Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

272 Áz országgyűlés képviselőházának , íja az államépület ferde, akkor az egész társa­dalom veszélyben van. De erről gondoskodni nemcsak a kormánynak, hanem a parlament­nek is kötelessége. (Úgy van! Ügy van! belfe­löl.) És a parlament nem engedheti, hogy ezek a, kérdések bármikor is homályba boruljanak. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) A társadalom struktúrája, amennyire lehetséges — szegény emberek mindig lesznek — az, hogy az egész társadalom arányos és igazságos legyen. Amíg a társadalomnak valamelyik része reményte­len, addig a társadalom más része nincsen biztosítva. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Az ifjúság állástalansága ügyében s a ku­bikosmunkásoknak itt-ott munkával való ellá­tása ügyében tett nyilatkozatok: mind ter­vek. A társadalomnak, a falvaknak rend­kívül nagy része kimondhatatlan nyomor­ban sínylődik. (Ügy van! Ügy van! bal­felöl. — Br. Berg Miksa: Különösen a Tiszántúlon!) Ha arról van szó, hogy egyes osztályokról gondoskodás történjék, nagyon jól tudom, hogy ez egy komplex ügy, amely átterjed az egész társadalmi kérdésre s ezt nemcsak maga a kormány, vagy a parlament kezeli, hanem kezelniök kell Magyarországon az összes városoknak egyszerre és együtt. Ez egy sokágú ügy és ezt a sokágú ügyet csak szerves és # megfelelő tervekkel lehet elren­dezni. Elhiszem, hogy a kormány jenleg ko­moly lépéseket tett ebben a tekintetben, maga az ifjúság is háláját fejezte ki ezekért, fenn­tartom azonban, hogy ezt a kérdést szervesen és teljességében még nem fogják fel. (Petro­vácz Gyula: Parturiunt montes... — Fried­rich István: Azért még sem járja, hogy nincs itt a kormány! —, Felkiáltások balfelől: Füg­gesszük fel az ülést!) Óriási fontosságú egy országban az alkot­mány kérdése. Mi most az alkotmánynak rend­kívül fontos változtatandó ügyei elé értünk. (Horváth Zoltán: Idézzük meg a kormányt! Megvan a jogunk hozzá! — Rupert Rezső: Egyszer már megtettük, hogy megidéztük a kormányt! — Mozgás.) Az idő halad és a köz­élet kérdései csak kevéssé lettek megoldva. Most úgy látjuk valamennyien, hogy alkot­mányjogi kérdések megoldása előtt állunk, az izgalom pedig ebben az időben sokkal na­gyobb, mint bármikor volt s én azt gondolcm, hogy ez a legrosszabb előkészület arra, hogy az izgalom levezetése nélkül ezekhez a kérdé­sekhez nyúljunk. A legutóbbi költségvetés óta rendkívül súlyos, nehéz és fájdalmas tapasztalatokat tet­tünk. Amitől féltünk, bekövetkezett: az orosz propaganda következtében Spanyolországban és Franciaországban gyökeresen megváltoztak a viszonyok; az agresszív orosz propaganda következtében Spanyolországban oly kegyet­len polgárháború folyik,, amely minden bestia­litást felülmúl. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől, középen és a baloldalon.) Ez természetesen nagyrészt világnézeti kérdés. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ha azonban ez csak világ­nézeti háború lenne, akkor könnyebb lenne vele szemben az egész helyzet, de látjuk, hogy ebbe belekeveredik a nagyhatalmak politikai számítása is. A világnézeti háború foglalkoz­tat bennünket és ha előttem szólott képviselő­társam azt mondotta, hogy ezek a kérdések Magyarországon végleg el vannak döntve, én nem tudok ebben a nézetben vele osztozni. Minden ország számítson rá, hogy belekevere­dik a legsúlyosabb világnézeti küzdelmekbe. