Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-202
246 Az országgyűlés képviselőházának teleknél, amelyek itt most az új kérdőívek alapján tortenni fognak, úgyhogy a magunk részéről vissza kell térnünk arra, amit évrőle 7^ 2? r& és ^ rSL vizsgálunk a benyújtott statisztikai szolgálati jelentésnél, hogy először is a régi adatgyűjtésnél merültek-e fel ujabb szükségletek, illetve a régebben kifogásolt adatgyűjtést megfelelően kiegészítették-e, azután hogy azok az új gyűjtések, amelyek eloiranyoztatnak, valóban azokat a kívánságokat elegitik-e ki, amelyek a társadalmi, politikai es ; gazdasági viszonyok alakulásából kenyszeritőleg felmerültek és végül, hogy 'hány olyan adatgyűjtési terűlet van, — erről azután az előadó úr egyáltalán nem szólott, — amelyet teljesen elhanyagolnak bizonyos irányzatok szolgálatában ós amely kérdések tisztázására egyáltalában nem törekednek., Ha ebből a hármas szempontból indulok ki, akkor újból és újból meg kell állapítanom, hogy mind a hiányzó, mind az új és a meglevő adatszolgáltatással kapcsolatban olyan fontos észrevételeim vannak, amelyek sajnálatosan a tárgyalásra szánt rövid idő alatt teljes egészükben fel sem sorolhatók. A jelentós indokolása gyakorlati szempontokra hivatkozik és azt mondja, hogy elsősorban olyan kérdések kimunkálása kerül sorra, amelyekkel a kormány főleg ós elsősorban kíván foglalkozni. A gyakorlati szempontokra vonatkozólag már most külön is meg kell jegyeznem* hogy ez nem csupán magáiban a gyűjtésben kell, hogy megmutatkozzék, hanem abban is, hogy a gyűjtött anyag idejében és gyorsan feldolgoztassák, mert hiszen a gyakorlati szempontok igénybevétele azt is jelenti, hogy az érdeklődőknek az anyag gyorsan álljon rendelkezésükre, már amennyire ez a gyorsaság az alaposság rovására nem megy. Hiszen a statisztikai adatokra nem csupán a késő'b'bi korok történetírójának van szüksége; sokkal inkább hiányoznak ezek az adatok a ma embereinek, azoknak, akik a mai bajok okainak feltárására törekszenek, természetesen azzal a célzattal, hogy vagy az okok megszüntetését követeljék, vagy pedig, ha felelős helyen állnak, akikor maguk szüntessék meg ezeket az okokat. Az bizonyos, hogy a gyorsaságnak ilyen követelésnél azonnal jelénkeznek az érdekellentétek, főleg a munkáltató és a munkavállaló, a haszontermelő és a haszonélvező között ós sajnálattal kell megállapítani, hogy ebben a nehéz harcban az állam bizonytalansága, hezitálása nem szolgál a gyöngébb fél javára. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) De a mai viszonyok között ez níem is lehet másiképpen, ímert hiszen az állani és a vállalkozás, az állaim és a kapitalizmus ma olyan szorosan vannak egymásbaépítve az egész világon; a kapitalizmus annyira beleette magát az államszerkezetbe, érdekeit annyira sikerült mindenütt államérdeknek elismertetnie, hogy a tőke és a munka harcának régi formája ma már ezen a területen is, a statisztika területén, döntően megváltozott. Akik védelmezik a régi formákat, a liberális kapitalizmust, azok a kizsákmányolás szabadságát siratják a régi formákban, akik pedig beavatkozást követelnek és tűrnek, azok sem a liberális kapitalizmus viszszaélései ellen hadakoznak, hanem a vállalkozásból eredő kockázatoknak és károknak a vállalását és a haszontételnek a biztosítását várják az állami beavatkozástól. Ma ez az irányzat van emelkedőben, amely megtanulta a háborúban, hogy mit ér ós milyen haszonnal jár rá nézve a