Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

282 Az országgyűlés képviselőházának l ismétlem — az életbiztosítási díjtartalék. (Rakovszky Tibor: Olcsóbb bérleteket!) T. Ház! En a Phönix bukásakor nem akartam a pénzügyminiszter úr helyzetét megnehezíteni és mint szakember kétízben is szolgáltam konkrét adatokkal arra nézve, hogy hogyan oldhatói meg ez a kérdés. Ennek ellenére az történt, hogy amely pillanatban Ausztriában, Csehszlovákiában, Szerbiában lecsukatták az összes Phönix-vezéreket, ugyanakkor a mi Phönix-v-ezéreink tovább mentek, más biztosítókat tettek tönkre és annak ellenére, hogy a felügyeleti hatóságnak, ha előbb nem, a Phönix-ügy után meg kellene lenni a kellő tapasztalatának arra nézve, hogy mit kell a 'biztosításokkal csinálni, most hallom, hogy a MagyarHollandi, a Magyar-Francia és a Pob. és jó ég tudja még, hány biztosító krízise fogja ezt követni. Tisztelettel kérdem: a magyar nép takarékosságszeretetét íigy kell aláásni? Annáik, hogy így állnak az életbiztosító társaságok, nem egyik oka-e az, hogy a mi diplomás fiatalságunk csakis nyugdíjas pályákra törekszik? Mert hiába takarékoskodik, hiába csinál járadék- vagy életbiztosítást, az valamilyen útonmódon a panamák áldozata lesz, Öregségére tehát semmiféle biztosítékkal nem rendelkezik. (Ügy vatá Ügy van! u baloldalon.) Én valóban tetemre hívom itt azokat, akiket a dolog illet, hogy mikor fogják m<eg már egyszer az életbiztosítóknak a díjtartalékát, mikor fogják azt kellőképpen irányítani és főként arra a célra irányítani, amely a magyar mezőgazdaság megmentését célozhatná, tehát telepítésre, amely aranyalapú, akárcsak az Instituto Nazionalenál történt, mert aranyalapkihitelezést, tehát százszázalékos biztosítékot jelent a biztosítottnak és mikor fogják az Oti.-pénzeket a kisiparban akár hitelek formájában, vagy pedig mikor fogják a Oti.-pénzeket megfelelő szociális intézmények, kórházak, fürdők, vásárcsarnokok, vagy a Mabi.-pénzeket a kereskedelemiben bortároMk és hasonlók befektetésére és kiskereskedői hitelek folyósítására felhasználni? (Meizler Károly: Főleg kisipari hitelekre! Az kellene! — Fában Béla: Nem kap onnan (kisiparos!) T. Ház! Ezek után bátor vagyok ezt a kérdést külön is leszögezni itt a t. Ház színe előtt és kérném határozati javaslatomnak az elfogadását, amely pedig

1 akként szól, hogy (olvassa): »Mondja ki az országgyűlés, hogy szükségesnek tartja az összes, de főleg az öiregségi ellátásra (biztosítási díjtartalékokra) gyűjtött tőkék kihelyezésének szabályozását. Elvül megjelöli, hogy a biztosítási tőkék 50—75%-a azon gazdasági ágak továbbifejlesztésére vezettessenek vissza, ahonnan kivonattak.« Nagfyon természetes, hogy ha az ipariból kivonatnak ilyen horribilis összegek, mint az Oti. .szivattyúján keresztül is történik, ezeket az ipar alátámasztására kölcsön formájában vissza kell juttatni, vagy építkezéseket, vagy szociális berendezkedéseket kell életre hívni, tehát (tovább olvassa): »Ennek megfelelően . a) az Oti.-pénzek az iparban (hitelekre szociális és közegészségügyi beruházásokra), b) a Mabi.-tőkék a kereskedelemben (mint az Oti.-nál), c) az életbiztosítási és magánvállalati nyugdíjpénztárak díjtartalékai ped.ig a telepítés és közművek (csatornázás, erdősítés) céljait szolgálják. Ezen díjtartalékok értékállósága az igénylő, illetve közvetítő állam, vagy törvényhatóság 03. ülése 1937 április 28-án, szerdán. j terhére (biztosítandó aranyszélű jelzálog- vagy | nyereménykötvényben, »Treffer Anleihe« — { így hívják ezt Ausztriában.