Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-203
Az országgyűlés képviselőházának 208* ülése 1937 április 28-án, szerdán. 265 ?-L- eme ma # át m ég akikor is, ha azon út ©lőtt, amelyen megindult, néha ma még áthídalhatatlanoknak látszó szakadékok tátonganak. Mi is tudjuk, hogy nekünk mindent meg kell tennünk, hogy átmentsük a helyreállítandó Királyság részére mindazt, ami a múltban értékes volt, hogy átmentsük a szentistvani gondolatot, de hogy elhagyjuk azt, ami visszatetsző, ami a nemzet érdekeinek meg nem felei, hogy elhagy junik mindent, ami ósdi, vagy ami lélekés lényegnélküli sallang- (ügy van! a balközépen.) Nekünk van célunk és ideálunk. Ez az ideál: a törvényes királyság helyreállításában Összefoglalni és egyesíteni a királyt és a magyar népet (ügy van! a balközépen.) úgy, ahogyan a Szenti Korona tanában egyesül a magyar király és a magyar nemzet. (Helyeslés a balközépen.) A cél pedig a magyar népnek az elesettségből való felemelése, a magyar nép megerősítése, társadalmi, gazdasági, kulturális és fizikai jóléte {Helyeslés a balközépen. — Rajniss Ferenc: Ez a realitás!), hogy biztosítva legyen a magyarság fennmaradása, hogy biztosítva legyen a magyarság küldetése akkor is, ha újabb megpróbáltatásokat és veszélyeket hozna magával a ma még bizonytalan jövő. (Ugy van! a balközépen. — Rajniss Ferenc: Ez helyes!) A kormánytól az elmondottakra választ nem kérek. De ha a kormány, amelynek jóhiszeműségéhez kétség nem férhet, a szociális refoimiokat, amelyeket beígért, tényleg nemcsak akarja, hanem meg is tudja valósítani; ha a kormány ezáltal minden alkotmányellenes, társadalom- és osztályellenes agitáción úrrá lesz és a rendet és nyugalmat, — amint egyszer már mondottam, — még nagyobb erkölcsi jogosultsággal tudja az állam minden polgárától megkövetelni; ha a/kormány helyreállítja az orszá.g szuverenitását mind védelmi szempontból, azáltal, hogy a katonai egyenjogúságot, amelyhez jogunk van, visszaszerzi, ami a kormánynak a kötelessége is (Ügy van! a baloldalon.); ha a kormány azt a megkötöttséget, atmely még mindiig fennáll abból a szempontból, hogy ez a nemzet nem szuverén a trón betöltésében, megszünteti és ha a kormány a benyújtandó alkotmányjogi javaslatoknál nem feledkezik meg arról, hogy még a detronizációs törvény szerint is a magyar nemzet — híven ősi alkotmányaihoz, — a kiirályság mellett foglal állást és ha a magyar kormány így abban a helyzetben lesz, hogy megadja ennek az országnak az egyetlen nagy ideált és célkitűzést, ami nem lehet más, mint a szentistváni királyság helyreállítása: akkor a kormányt csekély erőimmel támogatni fogom, de támogatni fogja az a hatalmas erő is, amely az Országban a nagy legitimista tömegeikben él. (filénk éljenzés és taps a balközépen. — A szónokot számosán Üdvözlik) ni,:, Elnök: Krúdy Ferenc képviselő urat illeti a szo. Krúdy Ferenc: Igen t. KépviselőháB! Sigray Antal gróf t. (képviselőtársam rendkívül érdekes felszólalásában a világhelyzettel foglalkozott és azt mondotta, hogy Európa civilizációja végveszélybe rohan, ha ezen az emberiség nem igyekszik segíteni és hogy nekünk magyaroknak is szembe kell néznünk ezzel a veszéllyel. leren, t. képviselőtársaimnak teljesen igaza van. Euíópa mia azoknak a lelki ragályoknak korát' "éli, amelyek többször pusztítottak