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A Gobi-siva­W3. ülése 1937 április 28-án, szerdán. . tagtól és Ázsia keleti részétől (Horváth Zol­tán: Egész Bicskéig!) le egészen Chiléig — Bicskén túl, — (Élénk derültség.), tehát Dél­Amerika csücskéig mindenütt folyik ez a vi­lágnézeti harc. Londontól egészen Tokióig mindenütt az összes hatalmak belekeveredtek ebbe. Isten, vallás, államforma, kapitalizmus mind össze van vegyítve és keverve. Ezek a harcok legveszedelmesebbek a kis nemzetekre, mert a nagy nemzeteket eltörülni és elgázolni nem lehet, a kis nemzeteket azonban le lehet gázolni. A külpolitikáiban és a harcokban minden­nap látjuk a hűtlenségeket az egyes részve­vők közt. Mindezek természetesen kell hogy ránk hatással legyenek. Világnézeti ügyekben a kérdés rendkívül egyszerű. A bolsevizmus­nak ellent fogunk állani egészen az önfeláldo­zásig, egészen vérünk feláldozásáig. (Ügy van! Taps a jobb- és baloldalon.) Ez a kérdés ránk nézve nagyon egyszerű, mert ha a bolseviz­mus győz, mi úgy sem élünk tovább; (Fábián Béla: így van!), ezzel szemben Isten és a val­lás nekünk olyan kérdés, amely betölti éle­tünket. (Ügy van! Ügy van!) Egyébként itt ebben az országban semmi­kép sem akarunk a kapitalizmus szolgái lenni. (Helyeslés és tapö a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Végre! — vitéz Mak­ray Lajos: Negyven esztendeje!) Nemcsak magunkra értjük ezt, hanem azt sem akarjuk, hogy a nemzet bármely rétege degradáltassék és a kapitalizmus rabszolgája legyen (Helyes­lés. — Mózes Sándor: De mennyi van aiz or­szágiban!) Mindent meg akarunk tenni, hogy ebben az irányban haladjunk. Itt a hely, a parlament, ahol dönteni lehet, tessék előállni a tervekkel. (Úgy van! balfelől.) Magyarországon minden külpolitika rossz, amely a mi jelenlegi helyzetünket még súlyo­sabbá teszi. Folyton tartsuk szemünk előtt a jövőt. A magyar politika a jelenlegi pillanat­ban is önálló és független kell hogy hegyen. (Ügy van! Ügy van! — Horváth Zoltán: Szó­val magyar legyen!) Mindent meg akarnafc tenni, hogy mi izolálva legyünk, mert hiszen éppen az ellenkezője szükséges, (Ügy van! a baloldalon.) az, hogy mindent megtehessünk, minden összeköttetést megmozgathassunk a te­rületi előrehaladás érdekében. A magyar jövő: lángoló nemzeti érzés, igazságos társadalmi berendezés, testvéreink visszaszerzése, megfelelő kapcsolatok a külpo­litikában és közéleti önzetlenség. A költségve­tést nem fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: vitéz Kenyeres János képviselő urat illeti a szó. Vitéz Kenyeres János: T. Képviselőház! Nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallottam az előttem szólott Ernszt Sándor t. képviselő­társam magasnívójú fejtegetéseit. Az ő meg­állapításait sok tekintetben magamévá is te­szem. Felszólalása után azonban még mindig nem látom azt a mélyreható ellentétét az ő pártja és a mi pártunk között, amely nem volna áthidalható és amely megakadályoz­hatja azt, hogy úgy mint a múltban, a keresz­tény nemzeti eszme védelmében mint testvér­pártok a politikának ugyanazon az útján ha­I adjunk. (Helyeslés jobbfelől.) 1 Mégis szembe kell helyezkednem t. képvi­selőtársam egyes megállapításaival. Tökélete­sen igaza volt, amikoir azt mondotta, hogy a gazlasági fellendülés még nem jutott el a tár­t

Next

/
Thumbnails
Contents