Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

284 Az országgyűlés képviselőházának í fogja-azzal jobban megrakni. Ezt el is várjuk az igen t. pénzügyininiszter úrtól, mert ha azt nézzük, hogy ebiben az országban kdk szenvednek legjobban az adóterhek alatt, könnyű megállapítanunk, hogy a legkisebb jövedelmű emberek. (Mozgás.) Nemcsak a fogyasztási adókra gondolok itt; azokra a fogyasztási adókra, amelyek természetszerűleg a legnagyobb fogyasztótömegekre, tehát a kisemberek millióira rakják a terhet, hanem gondolok még az egyenesadókra is, amely egyenesadók is aránytalanul isiujtják a magyar föld népét. Ha egy városba megyek, ha egy városi gyűlésen veszek részt, vagy városi polgárokkal beszélek, a negyedik, ötödik, vagy tizedik tétel az adókérdés, ellenben nem tudok falura menniúgy, bogy az a falusi ember ne panaszkodnék erről és ne^az lenne az első dolga, hogy elpanaszolja.,'hogy az adóterhek olyan szörnyűLvégesen nagyok, ihogy azokat elviselni nem tudják. Ez a panasz világossá teszi előttünk, hogy a magyar földmívelő nép adóterhei valóiban katasztrofálisan nagyok és ha jöm ezen a téren egy adóreform, fea jön egy szociális kiegyenlítődés, akkor elsősorban arra kell gondolnunk, hogy a nemzet alapját, fundamentumát, a legjobban megnyomorított társadalmi osztályt, a magyar törpebirtokois-osztályt, kisbirtokos-osztályt kell elsősorban is az adók aránytalanul nagy súlya alól mentesíteni. (Helyeslés.) Engedtessék meg nekem, hogy most a második kérdésre térjek át, amely miatt ezzel a kormányzattal szemben teljes bizalommal viseltetem. Ez a kérdés, pedig a világnézeti kérdés. ErrŐl^ a kérdésről már a rövid pár órája folyó költségvetési vitában is megemlékeztek a szónokok, jobbról és balról egyaránt. De megemlékezett róla a miniszterelnök úr is legutóbbi beszédében, a szegedi beszédében, amelyben körvonalazta felfogását e tekintetben. (Mózes Sándor: El van döntve!) A világnézeti kérdést eldöntöttnek nem lelhet ebben az országban tekinteni., ,• minthogy még harcok folynak a szélsőbalról is és a szélsőjobbról is. Magyarországon csak azt lehetett eldönteni, hogy a kormányzati politika keresztény és nemzeti irányban folyik és ez valóban eldöntött kérdés, ehhez a kérdéshez nincs hozzátennivaló, nincs is benne kifogásolnivaló, sőt ellenkezően, ezt csak helyeseljük. (Reisinger Ferenc: És mi az a szélsőbal? Mit ért szélsőbal alatt?!) Azonnal megmagyarázom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ha ellenben azt nézzük, hogy világnézet szempontjából melyek azok a, jelenségek, amelyekkel a mi politikánk, s remélem az egész 'nemzeti egység pártjának politikája ütközik, akkor meg kell állapi tanúink, hogy szemben találja magát velünk az a szélsőbaloldali és szélsőjobboldali világnézet, amely a magyar alkotmány lefektetett kereteit és a magyar tör vénykönyv paragrafusait átlépi. Nem tartom szélső politikának a baloldalról azt, amely a, törvény keretei közt akarja továbbépíteni és továbbfejleszteni ennek az országnak viszonyait, és nem tartom szélsőjobboldalinak azokat, akik a keresztény és nemzeti eszmének, vagy pedig a. nacionalizmusnak hangsúlyozásával a törvény keretei közt akarnak működni. De igenis szélsőjobboldaliaknak tartom azokat az embereket és irányzatokat, akik a törvényt jobbfelől is hajlandók átlépni, akik olyan ideológiákkal állnak elő, amelyek