Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-203
Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1937 április 28-án, szerdán. 263 mindenkor voltak válságok ós mozgalmak, de a polgárságot tulajdonképpen semmi más nem aggasztotta, mint a marxizmus előrenyomulása. A háború alatt is voltak sokan, akik azt hitték, hogy a háború utáni idők 'tisztulást fognak hozni és boldogabb napok fognak következni. Azok az államok, amelyek győztesként kerültek ki a háborúból, valamint azok, amelyek a háború révén nagy nyereségre tettek szert, egy 'ideig abban az illúzióban ringatták magukat, hogy tartós javulás fog eljönni. Az 1929. évi gazdasági összeomlás azonban a velejáró óriási műnk anélküli seggel, szitrájkmozgalmakkal, kommün isztikus propagandával, amely ezt természetesen a maga részére minden módon kihasználta, azután a Népszövetség gyengesége, majd később Németországban a nemzeti .szocializmusnak megszületése és az azután következő fegyverkezés egyszerre felébresztették azt a tudatot, hogy valami gyökeres hiba van a világ folyása körül és megéreztették azt a válságot, amelyben élünk. Ennek a válságnak ma már egész irodalma van. De akár igaza van Carl Mannheimnak. aki azt mondja, hogy az a kor, amelyben mi élünk ;>Ein Zeit altér des Umbaus«, akár elfogadjuk Spenglernek azt a megállapítását, hogy a metafizikallag fáradt nyugateurópai civilizáció a történelem törvényeinek kérlelhetetlenségével megindult már a hanyatlás útján, mi ezeoi változtatni nem tudunk. Mi nem lehetünk sem optimisták, sem pesszimisták, ezzel nem segítünk. Nem mi választottuk ki magunknak ezt a kort. amelyben élünk, de a jelennel szembe kell néznünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A mi kötelességünk atyáink Örökségének azt a megmaradt részét, amelyet ma Magyarországnak nevezünk, olyan helyzetbe hozni, hogy ha egy erőpróbát követelne a nemzettől bármi külső behatás, mi ezzel az erőpróbával szembe tudjuk állítani annak az erőnek teljességét, amelyre ez az ország még egyáltalán képes. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha pedig megvizsgálom, hogy vájjon minden megtörtént-e ebben az irányban, (Rajniss Ferenc: Nem történt meg!), úgy tagadólag kell válaszolnom. Bírálatom elsősorban talán nem is ennek a kormánynak, hanem a múlt kormánynak szól. A múlt kormányzat idejében az 1920-as éveknek konszolidációja, amely •néhány nagy zökkenőtől eltekintve emelkedő ívben ment előre, (Rajniss Ferenc; Lefelé!) — eleinte előre — (Rajniss Ferenc: Később lefelé!), az utóbbi időkben és utóbbi években hanyatlást mutat, míg ma, mint valamenynyien tudjuk, az ország egy részében legalább meghasonlás uralkodik. (Farkas István: Ugy van!) Ennek oka elsősorban az, hogy a múlt kormányzat szimpátiával nézte az idegenből hozott idealógiákat és bár természetesen tagadta, hogy Magyarországon diktatúra lehetetlen, már azért is, mert a magyar nép alkotmányos érzékével ellentétben áll és mert ezzel szemben áll a Kormányzó úrnak Üt a nemzetgyűlésen az alkotmányra letett esküje (Ugy van! Ugy van!), mégis a diktatórikus tanokat magáévá téve megengedte és rokonszenvvel nézte, hogy egyesek a diktatórikus tanokat és a diktatúrák dicsőségét országszerte hir lettek. (Farkas István; A kormány szubvencionálja tjket!)) Ez magában véve még nem is lett volna katasztrófa, csakhogy ennek esökeyénye vagy függeléke gyanánt pártok, frakciók és