Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-202
254 Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1937 április 27-én, kedden. ban is rámutattam és amelyről szintén szeretnék világos képet kapni, az, hogy az exportnál és importnál hogyan és milyen arányban részesedett, mutassa ezt ki a statisztika. Miért tabu ez, miért kezelik ezt a kérdést titokban, úgy, mintha csak az egészen kivételesen beavatottaknak volna joguk ezt megtudni 1 Miért van az, hogy ha például magyar-cseh vagy magyar-jugoszláv kereskedelmi tárgyalások vannak, olyan nagyon gondosan őrzik azokat az adatokat, nehogy valaki birtokukba jusson és akkor azután a gutgesinntek részesednek bizonyos kontingensekben és exkontingensekben is, amelyekhez normális kereskedő, általában az, aki tulajdonképpen hivatott erre, nem tud hozzájutni. Statisztikát, kimutatást szeretnék látni arról, hogy ki milyen mértékben részesül az exportban és importban és — az importban kevésbbé, de például az exportban — milyen mértékben részesül a mezőgazdaság vagy a gyáripar. Nagyon sok tekintetben — sajnos, idő híján nem minden vonatkozásban mutathatok rá — a mezőgazdasági export jelentékeny részét is a gyáripar bonyolítja le. Látjuk például ezt a Rimánál, amely zsírral fizetett bizonyos behozott dolgokért. Ezt egyszerűen kivették a mezőgazdaság kezéből és átjátszották a gyáripar kezére. Mindezek olyan kérdések, amelyekre mégis csak kíváncsiak vagyunk és szeretnénk tudni, hogy mik teszik kívánatossá és fontossá azt, hogy ezek a dolgok olyan módon alakuljanak. Ismét egy másik kórdós a nagyobb vállalatok statisztikája. A gazdasági statisztika 57. %-a szól a nagyobb ós a kisebb vállalatok statisztikájáról, mi azonban először a vállalatok nyereségéről és egész üzleti gesztiójáról szeretnénk látni statisztikát, mert amíg a mérlegvalódiság kérdése nincs megoldva, addig ennek a munkának értéke teljesen illuzórius, s kár a statisztikának erre a részére pénzt kiadni, mert addig ez a statisztika csak fikció, hiszen mindenki azt vallhatja, amit a kereskedelmi törvény szerint büntetlenül joga van vallani. Amíg a mérlegvalódiságot nem hozzuk be, amíg azzal nem kell számolni, amíg a vallomásnak nincs büntető hatálya, addig kár, elveszett dolog ezekre a kimutatásokra pénztkidobni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én sokkal okosabbnak tartanám, ha az erre a célra előirányzott összegeket a kubikosság szociális viszonyainak javítására, vagy legalább is a kubikosságra vonatkozó statisztikai felvételekre irányoznánk elő. Még csak egyetlen kérdést szeretnék felhozni és ez az értelmiségi népesség statisztikája. Aki elolvassa az értelmiségi népességre vonatkozó statisztikai kérdőívet, az láthatja, hogy, sajnos, nagyon sokféle kérdés van feltéve, úgyhogy nagyon értelmesnek kell lenni annak az értelmiségi statisztikai lapot kiállítónak, hogy precízen tudjon válaszolni. Már magának a kérdőívnek a kitöltése is egy értelmiségi vizsga. Sajnos, azonban ugyanakkor azt kell látni, hogy bizonyos kérdések, amelyekre pedig szerintem nélkülözhetetlenül szükség volna, nincsenek feltéve. így például abban a pontban, ahol fel kell sorolni a végzett iskolákat, nincs minden szükséges kérdés feltéve. (Elnök csenget.) Azonnal befejezem. A gyakorlati életben^ ugyanis, hogy csalk a zeneművészetekről és képzőművészetekről beszéljek, előfordulhat, hogy valaki elvégzi idehaza a zeneművészeti, vagy a képzőművészeti főiskolát, diplomát szerez, kimegy külföldre és ott folytatja a tanulmányait, — magam is Olaszországban jártam még négy évet, Párizsban három évet — de az odakünn szerzett diplomáját nem nosztrifikáltatja, mert annak semmiféle gyakorlati értéke nincs, nem jelent anyagi bének De azért polgári jogokat kellene hogy biztosítson, mert az illető megszerezte a legmagasabb kvalifikációt, amelyet az országban meg lehet szerezni, sőt talán még magasabbat is. Hogy mégis ki van zárva bizonyos polgári jogokból, ez a helyzet tarthatatlan. Nem kívánom ugyan azt, hogy ezekbe a pontokba vétessék fel az, hogy a nosztrifikálatlan diplomák megszerzése is bizonyos jogokkal jár, de azt kérem, hogy ezekre a kérdésekre is terjeszkedjék ki a statisztika, mert e nélkül nem lesz általános, hanem csak részleges statisztika marad. Egyébként — látva azt a jó szándékot, amellyel az egész statisztikai kérdést kezelik — őszintén megvallom, hogy az előttünk fekvő jelentést készséggel elfogadom. Elnök: Payr Hugó képviselő Urat illeti a szó. Payr Hugó: T. Képviselőház! Csak néhány percre akarom igénybe venni a t. Ház figyelmét. Az előttünk fekvő miniszterelnöki jelentés a mellékleten felsorolja az Országos Központi Statisztikai Hivatal munkásságát, tehát tulajdonképpen a tartalomjegyzékét közli annak a munkának, amelyet ez a hivatal végez. E rendkívül világos, nagyon áttekinthető öszszeállítás áttekintése után még az is elismeréssel beszélhet a Statisztikai Hivatal munkájáról, aki egyébként nem ismeri a hivatal füzeteit, amelyeket nemcsak a statisztikai szakemberek, hanem ma már a laikusok és az érdekeltek is igen gyakran nagy haszonnal forgathatnak. (Úgy van! Úgy van!) A miniszterelnöki jelentésnek második része az a munka, amelyet a következő költségvetési évben akar a miniszterelnök úr a Statisztikai Hivatalra bízni. Ha az ember ezt a részt áttekinti és látja az üdülőhelyek, a rákbetegségek, a külföldre irányuló utasforgalom, a külföldről ideirányuló idegenforgalom statisztikai munkatervének felállítását és kidolgozását, akkor csak azon csodálkozhatik, hogy ezt az anyagot eddig még nem dolgozták fel és csak a jövőben fognak ezzel foglalkozni. Ez is olyan része azonban a jelentésnek, amelyet mindenki csak örömmel fogad és természetszerűen hozzájárul. Van azonban néhány olyan feladat, olyan munkakör, amely kimaradt a jelentésnek a Statisztikai Hivatal legközelebbi munkaprogram rajáról szóló részéből és ha meg méltóztatnak engedni, ezekről szeretnék néhány percig beszélni. T. Ház! Sehol nem látjuk példának okáért a munkanélküliség igazi statisztikáját. Bármit beszélünk és bármi legyen a politikai álláspontunk, el kell ismernünk, hogy a szociáldemokrata párt az egyetlen, amely szakszervezetei révén a hozzátartozó szakmunkások munkaviszonyait állandóan nyilvántartja, feldolgozza és statisztikába foglalja. Ettől eltekintve azonban sem a székesfővárosnak Budapesten, sem egyéb közigazgatási hatóságoknak vidéken nem sikerült eddig az állandó és az átmeneti munkanélküliségről áttekinthető, komoly összefoglalást összeállítani és az érdekelteknek, vagy a hatóságoknak rendelkezésére bocsátani. E nélkül pedig komoly szociális programmot még kidolgozni sem lehet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért kérem a miniszterelnök urat,