ellentétben állnak a magyar alkotmánnyal s annak szellemével, akik 03. ülése- 1937 április 28-án, szerdán. olyan dolgokat hirdetnek, amelyeket itt józan emberek nem is hirdethetnek, akik diktatúráról álmodoznak és külföldről importált eszmékkel akarják ezt az országot boldogítani. (Mózes Sándor: Arra nincs szükség!) T. Képviselőház! Amidőn így definiáltam a szélsőjobboldalt és a szélsőbaloldalt, amelyekkel nem érthetek egyet, nemcsak az eszméknek külföldről való importálása ellen akarok szólni, (Buchinger Manó: Diktatúrát hirdetnek!) hanem azti is meg kell mondanom, hogy ma, már egyebet is szállítanak ezek az illető urak külföldről. Igazán egészen véletlenül, mert köztudomású, hogy nem számíthattam arra, hogy ma itt még beszélni fogok, zsebemben van egy levelezőlap, amelynek címe: »Összetartás« és amelynek túlsó oldalán »Harcoljunk a magyar jövőért! Bátorság! Kitartás! Győzünk!« olvasható. (Baross Endre: Mi van ebben?) Ez az »Összetartás« című levelezőlap Buridán szamarát ábrázolja, amint a maga párjával két szénakazal közt veszekszik és a két szamár nem tud eligazodni j a tekintetben, hogy melyik szénakazalhoz forduljanak. A tartalom ellen nincs semmi kifogásom, régi dolog, ha ellenben megvizsgálom, hogy hol készült ez a levelezőlap, a következőket olvasom le róla: »Kiadó: ifjú Grál Károly, Berlin W. 62. Kalkreiner 18.« Amidőn egy jnagyar politikai párt pro: pagandairatait már külföldi nyomdákban ál! lítják elő, akkor azt kell kérdeznünk, hogy a magyar ipar megérdemli-e azoktól a szélső[ séges politikusoktól ezt az arculcsapást, ezt a I gesztust, hogy még csak nem is a magyar | ipar termékeit használják? (Propper Sándor: | Onnan ingyen kapják!) Nem is magyar munkásokkal nyomatják | röpirataikat, propagandanyomtatványaikat | (Reisinger Ferenc: Nem kell érte fizetni!), ba' nem külföldi nyomdákban, különösen pedig j németországi nyomdákban állíttatják azokat | elő. (Buchinger Manó: Lehet az is, hogy itt I készült, csak berlini impresszióra!) Az igen t. '| belügyminiszter úrnak figyelmébe ajánlom ezt | az urat, aki kiadóként szerepelj ezen a leveleI zőlapon. Egyelőre nem akarok róla többet mon! dani, csak azt kívánom az igen t. kormányzat| tói, bogy Mr. Grál viselt dolgait kissé na

1i gyciblb figyelemmel kísérje. (Mózes Sándor: í Mi van a kartelekkel?) Midőn megállapítom, j hogy a kormány világnézeti politikája és a | .magam világnézeti politikája teljesen azonos j és hogy a kormány, amely a középutat válászi totta a maga politikai útjául, olyan úton jár, I amelyen követnünk érdemes, engedtessék meg, j hogy a költségvetéssel kapcsolatban a tárgyi I pontokra térjek. (Mózes Sándor: Mi van a kar| telekkel?) Engedje meg t. képviselőtársam, i hogy most én osszam be beszédemet, én szabjam meg irányát. Eddig ugyan készséggel átadtam Önnek a témavezetést, de most már ne méltóztassék fáradozni: most már sikertelen 'marad t. képviselőtársam fáradozása, mert én mondom meg, hogy milyen úton kívánok haladni. Mivel az útról van szó, méltóztassanak megengedni, bogy az utakról beszéljek, azokról az utakról, (Mózes Sándor: ...amelyek nincsenek!) amely utak nagyrészt nincsenek meg, de amelyekre a költségvetésben ismételten látunk nagyon szép tételeket. Már a múlt esztendőben is láttunk egy 10 millió pengős tételt, amelyet a kormány talán ki sem tudott teljesen meri-