Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 20'i a rendszer hová vezet? Mindenesetre a politikai egyensúly megbillenéséhez. (Zaj és mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Az állam hivatkozik a f inanc-szuverénitásra. A publikum ezzel a finánc-szuverenitással szemben nem tehet semmit, csak panaszkodik és fizet. Roskadásig megterhelik a publikumot. Az autonómiák maguk is elkorcsosodtlak ezen finánc-szuverenitás következtében (Ügy van! a baloldalon.) és legnagyobbrészt szolgák. (Horváth Zoltán: Nincs is már autonómia!) Pusztulnak az autonómiák, holott mi az autonómiákat mindenáron fenn akarnók tartani. (Ügy van! a baloldalon.) Mi az autonómiákat iskoláknak tartjuk, fellegváraknak tartjuk, természetesen teoretikus szempontból. Ha a praxisban nézzük az autonómiákat, akkor lekókad a mi fejünk, mert valóban azt látjuk, hogy., a. régi autonómiáról, az auitonór mia fogalmáról és az autonómia ideájáról szó nem lehet. (Ügy van! a baloldalon.) Nem lehet autonómia finánc-alap nélkül. (Ügy van! a baloldalon. — Rakovszky Tibor: Ez a lényeg!) Ha az autonómiának finánc-alapja nincs és ha a kormány adószuverénitása mindent megtesz és mindent megtehet, akkor autonómiákról beszélni többé természetesen nem lehet. (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mégis vagy azt kellene tenni, hogy találjunk egy közeget, amely e tekintetben el tudna járni és igazat tudna adni az ilyen közjogi nagy kérdésekben. (Horváth Zoltán: Most ezt is államosítják!) vagy azt kellene tenni, hogy a parlament maga vegye a kezébe jobban és erőteljesebben ezt a kérdést. Ahogyan jelenleg van, ez valóban tönkretevését jelenti azoknak a fellegváraknak, amelyeket mi régi idők óta megbecsülhetetleneknek tartottunk. Egyesek lelkesednek a parlament nélküli állapotokért. A parlament nélküli állapotokban élő országokban immár nem is közlik többé a publikummal a költségvetést, (Ügy van! a baloldalon. — Fábián Béla: Ideális állapot!) a közönség fizeti a költségvetési ösz. szegeket, a kormányok pedig elköltik ellenőrzés nélkül. (Horváth Zoltán: Morgás nincs! — Fábián Béla: Követni való állapot! — Meizler Károly: Nem izgatják vele a közönséget!)) Én nem arról beszélek, hogy itt erről van szó, hanem arról beszélek, hogy Magyarországon sokan lelkesednek ezért az állapotért. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Drozdy Győző: Elég baj az, sok szamár van itt is! — Derültség. — Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Fábián Béla: Van a saját pártjában is. — Zaj. — Horváth Zoltán: Jól van Drozdy!)) T. Képviselőház! Nem mondom egy szóval sem, hogy á jóakarat hiányzik a végrehajtó hatalomban, hanem azt mondom, hogy ami a költségvetést illeti, a struktúra rossz. Egyes osztályok itt ebben a szegény országban is jól vannak és jól helyezkedtek el. (Gr. Apponyi György: Úgy van! Ez a fontos: elhelyezkedni. — Horváth Zoltán: Vannak, akik több nyergen is megülnek egyidőben.) A költségvetés természetesen rendkívül sok tekintetben attól függ, hogy az egyes osztályoknak milyen pártfogói vannak bent a parlamentben. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A költségvetés szorosan, összefügg magával a választójoggal is, a költségvetés Összefügg a parlamenttel. (Ügy van! Ügy' van! balfelől.) A múlt esztendőben rendkívül nagyjelentőségű választások mentek végbe Európában. A választások közül kiemelem a francia választásokat. A francia választások következülése 193 f április 28-án, szerdán. 