a történelem folyamán. Ezek a hitek kategóriájába tartoznak és hatalmuk olyan erős, hogy évszázadokon épült civilizációkat dönthetnek romba. Hogy idáig Európa nem lett zsákmánya az ázsiai barbár foolseviamusnak, az nyilvánvalóan főként annak nkösizönhető, hogy azoknál a nyugateurópai nemzeteknél, ahol a népek lelkét a hosszú múlt stabilizálta, új nacionalizmusok keletkeznek, amelyeket a civilizációjukat féltő népük állított a bolsevizmus ellen sorompóba. Az utóbbi évek eseményei igazolják azt is, hogy ezek az új nacionalizmusok új gazdasági és társadalmi Rendszereiket hoznak létre és pedig annál radikálisabban, minél nagyobb volt ott a marxista szocializmusból való kiábrándulás ereje. Ezek a döntő fontosságú események és tények azok, amelyekkel Európa civilizált államaiban a közgazdasági és társadalmi tudomány, de az államférfiak is, a publicisztika is széles irodalmi munkásságot kifejtve állandóan foglalkoznak és keresik a kivezető utat az új társadalmi és gazdasági rend felé. Es itt ebben az irodalomban elsősorban bőven megtalálni azt a megállapítást, hogy a liberalizmus napja letűnt. ^Letűnt azért, mert a gazdasági réiid, amely belőle kelt, s amely a liberalizmust hatalmas szellemi mozgalommá erősítette, kiöregedett. (Rajniss Ferenc: Ez igaz!) A másik az, hogy az a társadalmi konstrukció, amelynek vállain az egész liberalizmus nyugodott, alápösszetételében megváltozott, hogy egy lelkiségében;, szükségérzetében és vágyaiban új társadalmi konstrukciónak adjon helyet. Amint a régi rendi társadalomnak el kellett tűnnie annak idején, mert a széles néptömegek, a megszaporodott emberiség sorsáról már 'megkötöttségénél fogva nem tudott gondoskodni, ugyanúgy a késői kapitalizmus mai formájának is lejárt az ideje, mert kartel jeivel, trösztjeivel, minden rendű és rangú monopóliumaival és megkötöttségeivel elferdítvén a jövedelemeloszlási és termelési procedúrának jóformán egész területét, a széles néptömegek sorsáról és eltartásáról már nem tud gondoskodni. (Rajniss Ferenc: Ügy van! A tőzsdén állami beavatkozást követeltek tegnap!) Minden gazdasági rend hiányos, amely nem a széles néptömegek jólétére van alapítva, (Egy hang a baloldalon: Ez igaz!) bármilyen hangzatos formulákat találjanak ki érdekeltjei annak védelmére. Miként mondottam, megváltozott az a társadalmi konstrukció is, amely a liberalizmust vállain tartotta. A liberalizmus eszméit, tudjuk, a tiers-ótat segítette eredményekhez és valósította még, mert e társadalmi osztály sorsa az emberiség vagyoni és szellemi műveltségét addig még soha nem tapasztalt magaslatra emelő kapitalizmusban felfelé ívelt, a legkisebb exisztencia is megtalálta a maga vagyoni emelkedésének lehetőségét és ami fő, vagyoni és szellemi függetlenségét is. Ez a társadalmi konstrukció tehát szerette a kapitalizmust, a társadalmi energiák mozgása a kapitalizmussal szemben hajlandó, centripetális volt. A mostani kapitalizmus mai késői formáiiban éppen ellenkezője ennek. A vagyoni jólét a társadalomnak mind kisebb és szűkebb részeire korlátozódott, zsugorodott össze, hogy a polgári társadalominak nemcsak r legalsó rétegei,"hanem a magasabbak is, a régi vagyonos középosztály is, mind szélesebb szintekben taszíttassák vissza a szegénységbe, sőt proletarizáltassék el. S ami a változások egyik lé-
