Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

280 Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1937 április 28-án, szerdán. uzsorázását tűrni, hanem az igazgatósági tagságról azonnal lemondanak. Csat azt legyen szabad még megjegyeznem, hogy ez a Moskovitz úr nem is magyar állampolgár, hanem román. Nem tudom, ha egy magyar állampolgár Romániában hasonló üzleti gesztiókkal próbálna vagy merészelne működni, mi lenne annak a vége, mert hiszem, hogy vége lenne neki. Ezzel ellentétben Magyarországon ez a helyzet. Mindenesetre ezekben a kartelekben is van becsület,, mert például a Gschwindt-gyár, amely élesztőből 4 millió pengőt vág zsebre, azonkívül van neki, mint méltóztatnak tudni, likőr-, rum- és konzervgyára, 1 millió pengői mégis bevallott adó alá abból a 4 millió pengőből, amely kimutathatólag tiszta keresetét alkotja. T. Ház! Az úgynevezett lex Hegedűs még azt is lehetővé itette ezeknek a jónevű uraknak, hogy soha konkurrenciát nem kapnak a nyakukba, mert először is két miniszter engedélye szükséges egy élesztőgyár alapításához, 5000 métermázsára való berendezést kell igazolniuk és 250.000 pengő kauciót kell letenniük, tehát minimo calculo 600.000 pengő tőkével kell rendelkeznie egy ilyen induló élesztőgyárnak, amelyet a konkurrencia bármikor tönkretehet, mert hiszen ha nem gyártja ki az 5000 métermázsát, akkor, ahogyan ez a karteleknél általában közismerten szokásos, mint a maximumot ki nem használó gyárat megfojtják, elveszti a kaucióját, sőt az egész befektetett tőkéjét is. Ezt megemlítem azért is, mert hasonló eset történt a napokban is. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A szénsavgyárak, amelyek eddig két és fél pengőért árulták a szénsavat, máról holnapra 8 pengő 50 fillérre emelték fel a szénsav árát. (Felkiáltások balfelől: Hogyan lehetséges ezf — Dulin Jenő: 80 fillér az előállítási ár!) Akkor történik ilyesmi, amikor van ipari tanács, van árvizsgáló bizottság, sőt árelemző bizottság is. (Rakovszky Tibor: Sőt miniszter is!) Szeretném tudni, hogy például azok a Dréherék, akiknek a házuk tájékán nagyon dánosi szellem kezd lengedezni és akiknek 16 millió pengő befektetés mellett 3 millió pengő tiszta nyereségük volt a múlt esztendőben, milyen nyereségre fognak most szert tenni és vájjon hogyan fogják elmérlegkozmetikázni azt a horribilis nyereséget, amelyet, mondjuk, egy újabb vállalatuk, a szénsavvállalat révén el fognak érni. T. Ház! Elismerem, hogy minden vállalkozásnak igenis joga van a maga rizikója mellett tisztes haszonra, tisztes keresetre, (Meizler Károly: De nem uzsorára!) de ezek az égbekiáltó igazságtalanságok és aránytalanságok, amelyek Magyarországon dívnak, feltétlenül kivizsgálásra és revízióra szorulnak. (Mózes Sándor: Nem értem, miért kell monopóliumot csinálni az élesztővel. — Fábián Béla: Hát ki van itt kormányon? — Némethy Vilmos: A kormány miért nem csinál valamit? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Meizler Károly: A kormánypárton is ellenzéki beszédet mondanak és a szegény választó nem tudja, hogy kinek adjon igazat. — Horváth Zoltán: Mennyit adtak ezek a. vállalatok a választásra, ez a kérdés. — Friedrich István: Üj elnök van, tessék csendben lenni. Ne kezdjék mindjárt az első napon! — Derültség.) Czirják Antal: Kissé csendesebb húrokat fogok pengetni, de további panaszokra térek rá. Erről a helyről utasítom vissza azt, hogy a gyáripar olyan elbánást vindikáljon magának, mint aminőt az iparügyi miniszter úr- á kisipar számára helyezett kilátásba. Nem áll az, hogy a gyáripar 750.000 embert tart el, hanem legfeljebb félmilliót, de a kisipar igenis 5

