Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-202

Az országgyűlés képviselőházának 2 hogy az 1929 : XIX. tc.-ben biztosított jogánál fogva, méltóztassék ennek feldolgozását is elrendelni. A statisztika ma már túlmegy az adatok­nak egyezem gyűjtésén, vagy összeállításán, a statisztika ma olyan tudomány, amely iparko­dik az összegyűjtött adatokat áttekinthetően, élvezhetőén, a nagy közönségnek is rendelkezé­sére bocsátani és nemcsak egyetemi professzo­rok, tudósok kézikönyvévé tenni. Éppen ezért azt szeretném, ha az Országos Statisztikai Hi­vatal az általa összegyűjtött és feldolgozott anyagot bionyos irányban kidolgozná és ren­delkezésünkre bocsátaná. A napokban az iparügyi miniszter úr arról beszélt, hogy a gyáripar szívja fel a magyar emberanyagfelesi eget Az iparügyi miniszter úrnak ezt a megállapítását ki kell egészítenem, mert nemcsak a gyáripar, hanem a kisipar, a kereskedelem, sőt általában a városok szívják fel Magyarországon az emberfelesleget. Tudjuk nagyon jól, hogy az egész országnak körülbelül 10 millió hold mezőgazdaságilag megmunkál­ható területe van és tudjuk, hogy ebből az or­szág emberanyagfeleslegét nem fogjuk tudni soha ellátni, mert ha ezt a földet felosztjuk, egy emberre legfeljebb három hold esik. Figye­lemmel kellene tehát lenni arra is, hogy a vá­rosok milyen munkát végeznek, mennyivel já­rulnak hozzá az ország emberanyagfeleslegé­nek felszívásához. Budapest példának okáért népesség szerint egynyolcadrészét teszi ki az országnak, gazda­sági, kulturális, közegészségügyi szempontból azonban talán a felét vagy a kétharmadrószét is. Mindenesetre kívánatos lenne, ha a minisz­terelnök úr elrendelné, hogy a Statisztikai Hi­vatal állítsa össze ezt az összehasonlítást, fog­lalja össze kimutatásban azt, hogy mit jelent a főváros, mit jelentenek a törvényhatósági és a megyei városok az államra nézve. Példának okáért az állami egyenesadók összege az el­múlt évben 250—260 milliót tett ki és ebből 140—150 millió pengőt egyedül a főváros fize­tett! A földadó az egész országban 30—31 millió pengőre tehető, ennyi az előirányzat, ezzel szemben a házadó egyedül Budapesten 50 mil­lió pengőt tett ki. Azt kérem tehát a miniszter­elnök úrtól, rendelje el ennek kimutatását, hogy milyen területet foglalnak el az állami létben a különböző városok. Erre azért is szük­ség van, mert egy ilyen kimutatásnál kide­rülne az is, hogy fontos nemcsak a mezőgazda­sági termelés statisztikája, amivel állandóan foglalkozunk, hanem fontos a fogyasztási sta­tisztika is, mert fogyasztási statisztika nélkül lehetetlenné válik a helyes belső gazdálkodás. T. Képviselőház! Ezeket a kérdéseket inté­zem a miniszterelnök úrhoz és kérem, hogy a törvényben biztosított jogánál fogva rendelje el pótlólag, hogy az Országos Statisztikai Hi­vatal végezze el ezeket a munkálatokat. (He­lyeslés a baloldalon.) Elnök: Van még valaki szólásra felirat­kozva? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Nincs! Elnök: Ha szólásra feliratkozva nincs senki, akikor kérdem a t. Házat, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kí­ván, a vitát bezárom. Tahy László államtitkár úr kíván szólani. Tahy László miniszterelnökségi államtitkár: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Örömmel állapítom meg, hogy a statisztikai munkaterv vitájában évről-évre több képviselőtársam vesz részt, ami bizonyítja, hogy milyen intenzív 2. ülése 1937 április 27-én, kedden. 