megadnának az országban és nem tudjuk szállítani. Nagyon helyesen mondja a t. képviselőtár­sam, hogy itt van a szójabab.. A szójabab olyan keresett cikke az európai piacnak, am > lyért fantasztikus árakat adna meg. (Csizma­dia András: Csak nem hazája Magyarország!)

Next

/
Thumbnails
Contents