/i milliót tart el, tehát minden tiszteletünk a kisiparé kell, hogy legyen, (Helyeslés a baloldalon. — Fábián Béla: Egyelőre csak kötelet kap a kisipar!) annál is inkább, mert egy ilyen szegény államnak az az érdeke... (Zaj. — Meizler Károly közbeszól.) Elnök: Meizler Károly képviselő ujat felkérem, hogy a folytonos közbeszólásoktól tartózkodni szíveskedjék. (Helyeslés és taps.) Czirják Antal: ... hogy minél több önálló keresztény kisegzisztenciát teremtsünk az országban. (Fábián Béla: Hiszen még a régieket is megölik!) Az iparügyi tárcánál majd bátor leszek a kisipar kérdéseire részletesebben kitérni, de már most tiltakozom az ellen, hogy a hiteleket egyoldalúlag osszák meg (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!) a kisiparban is, mert most Budapestnek jut minden és a vidéket teljesen ' figyelmen kívül hagyják, negligálják. (Fábián Béla: A pestiek sem kapnak semmit!) Szeretném, ha a házi- és kisipar részére öszszesen 875.000 pengőben kontemplált segítséget a kormány akármilyen címen, de sürgősen felemelné, különösen akkor, amikor a recski bányára van az államnak 1 millió pengő évi alátámasztási lehetősége, (Fábián Béla: Mi az a recski bánya? Arany?) mert akikor a kisipar számára is feltétlenül kell megfelelő összegeket találni. T. Ház! Ugyanezek a szempontok játszanak szerepet a háziiparnál — de itt egy kis panamaszag is van. A magyar falu nyomorúságát tekintve, nem ismerek fontosabb kérdést a háziipar fellendítésénél. 1408 községben 200.000—216.000 embert foglalkoztat a háziipar és 7*7 millió pengő értékű kivitelt produkáltak. Hogy miképpen történik a háziipar alátámasztása, azt bizonyíthatnám ezekkel az amerikai levelekkel, amelyekben azt írják, hogy rendeltek 300 tucat különféle kosarakat és egyben az összes magyar termelés lefoglalására is kérnek árajánlatot, de nem vagyunk képesek kiszállítani még az ilyen kis mennyiséget sem, mert a háziipar érdekében a megfelelő intézkedések elmulaszttattak. Hogyne mulaszthatnának el, amikor a mi háziiparunk minden vonatkozásban diszkreditáltatok. Méltóztatnak tudni, talán ismeri képviselőtársaim egyike és másika, hogy a matyómunkának volt a legnagyobb becsülete külföldön. Ezt tönkretették Czeizler Éliás és Kohn Jakab urak, mezőkövesi nagykereskedők, azzal, hogy kompromittálták a matyómunkát. A valódi matyómunkákon csak egy negyedcentiméteres öltések vannak, ők félcentiméteres és egycentiméteres matyómunkákat szórnak dömpingáron külföldre, úgy hogy már ez a kiviteli lehetőségünk is bedugult. A noi blúzokat Markovits Bernát tette tönkre, a külföldön nagyon kedvelt Husztek-babákat Kohn Jakab úr teszi tönkre. Szeretném tudni, hogy mikor lesz ennek az abszurdumnak vége, mikor történik meg az, hogy ezeknek a Czeizler Éliásoknak, Kohn Jakaboknak és hasonló uraknak az egyeduralma megtörik Magyarországon? Ugyanezt tapasztaljuk az igen fontos külkereskedelem terén. Én ma itt ismételten rámutattam és igen t. előttem szólott képviselőtársaim is rámutattak a külkereskedelem fontosságára. Valóban, alig van fpntosabb, mint az, hogy a márkázás révén a minőség fenntar-