Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203, ülése 1937 április 28-án, szerdán. 279 gyár vállalatnak a mérlegei. (Fábián Béla: Értem, de pengőben adta oda a magyar állam

1

?) Évi szubvenciók alakjában. (Fábián Béla: Pengőben?) Azt én nem keresem. Én schillingben találom a mérlegben ezeknek a szubvencióknak összegét. Kérdeni ezután, hogy ez a bányavállalat, amelynek ilyen horribilis jövedelmei vannak, milyen adó alá vonatott, vagyis nem áll-e, amit itt a t. Háznak mondok, hogy az adózás egyoldalú, a nagyvállalatok nyeregben ülnek és képesek az adót irányítani, nagyon természetesen a maguk javára. (Kakovszky Tibor: Több nyeregben ülnek!) Ezt a vállalatot nem ilyen horribilis szubvenciókkal

1 és nem a mi szegény magyar bányászaink vérével kell szubvencionálni, hanem már régen el kellett volna intézni. Bizonyos vagyok benne, hogy ha nem kapta volna meg azt a horribilis támasztékot, amelyet már eddig is kapott, X-szer meg lehetett volna, ugyanezekkel az összegekkel váltani. A megváltási ár nem tett volna ki 40 millió pengőt, még 36 milliót sem. Különösképpen akkor nyer ez az állításom bizonyítást, ha méltóztatnak a Mák. mérlegéből látni, hogy a Mák.-ot maga a társaság 9 millióra becsüli és ugyanez a saját becslés a Salgónál 7'6 milliót hoz ki. Itt ismét jelentkezik az a mérlegkozmetika, amely miatt mi soha, de legkevésbbé, úgylátszik, az igen t. pénzügyminiszter úr ismeri ki magát a vállalatok rabulsztikájában. Azt konstatáljuk például, hogy a bányavállalat 1933 december 31-én 51 millió pengőt ért, 1934 január 1-én pedig ugyanez a vagyonértek a vállalat mérlegében már csak 33 millióval szerepelt. Micsoda stílus ez? A továbbiakban méltóztatnak konstatálni, 'hogy a társaság hajózási vállalata 1933-ban 33 milliót, 1934-ben 23 milliót ért, de a mohács—pécsi vasút, amely állandóan romló anyaggal és kocsiparkkal rendelkezik, 1933-ban csaik 3 milliót ért, hogy 1934-ben már 10 millió pengőt érjen meg. Igen t. Ház! Ezek azok a tényfek, amelyek fel kell, hogy háborítsák azt a közönséget, amely adóját kiizzadja és amely konstatálni kénytelen, hogy a költségvetés tárgyalása már az első napon úgyszólván teljes részvétlenségbe fúlt, hiszen olyan nagynevű politikus értékes beszédét, mint Ernszt Sándor, egy miniszter sem hallgatta végig. (Dinnyés Lajos: Talán lemondott a kormány?)^ De éppen itt van Rajniss képviselőtársain, ő is igazolhatja ezeket a tényeket, ő bizonyára jó forrásokból konstatálhatta, hogy például egy bányatársaság 400.000 forint alaptőke mJellett osztalék címén 350,000.000 pengőt, igazgatósági tantiémékre 48 millió pengőt, beruházásokra 100 millió pengőt, tartalékokra 50 millió pengőt és alaptőkeemelésre 48 millió pengőt keresett 45 év alatt; ami más szóval azt jelenti, hogy 45 év alatt 636 millió pengőt keresett az a bányavállalat, amely 400.000 forint alaptőkével indult meg. (Rajniss Ferenc-' A Mák.-ról volt szó!) Az egészen egy. Nem akarom mondani, hogy egyforma a két vállalat, talán az együk sértve érezné magát, de tény az, hogy Magyarországon hallatlan nyereségek lehetségesek. Nem maradtam adós más vállalatok mérlegének kutatásával sem. De hiszen ezzel nem is kívánom a t. Ház türelmét igénybe venni, csak magamat akartam megerősíteni abban az irányban, hogy itt olyan kartel- és bankpolitiJka folyik, olyan két vagy talán három színe van a t. túloldalnak, — egy szélsőjobboldali, egy értékes középső és egy tisztán bank- és kartelpolitikát űző szélsőbaloldali — amelyen feltétlenül változtatnia kell a t. egységespártnak, ha jó, nevét fenn kívánja tartani. De beszélek most a Dunagőzhajózási Társaságnak egj testvéréről,, a Mák.-ról. Méltóztassék megmagyarázni nekem, mivel indokolható, hogy a Mák. 48'5 millió pengő alaptőke mellett 19344>en 3'75 millió, 19oo-ben 4'5 millió és 1936-ban 559 millió pengő tiszta nyereséget mutatott ki, tehát olyan összeget, amelyet már seholsem lehet elmérleg-kozmetikázní? Minden esztendőben megkeresi az alaptőkének 12%-át? En ezt igenis

