Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-203
Az országgyűlés képviselőházának 20, akkor legyen szabad néhány dolgot felemlítenem azok közül, amelyeket egy elfogulatlan ellenzéki képviselő úrnak is el kell ismernie. (Sulyok Dezső: Például reaktiválta Drozdy Győzőt! — Derültség a baloldalon.) Ezek közül a programmpontok közül a kormány megvalósította — talán jó lesz, ha erre visszaemlékeznek igen t. ellenzéki képviselőtársaim — azt, ami már évekkel ezelőtt megkezdődött voltaképpen, a szociális gondolat érvényesítését. (Peyer Károly: Visszafejlesztését!) Nézzük csak, hogy a magyar földmívesosztálynak mit adott ez a ikormány. Elsősorban 3—4 évvel ezelőtt a közmunkaváltságot felére szállította le, másodszor pedig a boradót, amely a falusi népet igen súlyosan érintette, nemcsak hogy leszállította a felére, hanem odaajándékozta a községeknek s ezzel a gesztussal lehetővé tette, hogy a községek pótadója ugyanolyan összeggel kevesbedjék, mint amennyit a boradó 50 százaléka jelent. (Mózes Sándor közbeszól.) De a kormány szociális munkája még tovább ment, igen t. közbeszóló képviselőtársam. Legyen szabad például felemlítenem azt az esetet, amelyet a sajtó nem nagyon domborított ki, de amelyről a képviselőházban mégis illik megemlékezni, hogy Magyarország legszegényebb lakosságát, azt a 600.000 kisembert, akinek csak egy szobakonyhás lakás jutott és aki kenyerét napszámos munkával keresi meg, megszabadította attól az évi 10—15 pengő házadétól, amely ilyen kis háztartásban nagy összeget jelent. (Egy hang jobbfelől: Némelyéknél 60—70 pengőt is kitett! — Mózes Sándor: Sajnos, nem éríkezett még le a miniszteri rendelet a községi elöljáróságokhoz! — Zaj és ellenmondások a középen.) Azzal a kijelentéssel, hogy ez az intézkedés még nem .érkezett el a községekig, megint tájékozatlanságát árulja el t. képviselőtársam, mert a múlt esztendőnek januárjáig viszszamenőleg életbelépett ez a rendelet és minden községben végre is hajtották. Nem tudom miért nem tájékozódik képviselőtársam, mielőtt akár egy közbeszólásban is ilyet állít. (Egy hang a jobboldalon: Miért nem érdeklődik kerületében? — Mózes Sándor: Panaszkodnak nálam elég sokan!) Tehát amikor Magyarországon a szociális helyzet olyan nehéz, hogy a létminimumunk szinte alatta van a világszínvonalnak, és vannak családok, amelyek 120—200 pengőnél többet nem tudnak egy esztendőben pénzben megkeresni és felmutatni, akkor gondoljuk el, mit jelent, ha jövedelmüknek 10—15%-át visszakapják a kormánytól csak ebben az egy tételben. Ellenben azt is el kell ismerni, hogy nemcsak ezt a házadót engedte el a kormány, hanem elengedte annak a legszegényebb néposztálynak azt az adóját is. amivel hátralékban volt. (Mózes Sándor: Nagyon rendes dolog. Ügy van! Ügy van! a középen.) Azelőtt esztendőkig kellett várnia, legalább is azt az 5 esztendőt ki kellett várnia, amíg az adójának behajtása körül semmi sem történik, hogy egyáltalában kérelmezhesse az a polgár adója törlését, most pedig hivatalból máról J holnapra felszabadították adósságaitól f a társadalomnak ezt a legszegényebb néprétegét. Az ezzel való foglalkozás ilyen módon valóban szociális politikát jelent. (Ügy van! a középen.) Tehát ha nincs ennek a kormánynak szociális politikája, kérdem a t. képviselőtársamat, hogy vájjon az az aktus, amelyet az Ofb.földek árának rendezése körül a kormánvnál tapasztaltunk, szintén olyan lekicsinylésre méltó-e és ez az aktus sem igazolja-e, hogy a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. . ülése 1937 április 28-án, szerdán. 