Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

lű Az országgyűlés képviselőházának ezek a jóravaló, megbízható polgáremberek í'aluról-falura. (Az elnöki széket Komis Gyula foglalja el.) Az egyiket, amint elmondottam, Ragály községben, olyan vexatúrának vetették alá, amit a-t. belügyi államtitkár úr igaz magyar lelkiismerete sem helyeselhet. A másik esetben is elkobzás történt. Szabad-e a Független Kisgazdát, amelynek különben országos vonatkozás ban kolportázsengedélye is van, — annak a esendőrtiszthelyettesnek látnia kellett volna ezt, ha ikézbe^vette a lapot — bűnjelként lefoglalni és azután, mint valami élő delikvenst, őrizetbe venni. Ez nem mehet így. Ha a t. belügyminisztériumi uraiknak jóravaló szándékuk van itt fent a központban lapunkkal szemben és a (sajtószabadság nagy elvéből kifolyólag, de az érvényben lévő rendeletek becsületes értelmezésével is a mi jogunkat elkonfiskáltatni nem akarják engedni, akkor méltóztassék egy generális intézkedést kiadni a főispánok útján, — ne kerülgessük a kérdést, t. államtitkár úr — a főispánok útján, akiket politikai cselekmények elkövetése érdekében annyiszor igénybe vesznek, sokszor az ellenzéki joggal és szabadsággal szemben; mondom, egy generális utasítást méltóztassék kiadni, azok az utasítások menjenek a főszolgabírókon keresztül egészen a községi bírákig és a (karhatalomig, hogy hasonló esetek ne történjenek meg és a független kisgazdapárt hivatalos újságjának terjesztése a jövőben a vidéken szabadon mehessen végbe. Ha pedig egyes konkrét esetek előfordulnak, amikor nincsenek tisztában azzal, hogy vájjon nem meghízhatatlan ember-e az, 'aki a mi előfizetéseinket gyűjti, — megjegyzendő, hogy ezek sem dugárut árulnák, mert a Független Kisgazda újság nem ilyen — ha vannak vitatható [konkrét esetek, méltóztassék a nyomozást megejteni, de nem szabad megengedni, hogy az illető előfizetést gyűjtőknek személyes szabadságához hozzányúljanak és azokat, mint közönséges bűntetteseket a kóterbe becsukják. (Helyeslés a ^baloldalon.) Ha azzal a becsületes szabadságjogi elgondolással szemben, amely remélem, hogy a t. államtitkár úrnak is egész lényét eltölti, jön egy rövid-vágott diohányú falusi bíró, azután jön a hatalom által rútul igénybevett csendőr, vagy pedig jön más valaki, {Zajos ellenmondások a jobboldalon.) egy tetszelegni akaró szolgabíró... (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang a baloldalon: Előfordul. — Dinnyés Lajos: Bírói ítéletek vannak róla. — Zaj. — Elnök csenget.) Kérem, én a jelen konkrét esetre hivatkozom, engedelmet kérek, jött a bíró, a bírói ítéletre jött a csendőr, a csendőr elkobozta az újságot... (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget.) Nem beszélek én most másról, nem beszélek választási atrocitásról, én erről a konkrét esetről beszélek. Azután jön a kormányhatóság egyik vidéki legfőbb kulcsos vitéze: jön a szolgabíró és produkál velünk szemben statáriális eljárás után egy ilyen ítéletet, ilyen jogtiprást, akkor én nem fogadhatom el a választ, (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) hanem, ha méltóztatik nekem megadni a garanciákat arra, hogy a jövőre nézve generális utasítások adásával (Sárkány Ernő: Van olyan utasítás! — Dinnyés Lajos: Nem tartják be a kollegái! — Horváth Zoltán: El kell csapni az olyan szolgabírót! — Rajniss Ferenc: Senkit sem lehet lefogni! — Rassay Károly: Aki a törvényt meg93. ülése 1937 március 3-án, szerdán. sérti, azt nem lehet lefogni? — Folytonos zaj.) egyszersmindenkorra el méltóztatik tiltani, hogy hivatalosan engedélyezett országos kolpcrtázsjoggal bíró lapokkal szemben ilyen törvénybe ütköző eljárások és ítéletek megtörténhessenek, illetve hozassanak, akkor magsim leszek a legjobban megelégedve, ha mégegyszeri felszólalásomban a t. államtitkár úrnak a válaszát elfogadhatom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A belügyi államtitkár úr kíván válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Mikecz Ödön belügyi államtitkár: T. Ház! Kun Béla t. képviselőtársam viszonválaszában felvetette azt a kérdést, hogy esetleg generálisan kellene rendezni az előfizetésgyüjtésnek a kérdését. Én magam is helyesnek tartanám, ha e tekintetben azok a kiadó cégek, amelyek lapokat, vagy más ilyen országos terjesztés, vagy vármegyei törvényhatósági terjesztés alá eső nyomtatványokat adnak ki, érintkezésbe lépnének az arra illetékes hatóságokkal, hogy ebben a tekintetben egyöntetű megállapodás jöjjön létre. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mert méltóztassanak megengedni, valamit mégis csak fel kell mutatnia annak a lapterjesztőnek ma, amikor tényleg felelőtlen agitátorok járják a falvakat és nagyon sokszor bújnak ezeknek az engedélyezett lapvállalatoknak a köpönyege alá (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) és legitimálják magukat azokkal a lapokkal. (Rassay Károly: Azok közül is le kellene már egy párat fogni! — Zaj.) Éppen erre irányul az a fokozott ellenőrzés, amelyet a vidéken e tekintetben eszközlünk. A másik kérdés, amely miatt reflektálnom kell interpelláló képviselőtársam viszonválaszára, az, hogy azt méltóztatott mondani, hogy »a hatóság által rútul igénybevett esendőrség«. Ezt kénytelen vagyok visszautasítani. (Helyeslés a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Nem a csendőrség, a bíró! — Elnök csenget. — Dinynyés Lajos: A főbíró megsúgja az utasítást! Beadják a csendőröknek! — Sárkány Ernő: Ez a demagógia! — Horváth Zoltán: A törvényt nem ismerő főszolgabíró! — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem Dinnyés és Horváth képviselő urat, maradjanak csendben! Mikecz^ Ödön belügyi államtitkár: A csendőrség utasításra jár el, ha tehát az eljárás utasítás folytán történik, ebben az esetben méltóztassék az utasító hatóságot, ne pedig a csendőrséget felelőssé tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Ház! Bár a t. államtitkár úr válaszának a csendőrségre vonatkozó kijelentésével nem értek egyet, mert nem arról volt szó, amit itt velem szemben hibáztatni méltóztatik, mert én a jelen konkrét esetben sem támadtam magát a csendőrség intézményét, nem is fogom támadni soha, mégis, mivel a t államtitkár úr azt is mondta, hogy az interpellációs kérdést generális rendezéssel, az egyes kiadóhivatalokkal való szoros kapcsolatban hajlandó elintézni és minthogy hiszem azt, hogy ezek az intézkedések a szabadságjogok védelmére fognak megtörténni, biztosítván minden lapnak, amelyeknek egyébként is kolportázsengedélyük van, a terjesztési jogot és lehetőséget, a választ tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t Házat, méltóztatnak-e az államtitkár úrnak a belügyminiszter úr nevében az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen.) A Ház a választ tudomásul veszi,