1 erkölcstelennek tartom aibban a nyomorúságban, amelyben milliók és milliók szenvednek. (Mózes Sándor: Mikor lesz az országban igazságos az adóztatás?) Itt^ csak egy megoldás lehet, áz árkiegyenlítés, iaz az 'eckhardti poliika, amely igenis a munkásokra való figyelemmel árkiegyenlítési alapokat akar teremteni, hogy egyforma szociális gondoskodással, egyforma fizetéssel, sőt egyforma jövedelmekkel dolgozhassanak ezek a mammut vállalatok, amelyek ma már azt sem tudják, mit csináljanak a pénzükkel. Hogy ez így van és hogy micsoda gründolások lehetségesek szép országunkban, erre nézve engedje meg a t. Ház, hogy egy pár percre igénybevéve türelmét a Krausz-Moskovitz-féle éle&ztőgyáa*at hozzam fel. (Mózes Sándor: Nem szabad bántani!) Nem valami luxusdolgot hasítok ki a tétel megvilágítása érdekében. Ötmillió kilogram élesztő gyártásáról van szó, amelyet kizárólag ez a két gyár, a Gschwindt és a Moskowitz cég jogosult Magyarországon gyártani. Elosztották a kvótát egyharmad, illetőleg kétharmad arányban. Kimutathatólag, nem is árulok el titkot, szakértőik egyike vezeti le a termelési kérdést, 14 fillér költség van egy kilogramm élesztő előállításánál, ugyanez az élesztő 1*40 pengővel adóikkal terhelve megy ki a közönség körébe. Ez azt jelenti, hogy 5 millió kilogramm élesztő 700.000 pengőjében van annak a két vállalatnak, amely nettó 7 millióért adja tovább,, tehát 6,300.000 pengő tiszta keresete van, vagyis Krausz-Moskovitz-ék 2 milliót, Gschwindték pedig 4,300.000 pengőt vágnak zsebre ezen a címen. (Mózes Sándor: Mennyi adót fizetnek?) Éppen erre felelek. De nemcsak a 2 milliót keresi meg a Krausz, hanem a szeszgyárán még a számítások szerint 50.000 pengőt, a denaturált szeszen 30.000 pengőt, sőt kapott az államtól 320.000 pengő gyümölcsfakölcsönt, amelyre 70.000 pengő amortizációja, illetve kamatja van és amelyből így 250.000 pengő a tiszta haszna. Ezek szerint ez a dotációja is évente 409.000 pengő az összes mellékgyártmányok jövedelmével együtt, tehát maga a Krausz—Moskovitz-féle élesztőgyár és kapcsolt részei — nem beszélek a likőr és növényvédelmi gyárairól — 2,409.000 pengő tiszta hasznot jövedelmeztek 1935-ben, adó alá pedig bevallottak 104.000 pengőt. Ez. a fellázító! Ezt a kérdést nem szabad a napirendről levenni. (Mózes Sándor: Kik az igazgatóság tagjai?) Én azokat az értékes személyeket, akik minden bizonnyal nem tudnak ezekről a machinációkról, ami a Moskovitz úr gyárában történik, nem fogom felsorolni, bizonyos vagyok azonban benne, hogy ezek az arak ngy percig sem fogják ezt az > adócsalást, ezÜ a rabuhsztikát, a szegény embereknek ilyetén való ki-