255 érdeklődést kezd a Ház ezek iránt a kérdések iránt tanúsítani. Nagy örömmel állapítom meg azt is, hogy úgyszólván valamennyi szónok tel­jes elismeréssel viseltetik a statisztikai szolgá­lat, a Statisztikai Hivatal és annak teljesítmé­nyei iránt. Sajnálattal nélkülöztem azonban ezt a tár­gyilagos kritikát Kéthly Anna képviselőtár­sam beszédében, aki a Statisztikai Hivatal mű­ködését »szemfényvesztés«-nek és »elkenés«-nek minősítette. Amikor a mi statisztikai hivata­lunk az egész világ előtt mint mintaszerű hi­vatal szerepel (Ügy van! Ügy van!) és statisz­tikai szolgálatunk magasrendűsége kétségen kívül áll, akkor nem tehetek egyebet, mint hogy e jogosulatlan kritika felett őszinte saj­nálatomat fejezzem ki. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nem maradhatok meg azonban a sajnálatnál, hanem egyenesen visszautasítani vagyok kénytelen Kéthly Anna képviselőtár­samnak azokat a megállapításait, hogy az em­beri munka kevesebbre van értékelve, mint az állaté, (Haám Arthur: Nem tudja mit beszél!) hogy a gazdálkodó »éhenhalatja a munkást«, hogy a munkásokon »a halálraítéltség érzése vesz erőt.« Az ilyen kritikát tárgyilagosnak minősí­teni nem tudom és az ilyen kritikára tárgyi­lagos választ sem nem tudok, sem nem vagyok hajlandó adni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a kritika nincs is összefüggésben a sta­tisztikai munkatervvel, mert a statisztika ada­tokat szolgáltat és bocsát a kutatók és politiku­sok rendelkezésére, de a statisztika nem intéz­kedő politikai szerv. Hogy Kéthly Anna képvi­celőtársamnak a kapitalista rendszerről, a sztrájktörésről, a szociális és társadalmi vi­szonyokról milyen nézete van, azt én úgy is tudtam; ez nem tartozik a statisztikai munka­tervhez és azt hiszem, hogy képviselőtársam ezt a beszédét inkább a költségvetési vitánál mondhatta volna el. Erre én nem is vagyok hivatott választ adni, mert gazdasági, politikai ós társadalmi kérdések taglalására ezúttal nincs megbíza­tásom. Én most a miniszterelnök úr nevében a statisztikai munkatervet képviselem és csak az erre vonatkozó kívánságókra és kritikákra óhajtok reflektálni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Meg kell jegyeznem különben, hogy a Sta­tisztikai Tanácsban a szociáldemokrata párt is szakszerűen képviselve van, s e megbízott sok­szor adott elismeréséneik kifejezést, — a leg­utóbb éppen az ipari munkabérstatisztika ki­terjesztésének kérdésénél. Azt is meg kell állapítanom, hogy a Statisztikai Tanácshoz szociáldemokrata részről egyetlen konkrét ja­vaslat sem érkezett be, már pedig tulajdonkép­pen ott van a helye a kezdeményezéseknek; a kérdéseket ott kell először tudományosan meg­vitatni és megbeszélni, ahol minden gazdasági réteg képviselői együtt vannak. Csak a tanács előkészítő munkája után juthat a kormány abba ahelyzetbe, hogy a Statisztikai Hivatalt ezekkel a kérdésekkel foglalkoztassa, illetőlég, hogy ezeket a kérdéseket a jövő esztendei statiszti­kai munkatervbe felvegye. Müller Antal képviselőtársam elismerőleg nyilatkozott a Statisztikai Hivatalról, bár neki is vannak kifogásai, ö főképpen a módszert ki­fogásolja, a reprezentatív statisztika módsze­rét. Amint a munkaterv maga is kifejti elő­szavában, s amint az előadó úr is megmondotta, ennek takarékossági okai vannak, mert sokkal

Next

/
Thumbnails
Contents