« T- Ház! Bizonyos vagyok abban, ho^iy ha a kormány az öregségre gyűjtött tőkék felett megfelelő energiával ezt az irányítást vezetné be és megfelelő elhelyezésről gondoskodna, (Peyer Károly: 25 milliót vettek el a gazdaadósságok rendezésére, nem elég ez?) ebiben a szegény országban a takarékpénztárnál is sokkal fontosablb biztosítás kérdése is megoldódott volna. Sajnos, az igen t. képviselőtársam nem volt itt beszédem elején, én nemcsak, hogy elvenni, de fokozni akarom ezt az elvételt, nem 48 millió pengőt a bankoknál (kihelyezni 3%-ra, és nem 68 millió pengőt a nagyvállakitok'niál kihelyezni hátralékok, címén és nem az államnak adni 20 miliőt, hamem megfelelő aranyfedezettel biztosítani a munkások nyugdíját (Baross Endre: Miért engedték? — Peyer Károly: A miniszter csinálja! Miért engedjük? Engedi az ördög!) Hangsúlyozom, hogy telepítési célokra, és semmiesetre sem a kisgazdáknak, telepítési célokra, annál is inkább, mert én egyenesen nemzetellenesnek tartom például azt, ami a román hatá, ron történik, ahol a 10.000 és 20.000 holdas birtokokon a legrettenetesebb ínség uralkodik. Méltóztassék elismerni, hogy a kisgazdapárti programm az igiazi népi és szociális pro gramm, az az igazi keresztény ós nemzeti programm, amelyet a jobboldalnak értékes elemei minden (bizonnyal a kisgazdapárttal együtt meg fognak érteni, s ha ezeket az elveket egyhangúlag méltóztatnak kolportálni, az idei költségvetés vitája nem lesz meddő. Minthogy azaniban a költségvetés nem elégít ki sem engem, sem a pártomat, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Drozdy Győző! (Felkiáltások a baloldalon: Ebédszünet nincs?) Drozdy Győző: T. Ház! A költségvetés elfogadásának kérdése bizalmi kérdés. Hogy azt elfogadom-e vagy nem, az attól függ, vájjon bizalommal viseltetem-e a kormánnyal szemben vagy nem. Tekintettel arra, hogy én a kormány működését különösen két szempontból figyelem, melyek közül az egyik szempont a kormány szociális munkája, a másik pedig a kormány világnézete, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy úgy a szociális munkát, mint a kormányzat világnézetét száz százalékban osztom, elismerem és így a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. — Peyer Károly: Bizonytalanságban voltunk eddig! — Derültség a baloldalon.) Az ellenkezőjét nem csinálhatom, mert meg vagyok győződve, hogy az a szociális munka, amelyet a magyar kormányzat folytat, az az igazi munka, amellyel ezt a sokat szenvedett magyar népet a boldogulás útján tovább vezetheti. Azok a programmpontok, amelyeket a Darányi-kormány elődje már felállított itt s amelyek annyi vitára, sőt ki kell jelentenem, annyi várakozásra adtak alkalmat, lassan-lassan napról-napra megvalósulnak. Ebben a tekintetben csalhatatlan momentumokat látunk (Mózes Sándor közbeszól.) és ha az igen t. képviselő úr azt mondja, hogy nem tapasz tálja, altkor nagyon hasonlít ahhoz a, rosszindulatú választópolgárhoz, aki a beszámoló beszédéket minduntalan azzal a közbeszólással igyekszik megzavarni, hogy: ez a kormány nem csinál semmit. Ha az igen t. képviselő úr nem tapasztalja, hogy ez a kormányzat mit csinál,