egyesületek keletkeztek, amelyek állam-, társadalom- ós alkotmányellenes propagandát fejtenek ki és a kereszt jelvényét visszatetsző módon az államellenes izgatásba bevonják. Engedelmet kérek, ha külföldön egy párt az ókorból átvett svasztikát vagy gammádiont teszi meg jelvényének és győzelemre jutásakor odaállítja az országzászló mellé, ennek a jelvénynek nemzetközi érintkezésben természetesen (kijár a kellő tisztelet. Ha azonban itt ennek >majmolásával nem történik más, mint a kereszt megcsonkított és eltorzított jelvényeivel országellenes, alkotmányellenes ós társadalomellenes agitáció, akkor ezt ném nevezhetem másnak, mint a kereszt profanizálásának. (Helyeslés és taps a középen.) Ez ellen a keresztény Magyarországnak már régen állást kellet volna foglalnia. {Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Azt felelik erre sokan, hogy hiszen megromlottak a gazdasági viszonyok, hogy az előbbi aránylag kedvező állapotok megszűntek és a nyomor ma magyolbíb ,mint volt. Tudvalevő hogy ez a társadalom- és osztályellenes izgatás ott nyert először a legnagyoh'b támaszt és ott van mia is a legjobb talaja, ahol az országban a legnagyohb a nyomor (Rajniss Ferenc: Meg kell szüntetni!) és aihol a lakosság kétségbeesésében minden tant, amely javulást ígér, minden doktrínát — akár kommunista, akár nemzeti szocialista jelmezt öltsön is — örömmel üdvözöl.. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Egy bírói ítélet indokolása a legutóbb kimondotta, hogy sokszor veszedelmesen hasonlítanak egymáshoz. (Br. Berg Miksa: Az agitáció hasonló!) Minden ilyen mozgalomra sokkal hajlamosabb a legszegényebb vidékeken a nép, mint másutt. Kérdem azonban, íhogy ezek a jelenségek, ez a nyomor, talán új keletű 1 ? Ezek az állapotok már megvoltak azelőtt is ehiben az országrésziben, sőt az egész országban különösen a Tisza-Vidék inségsujtotta részeiben már hoszszú évek óta léteznek s erről az oldalról nem egyszer kértük és figyelmeztettük a kormányt, hogy tegyen már szociális intézkedéseket ennek a (nyomornak enyhítésére (Rajniss Ferenc: Ez helyes!) és az életstandardnak ezeken a vidékeken legalább emheri színvonalra való emelésére. (Rajniss Ferenc: Ezt kell követelni! Nagyon helyes!) Ez azonban a múltban nem történt meg. (Farkas István: Ne szubvenciót adjanak, hanem becsületes földreformot!) Ha már öt esztendővel ezelőtt megtörténtek volna azok az intézkedések - amelyekre a kormány imost rászánta magát és amelyeknek nyomai a költségvetésben is megvannak, akkor a kormány minden esetre nagyobb erélylyel és töibfo erkölcsi jogosultsággal szállhatott volna szembe ezekkel az agitációkkal, (Rajniss Ferene: Ügy van! — Egy hang a* szélsőbaloldalon: Ez biztos!) amelyeket le kell törni, ha nem akarjuk, hogy ez az ország a teljes meghasonlás állapotába kerüljön. (Rajniss Ferenc: Alkotmányos ország vagyunk!) Kérem én a szabadság híve vagyok és szerintem természetes, hogy a közszabadságok helyreállítása és a politikai agitáció szabadsága minden polgári párt programmjában henn kell, hogy legyen, ez azonban nem jelentheti azt, hogy az alkotmány, az állam és a rend ellen az országban 'büntetlenül szabadjon izgatni. (Ügy van! Ügy van! a balközép&n. — Fábián Béla: Idegen pénzzel!) Ezt a kormányhatalomnak és a bíróságnak meg kell állapítani. (Rajniss Ferenc: Ugy van! Csak ezeknek! —Zaj.) Ahban iaz esetben, ha ezt az országot, ha