kötöttség s ezekről a 102, ülése 1937 április 27-én, kedden. megismert előnyökről nem akar lemondani és amíg a liberális kapitalizmus alatt az állami beavatkozást a munkaerőnek, a munkásnak, a dolgozónak javára szolgáló intézkedésként fogtuk fel, addig ez a beavatkozás ma, amikor valóban megtörténik, homlokegyenest ellenkező célzattal történik, éppen ezért szükséges legalább is az állam és a kapitalizmus részéről, hogy az állami beavatkozás valódi jellegét a szociális kérdés fokozottabb előtérbe helyezésével igyekezzenek elhomályosítani. Az indokolás azt mondja, hogy »behatóbban fogjuk kutatni a népességnek szociális viszonyaik, de az adatgyűjtés régi szelleme ezt a fogadkozást semmiféleképpen nem támasztja alá. Lehet különben, hogy ez a behatóbb kutatás egyáltalában nem is szorítkozik a statisztikai munkaterületre, hiszen nagyszerű tanulmányozási lehetősége nyílt meg a népesség szociális viszonyainak éppen az utóbbi napokban a pécsi bányászok ellen indított perben, ahol a vádlottak személyi adatainak feltárása nyomán a bányamunkásság szociális viszonyainak olyan szörnyűségesen megdöbbentő képe tárult a közvélemény elé, amely szinte megrendíti az emberben az emberi érzésbe és az emberi felelősségérzetbe vetett hitet. Bizonyos elégtételt jelent számunkra, hogy az eddigi merev elutasítás helyett legalább az indokolás elismeri azt, hogy a mezőgazdasági munkásság bérviszonyaival hivatalos statisztika eddig nem foglalkozott és ezt a feladatot rábízta a Fója Gézákra, Veres Péterekre és Darvas Józsefekre, akik ugyan nem. a statisztikai adatok szárazságával számoltak be erről, hanem kimutatták, hogy miként él a magyar föld népe, ami azután nem is maradt díjazás nélkül; az egyiknek munkáját elkobozták, a másiknak házkutatás dúlta fel az egész lakását, a harmadik pedig évek óta rendőri felügyelet alatt van, mintha csak azt akarnák velük megértetni, hogy ez a terület szánni kr-a átléphetetlen, megközelíthetetlen és ez csak az előtt a hivatalos statisztika előtt nyílhat meg, amely íme itt bevallja, hogy ezzel a kérdéssel eddig egyáltalában nem is foglalkozott. Statisztikai összeállítás bátran, ridegen és hivatalosan eddig még nem tárta elénk a dolgozó ember helyzetét, nem tárta elénk azt a képtelen állapotot, hogy a legutóbbi 10—15 esztendőbén, a háború után fokozatosan lerontó t ták először a munkások nominálbéreit, azután az árak emelkedésével a reálbéreit, tehát duplán megrabolták az életlehetőségektől. Nem kaptunk összefoglaló, átfogó, áttekinthető jelentést azokról a népegészségügyi t következményekről, amelyek ennek az eljárásnak logikus folyományaként jelentkeztek, a népbetegségek emelkedéséről, a fognak, a szívnek a romlásáról; például arról, hogy a szívbetegség ma már a gyermekek soraiban is pusztít s ma már a gyermek sem tudja megrágni az ételt, ha ugyan van egyáltalában étele. Nem kaptunk' megfelelő szociális hátteret a születések visszaeséséről és nem kaptunk statisztikát arról, hogy ezeknek a dolgoknak általánosságban és egészükben milyen az összefüggésük. A falukutatók — már természetesen azok, akik nem divatból csinálták ezt — messze megelőzték a hivatalos statisztikai szolgálatot és nemcsak a tényeket számolták elő és sorolták fel, hanem rámutattak azokra az okokra is, a cukorfejadag alaesonyságára, a hiányzó húsra, zsírra, petróleumra és arra, hogy a koplalást valóságosan hivatalos életprogrammá alakították, mint a németek, akik azzal vonták el
