Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1937 április 28-án, szerdán. 261 hogy ezeknek a vállalkozásoknak haszna szociális hajaink orvoslására bővebb forrásként álljon rendelkezésre, mint ahogy eddig történt. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! A költségvetés részletes ismertetésére térve át, azt hiszem, időkímélés szempontjából is helyesen járok el, ha nem sorolom fel az összes adatokat, amelyeket a költségvetési füzeteeskéből a t. Ház tagjai amúgy is valamennyien ismernek, hanem csak azokra a tételekre .bátorkodom röviden rámutatni, amelyek véleményem szerint valamely szempontból különlegesebb érdeklődóst kelthetnek. És itt örömmel említem -meg elsősorban mindjárt azokat az okokat, amelyeknek következtében a költségvetési deficit ezidén csökkent. Ennek a csökkenésnek szinte egyedüli oka az állami üzemek mérlegének fokozódó kiegyensúlyozódása. Ebben a kedvező eredményiben az állami üzemek kivétel nélkül szerepelnek. Az államvasútnál ezt a kedvező eredményt a forgalom élénkülésén kívül az a nagyoai helyesen és eredményesen megkezdett üzleti politika tette lehetővé, amely a tranzitó ós külföldi szállítások díjtételeinél az egyes valuták árfolyamveszteségei folytán előálló veszteséget az utóbbi idők folyamán kiküszöbölte. Nagy örömre szolgálhat az is, hogy az állam} gépgyár ebben a költségvetésben olyan képet mutat, amely a stabilizálódás felé látszik haladni. Az állami üzemeknek ez a képe annyival megnyugtatóbb, mert ez az eredmény a nyugdíjterhek három milliós szaporodása ellenére Az 1937/38. évi költségvetés 1267*1 millió pengős végösszegéből 657*1 millió pengő, tehát 51% a személyi járandóságok és nyugdíjak öszszege. Régóta, minden költségvetési vita alkalmával visszatérő jogos panaszunk az az aránytalanság, amely a nyugdíjaknál teljesen felemésztette már a nyugdíjak csökkentésének révén a nyugdíjasok társadalmától megkövetelt áldozatot. A fizetések összege még 87*1 millió pengővel alacsonyabb, mint az 1931/32. költségvetési évet megelőző időkben volt. Sajnos, ezen a téren a radikális intézkedéseknek két akadálya is van. Az egyik régibb keletű: az ifjúság fokozottabb elhelyezésére való törekvés, a másik újabb: az a körülmény, hogy az 1931/32-ben beállott válság folyamán csökkentett tisztviselői illetmények további illetményredukciót nem tesznek lehetővé, mert hiszen a lakbérrel együtt számított hivatalos árindex ez év márciusénak végén 6'6%-kai magasabb volt, mint 1936 március havának elején. Az állami adóssággal járó költségek az előző év költségvetéséhez viszonyítva szinte nem is mutatnak fel változást, mindössze 400.000 pengő eltolódás mutatkozik, még pedig kedvező irányban. A kiadási többletek végöszszege 8*1 millió pengő, a kiadások csökkenésének végösszege pedig 8*5 millió pengő. A kiadási többlet fontosabb tételei a gazda-tartozások rendezésével kapcsolatban előirányzott 1*8 millió, az Országos Földhitelintézettel szemben fennálló tartozásra előirányzott 2*1, az 1931. évi 5%-os devizakölosönre előirányzott 2 millió pengő, a 8*5 millió pengős csökkenésből viszont túlnyomó nagy rész, 6*3 millió pengő a külföldi valutaárfolyamok csökkenése folytán állt elő. Általában a külföldi államok eladósodásával összehasonlítva, a magyar államadósság magasnak nem mondiható. Nem financiális, hanem gazdasági szempontból súlyos annak revén, hogy a külföldi kölesönszolgálat hoz szükséges összegeket transzferálni nem vagyunk képesek. Ami a dologi kiadásoknál az egyes tárcák toeteben törtónt változásokat illeti, nyugodt leiekkel el lehet mondani, hogy itt valóban csak fontos szociális es közgazdasági tényezők ervenyesailtek. Ilyen a miniszterelnökségi tárcánál a nemzeti önállósítási alapra szánt 2 millió pengő, a • belügyminisizteri tárca közegészségügyi kiadásainál 1.6 millió összegű többlet, a kereskedelemügyi és az iparügyi minisztériumi tárcánál a légügyi hivatalra ós repülőtérre szánt 2.1 millió pengő, továbbá az állami közutak fenntartására a múlttal szemben biztosított 1 millió pengős többlet, a pénzügyi tárcánál a határőrök ruházatának költségere felvett 1 millió pengő és az állami üzemeknél annak a törekvésnek kapcsán szükségessé vált beruházások, hogy ezek a fejlődés folytán a kívánalmaknak megfelelhessenek. A hon védelemügyi tárcánál a többletkiadás 12.5 millió pengő, amely túlnyomó Ereszben a csapatok költségei címnél jelentkezik. Ennek az emlekedésnek ellenére is a honvédelemügyi tárca dotációja szinte hallatlanul alacsonynak mondható. Ma már a nagyközönség is tisztában van azzal, hogy a helyesen kiépített nemzeti honvédelem az ország gazdasági jólétének is mellőzhetetlen és tekintélyes forrása. Annak jellemzésére, hogy ebben a tekintetben menynyire hátra van Magyarország, bátor vagyok röviden ismertetni azokat a számadatokat, amelyek a Nemzetek Szövetségének 1935-ös katonai évkönyve alapján megfelelő, s minden tényezőt felölelő átszámítással a következő képet mutatják. A katonai kiadásokiból — 1935-ben voltak érvényesek ezek a számok — átlagosan egy-egy lakosra Angliában 32, Franciaországban 51, Csehszlovákiában 14, Romániában 16, Jugoszláviában 9, Németországban 17 svájci frank jut, míg Magyarországon ez a teher 6 svájci frankot tesz ki. A költségvetésben most említett 12.5 millió pengős többletkiadás révén 7 svájci frankra emelkedik a magyar fejkvóta, kétségtelen azonban, hogy aránylagosan is sokkal nagyobb az az emelkedés, amennyivel a többi államok 1935 > óta a mai napig a katonai kiadásokat emelték. A bevételeknél az egész költségvetés keretében mutatkozó 62*9 millió pengő többletből 32 millió pegő többlet esik a pénzügyi tárcára. Mivel azonban a költségvetés bevételi oldalával a pénzügyi tárca keretében amúgy is alkalmam lesz foglalkozni, most ezt a kérdést a Ház szíves engedelmével mellőzöm, annyival is inkább, mert be kívánom tartani azt a megállapodást, amely felszólalásom időtartamat maximálisan 30 percben szabta meg. Röviden csak arra a megjegyzésre szorítkozom, hogy a költségvetés bevételi előirányzatának tételeit a legnagyobb^ gondossággal, mondhatnám minden körülményre eleve tekintettel lévő óvatossággal irányozta elő a pénzügyminiszter úr. Ez az óvatosság szükséges is olyan országban, amelyben — amint Tyler népszövetségi megbízott a legutóbbi jelentésében is kiemelte — az ország gazdasági életének prosperitása elsősorban a mezőgazdaság terméseredményétől függ. Mivel ez a terméseredmény viszont az időjárás szeszélyeivel van a legszorosabb öszszefüggésben, az óvatosság az előirányzatok terén mindenképpen indokolt. Nyugodtan merem azonban állítani, hogy bármiképpen ala37*