Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-203
2-88 Az országgyűlés képviselőházának í • i • vénynek azt az intézkedését, amely az ipartestületi körzeteket nagyabb egységekben óhajtja összefoglalni, ne vigye olyan túlszigorúan keresztül. Hiszen láttunk már törvényeket, melyeket tulajdonképpen nem hajtottak végre; hogy például a múltból idézzek, ott van a népoktatási törvényünk, amely jóformán még ma sincs kellőképen végrehajtva. Ha'tehát amúgy is látunk olyan törvényeket, melyeket nem hajtanak végre száz százalékig, akkor ennek a törvénynek a végrehajtásánál is elnézéssel lehetünk és tekinthetünk olyan érdekekre, amelyeket a' magyar falu szempontjából nem lehet mellőzni. T. Ház! A magyar falu kultúráját tekintve, meg kell állapítanunk, hogy a nép kultúráját előmozdító törvények végrehajtásával bizony nem sietnek olyan nagyon, mint más törvények végrehajtásával, amelyek nem mindig válnak a nép javára. Az imént említett népiskolai törvényt például még mindig nem hajtották végre és kérdem, mikor fogják végrehajtani Magyarországon a nyolcosztályú elemi népiskoláról szóló törvényt. Amikor ezt a törvényt megszavaztuk, elgondoltuk, hogy milyen nagy lendületnek fog indulni Magyarországon a népoktatás ügye, hogyan fognak versenyezni a falvak azon, hogy minél hamarább kifejleszthessék hatosztályú népiskolájukat nyöltecsztályú népiskolává. Mégis szomorúan kell megállapítanunk, hogy ez a gyönyörű törvény, amely Magyarországon egy egész lépcsőfokkal emelhetné a kultúra színvonalát, valósággal feledésbe ment, mert nem látjuk versengeni a községeket azcn, hogy miképen fejlessziék ki a maguk népiskoláit nyolcosztályúvá, pedig a nyolcosztályú népiskolával pótolni lehetne a polgári iskolát, amellyel a legtöbb falut nem lehet megajándékozni, mivel egy egészen új iskolának felállítása tetemes költséggel jár mind a községekre, mind az államra nézve és így a népoktatás szükséges mértékét csak a nyolcosztályú népiskolával tudnánk ilyen magasabb színvonalra emelni. Őszinte szívvel ajánlom tehát a kultuszminiszter úr figyelmébe, hogy azoknál az új tantermeknél, amelyekre gondol és amelyeket már a múlt hónapban tartott gyönyörű beszédei keretében megígért, ne feledkezzék el ar!PÓl, hogy a nyolcosztályos népiskola megvalósításán van elsősorban a sor és ha lehet új tantérmeket építeni, akkor lehetőleg ezt a módot használja fel arra, hogy kultúránkat minél magasabb fokra emelhessük. Egyáltalán itt van az ideje annak, hogy új iskolapolitikát kezdeményezzünk ebben az országban. A magyar iskolapolitika a régi osztrák mintára szabott zűrzavar, mert a magyar iskolatípusok között nincs meg a kellő korreláció, a kellő kontaktus, az egyik iskolatípus a másikkal nem törődik, nem készíti elő kellőleg a, maga növendékeit arra, hogy a másik iskolatípusban kellőképpen megállják a helyüket és boldogulni tudjanak velük; a gyakorlati élet követelményeinek sem felel meg a magyar iskolák nagy része és ha van is néhány nagyon jó, kifogástalan iskolatípus, maga az iskolarendszerünk olyan zűrzavar, amely megérett; arra, hogy toldozgatások helyett egy nagy kultúrpolitikus egyszer istenigazában belemarkoljon és olyan új iskolarendszerrel lepjen meg bennünket, amely a kultúra mai fokának teljesen megfelel. (Mózs Sándor: Minden kultuszminiszter új iskolatípust alkot!) ) 3. ülése 1937 április 28-án, szerdán. Szükségünk van minden körülmények között jobb iskolára s különösen szükségünk van a falusi iskolák javítására, mert 1 a. magyar falusi iskola nemcsak a népműveltség legalsóbb és legelemibb követelményeit hivatott fejleszteni, közölni és továbbadni, hanem hivatott arra is, hogy nemzetgazdaságunk legfontosabb tényezőjét emelje fel arról az alacsony nívóról, amelyen ma van. (Csizmadia András: Helyes!) Sohasem láttuk még 1 a kárát annyira annak, hogy .milyen egyoldalú és elmaradott a magyar földművelés, mint ebben az esztendőben. Ma, amikor valóságos búzapánik fenyegeti a világot, amikor a világpiacokon mindenütt óriási arányokban szökik fel a búza ára. amikor a hatalmas • országok nagyrósze három-öt esztendőre akarja egy tételben megvásárolni a maga búzaszükségletét, amikor maga Anglia hatalmas tételt: öt esztendőre való té telt akar megvásárolni a piacokon a búzából. elérkeztünk oda, hogy sem Amerika nem tudja kiszolgálni az igényeket, sem az európai búzapiac; elérkeztünk oda, hogy Magyarországon a búzaárak olyan nívóra fognak emelkedni, amiiilyen nívón már voltak, mint amilyen nívón az adósságokat csinálták a szegény magyar gazdák. S amennyiben örvendetes talán az, hogy a magyar gaizdák a maguk adósságainak kifizetése céljából jobb búzaárhoz fognak jutni ebben az esztendőiben a rossz konjunktúra, a rossz világtörmés következtében. éppen olyan fájdalmas lesz a földnélküli szegény munkásság szempontjából, amelynek ezt a .magas búzaárat meg kell fizetnie", viszont nem gondoskodunk kereseti lehetőségről, hogy azt a kenyeret, amelyre a magyar munkáscsaládoknak szükségük van, csakugyan meg m tudják venni. (Dulin Jenő: Az őriési adót keli eltörölni elsősorban!) Azt a búzapolitikát, amely a magas árra spekulál, össze kell kapcsolni olyan szociálpolitikával, amely azok számára is elviselhetővé teszi az életet, akiknek nincs földjük, akiknek búzájuk nem terem, és akik megkeresni ném tudják. (Dulin Jenő: Ügy van!) Mi is helyeseljük ezen a)z oldalon, hogy ezt az őrlési adót, amely egyike a legantiszoeiálisabb adóknak, miután éppen a kenyeret, a nélkülözhetetlen tápanyagot fogja meg, tüntessük el minél hamarabb úgy, mint ahogy néhány esztendővel ezelőtt eltüntettük a bolettát. A nemzet tehát megszabadult a bolettától s most kaptuk helyette az őrlési adót, de amilyen antiszociális volt az egyik, éppen olyan antiszociális a másik. Miként mondottam, a földmívelés fejlesztése most lenne a legfontosabb, midőn kiderült. hogy az őszi, téli és tavas'zi esőzések következtében nem tudtuk földjeinket kellő mértékben kihasználni a búzatermés szempontjából, éppen ezért ebben az esztendőben a búzának jó ára lesz. (Mózes Sándor: Kosszak voltak a csatornák!) Most látnánk csak, hogy egy igazi helyes mezőgazdasági kultúra mennyit segíthetne ezen az országon. Hány olyan termény van, amelynek óriási piaca van, amelyet keres az egész világ, (Mózes Sándor:. Mint a szójabab!) amiért minden árat.megadnának az országban és nem tudjuk szállítani. Nagyon helyesen mondja a t. képviselőtársam, hogy itt van a szójabab.. A szójabab olyan keresett cikke az európai piacnak, am > lyért fantasztikus árakat adna meg. (Csizmadia András: Csak nem hazája Magyarország!)