283 kormány jóindulattal viseltetik a magyar nép iránt? Melyik kormányzat volt az, amely egy tételben 120 millió pengő nemzeti ajándékot adott a magyar földmíves népnek? (Helyeslés jobbfelől.) Azt kérdezemi, hogy az a kormányzat, amely 360 millió pengő adósságból 120 miílió pengőt egy tételben eltörölt, nem érdemli-e meg részünkről az elismerést,, nem érdemli-e meg a támogatást és illik-e az ilyen szociális munkát megzavarni azizal a triviális, hétköznapi közbeszólással, hogy nem történik semmi a nincstelenek érdekében. (Taps a jobboldalon és a középen. — Mózes Sándor: Várjuk a további törléseket! — Peyer Kárfoly: Ez nem más, mint a kétes tételek leírása! Kereskedőnyelven így nevezik!) f ^ De tovább megyek ennek a végzett szociális munkának... (Zaj. — Mózes Sándor: Mi van a telepítéssel? Erről beszéljen!) Kérem, készségesen rátérek, mert valóban ez is a szociális munkának egyik leglényegesebb kelléke. A múlt esztendő június havában hoztunk mi itt egy törvényt, a múlt évben tehát csak félév állott a kormányzat rendelkezéseié, hogy ezt a törvényt végrehajtsa és ez alatt a félesztendő alatt — mint a miniszterelnök úr statisztikai bizonyossággal megmondotta már kétszer is — 12.400 katasztrális hold földet osztottak ki a telepítési törvény alapján ebben az országban (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) és ha a most előirányzott földeket nézzük, akkor látjuk, hogy máris 17.400 katasztrális hold föld von soron, ami a legközelebbi jövőben a telepítési törvény alapján kiosztásra kerül. (Egy hang a középen: Ez is semmi?) Én nem mondom, t. képviselőtársam, hogy ez a maximuma annak, amit én kí« vánok és óhajtok, nem mondom, hogy ennél több nem illetné meg azt a dolgozó szegény magyar népet, amely tíz körmével nem tudja kikaparni a magyar anyaföldből a kenyeret, nem mondom, hogy talán nem volna itt még miből juttatni nagyobb darab földeket is, ellenben el kell ismernüník, hogy a legutóbbi kormányzati évek szociálpolitikájának ez egy gyönyörű tétele. Ha már a telepítési törvénynél és a föld kérdésénél tartunk, akkor legyen szabad felemlítenem azt, hogy bizony az Ofb.-fölclek árának rendezésénél tovább is kellene menni. Nevezetesen, amidőn az Ofb.-földek árát megszabták, nem vizsgálták meg kellőképpen azt a földdarabot, amelyet az illetők kaptak; a földek ára néhol nagyon aránytalan volt, néha olyan földeket adtak el drága pénzen, amelyek nem teremnek Jól. amelyek csak békateknővel. csigával voltak tele (Mózes Sándor: A községtől 20 kilométernyire!) és különösen, ha csereföldekről volt szó, nem vizsgálták meg,, hogy a másik cserebirtok voltaképpen milyen földdel elégíttetik ki és annak árát nem vették figyelmbe a megállapításnál. A kormány figyelmébe ajánlom tehát azt, hogy szociális munkája során j gondoljon arra, hogy a földárak revíziója, a földárak utólagosan újra való felülbírálata még mindig nagyon aktuális lenne, mert sokan igazságtalanul magas árakat fizetnek azokért a földekért. A kormány szociális munkáját latnuk abban az adópolitikában is, amelynek a pénzügyminiiszter úr expozéja olyan gyönyörű ígérete volt. A pénzügyminiszter úr többször kijelentette már az utóbbi időben, hogy ő olyan adópolitikát hajlandó a jövőben folytatni, amely a kisemberek, a kisexisztenciák válláról leveszi a terhet és a tehetősebbek vállát 40