273 tében alakult kormány óriási változtatásokat végzett a költségvetésben. Mindig azon tűnődtem, hogy vájjon más kormányok nem tehették volna-e meg ugyanezeket a változtatásokat. (Farkas István: Ügy van! Ügy van! Csakhogy nem tették!) Megtehették volna és mindig rosszabb várni egészen odáig, amidőn már késő. (Nagy taps a bal- és szélsőbaloldalon. •— Peyer Károly: Ha Schneider-Creuzot engedte volna. — Gr. Sigray Antal: Már államosították. — Peyer Károly: Most már igen, de akkor még nem.) A tehetősebb rétegekből itt Magyarországon most is sokszor hiányzik a megfelelő áldozatkészség. (Rupert Rezső: Ez így van!) Némelyek a jelenlegi konjunktúrából is túlságos hasznot szednek, ezzel szemben a költségvetés marad a régi vágányokon. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter távozik a teremből. — Meizler Károly: Az utolsó miniszter is elment!) T. Képviselőház! Az ifjúságról az utóbbi időben nagyobb gondoskodás történt. (Horváth Zoltán: Hol a kormány? — Drozdy Győző: Ügy szeretik a kormányt, hogy nem tudnak nélküle élni? — Horváth Zoltán: Mégis csak egy pártvezér beszél. Hol a kormány? — Gr. Festetics Domonkos: Ebben a pillanatban hívták ki a minisztert, mingyárt visszajön!) Elnök Csendet kérek! (Zaj a baloldalon. — Felkiáltások balfelől: Láthatatlan kormány. — Peyer Károly: Üljön be valaki egy karosszékbe onnan hátulról. — Petro Kálmán: Üljön előre Festetics! — Derültség. — Horváth Zoltán: Kérünk egy minisztert. — Farkas István: Addig függesszük fel az ülést, amíg el nem jön egy miniszter. — Elnök csenget.) Ernszt Sándor: Az ifjúság érdekében az újabb időben komolyabb lépések történtek. A kultuszminiszter úr, aki ezt a kérdést kezeli, kijelentette — bár véleményem szerint nem neki való ez a kérdés (Gr. Apponyi György: Ki is ment. — Gr. Festetics Domonkos: Csak egy pillanatra ment ki telefonálni. — Horváth Zoltán: Itt van a bicskei kormány, az eillenkormány. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy az, exisztenoiális jog nem létezik így ebben a formában az állammal szemben. Ezt a teteit nem fogadom el. 1848-ban a februári forradalom után az ellenkező tétel volt Franciaországban: a munkára való jogot kodifikáíltálk. Állandó felkelések voltak február 26-ikától július 10-ig s ekkor Cavaignac kartácstűzzel tisztította meg az utcát s vetett véget ennek a jognak, amely csak imaginárius volt. De ha nem is vallom azt, hogy az államai szemben valakinek joga volna arra, hogy az állam az o exisztenciájáról gondoskodjék, (Gr. Apponyi György: Pedig sokan érvényesítik ezt a jogot!) azért azt a teóriát fenntartom, hogy a szociális állam bizonyos gondoskodásokra köteles (Ügy van! Úgy van! balfelől.) és hogy az élet fejlődése bizonyos feladatokat ^hárított az államra. De különben is az, áillam és a kormányok — amint az előbb említettem — hajlandók voltak mindenhatóságot fitogtatni. Az állam nemcsak kulturális célok felett rendelkezik és nemcsak azokról kell gondoskodnia, hanem léteznek szociális célok is. A »szociális« szó pedig nem azt jelenti, hogy karitatív módon adiunk valamit (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és a »szociális« szó nem azt jelenti, hogy néha-néha közmunkákról gondoskodjuuK: vagy gondoskodjunk néha a kubikosok számára munkáról. (Mózes Sándor: Nem alamizsna kell ide!) A »szociá,lis« szó az államnak, a társadalomnak, a produkciónak a struktúráját jelenti.