Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-199

Az országgyűlés képviselőházának 199. hosszú során át nemes működést fejtett ki, eredeti intencióihoz mérten hozzá fog járulni az általam elmondottakhoz és azt az álláspontot fogja elfoglalni, amelyet az alapvető javaslat képvisel az örökös tagok kérdésében. Azt mondotta ugyanis a Darányi Kálmán miniszterelnök úr, mint a földmivelésügyi miniszter úr által jegyzett eredeti javaslat, hogy (olvassa): »Azok közül, akik a kamara . életében különösen kiváló érdemeket szereztek, legfeljebb tíz örökös tiszteletbeli tagot lehet választani. Az örökös tiszteletbeli tagokat a rendes tagok tagsági jogai illetik nieg.« Remélem, hogy amikor ez a paragrafus belekerült az eredeti törvénytervezetbe, akkor a t. földmivelésügyi miniszter úr megkérdezte az államtitkárát, a réfei kamarai embert ós az ő lelki sugallata és intenciója szerint is történt az, hogy ez a paragrafus belevétetett a javaslatba. Annál nagyobb az én megütközésem és csodálkozásom, hogy a földimívelésügyi bizottság, amelynek pedig ebben az esetben 'és hasonló esettekben is mindenkor, a jogikiterjesztés álláspontján kellene lennie, 'hogy miinél több kitűnő szakférfiút vonjon be az érdekképviselet 'működési körébe, ezt a nagyon helyes elgondolású paragrafust egészen egyszerűen lefejezte, amennyiben a ibizottsági tárgyalás folyamán elfogadott törvényjavaslat 9. §-a azt mondja, hogy (olvassa): »Azok köziül, akik a kamara életében különösen kiváló érdeméket szereztek, legfeljebb öt örökös tiszteletbeli tagot lehet választania Erre nézve semmi bővebb indokolást neon ad nekünk a földmivelésügyi bizottság, csak annyit, hogy (olvassa): »A 9. § első bekezdésének 3. sorában előforduló »tíz« számnév helyébet »öt« számnév iratott«. (Mozgás a baloldalon.) Engedelmet kérők, ez nagyon pongyola, nagyon ide nem való indokolás. Csodálom a földmivelésügyi bizottság t. előadóját, aki egyúttal szintén mezőgazdasági kamarai euníber és akiiről tudom, hogy a tiszántúli mezőgazdasági kamara életében évek során át értékes szakszerű működést fejtett ki, hogy ehhez a paragrafushoz s még hozzá ilyen kusza indokolással hozzájárult. Vagy igaz az, amit az alaptörvényjavaslat 9. §-ának indokolásában a t. miniszterelnök úr mint földművelésügyi 'miniszter úr elmondott és elénk tárt, — majd mindjárt idézem ezt is — vagy nem igaz. Amennyiben igaz, hogy olyan szak emberéknek, akik a magyar mezőgazdasági élet terén kiváló érdemeket szereztek, a különböző kamarák és az Országos Mezőgazdasági Kamara működési terére és körébe való bevonása nemcsak mezőgazdasági érdek, hanem nemzeti közérdek is: akkor nem lett volna szabad ettől a megállapítástól a »t. földmivelésügyi bizottságnak sem eltérnie, ha pedig eltért, akkor indokolnia kellett volna, hogy imiért tért el ettől <az alapmegállapítástól. t)e nem lehet itt egyszerűen azt mondani, hogy tíz helyett ötöt veszünk, nem lőhet úgy ibánni olyan emberekkel, akik országos mezőgazdasági vonatkozásban nagy és mindnyájunk elismerésére méltó érdemeiket szereztek maguknak, mintha esak közönséges számnevek és numerusok volnának, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mintha itt valami falanszter-rendszer volna, amelyben azt lehet mondani, 'hogy tíz helyett elég lesz öt. Ez mégsem felel meg a kérdés komolyságának és nem felel meg annak a tiszteletnek és becsülésnek, amellyel mindammyiunknak viseltetnünk kell az országos nevet kivívott, a ülése 1937 március 12-én, pénteken. 211 mezőgazdasági irodalom vagy egyéb mezőgazdasági ténykedés terén érdemeket szerzett jeles férfiak iránt. T. Képviselőház! Méltóztassanak csak meghallgatni, mit is mond a miniszter úr indokolása. Azzal indokolja ennek a tíz tiszteletbeli örökös tagnak választását, hogy ez a rendelkezés azt kívánja elérni, hogy (olvassa): »A kamarai életben különös érdemeket szerzett egyéniségek részéről biztosítsa a kamara életében való közvetlen részvételt, másrészt az érdemeknek ilyen formában való elismerésével serkentő példát szolgáltasson a gazdatársadalomnak a közügyekben való minél odaadóbb szereplésre.« Ezért javasolta a t. földmivelésügyi miniszter úr, — újra ismétlem, hogy bizonyosan a t. földmivelésügyi államtitkár úr előzetes beleegyezésével és hozzájárulásával — hogy tíz Örökös tiszteletbeli tagot lehessen választani. Tehát miért tért el ettől a földmivelésügyi bizottság és miért nem tiltakozott ez ellen a változtatás ellen a földmivelésügyi miniszter úr, illetve az ő képviselője, aki ezen a bizottsági tárgyaláson résztvett 1 Vagy igazság az, ami az indokolásban van, vagy nem igazság. Minthogy igazság, tehát akkor most is a régi alapon kell állania a t. Képviselőháznak, a t. államtitkár úrnak és az eredeti alapelgondolást kell a törvényjavaslatban kifejezésre juttatni. Ezzel szemben felmerülhet — mint hallom — az a szempont, hogy nem lehet a mezőgazdasági kamaráknak tíz-tíz érdemes egyént találniok az országos névvel bíró szakférfiak közül, akik méltóak lennének arra, hogy örökös tagok legyenek. Az eredeti elgondolás azonban nem is azt jelenti, hogy minden kamarának tíz örökös tagot kell választania, hanem csak ennek lehetőségét jelenti ez a szakasz, ha az eredeti szöveg megmarad és a szerint emelkedik törvényerőre, tudniillik így megvan a mód arra, hogy tíz örökös tagot is lehessen választani. Ez annyival is inkább szükséges, mert hiszen a kategóriák számát felemeltük. Most már nem öt kategória van, hanem hét kategória lesz, tehát legalább annyi mezőgazdasági kamarai örökös tagot lehessen választani, mint ahány kategória van, tehát hetet vagy pedig méltóztassék egy másik megoldást keresni. Ha a szerint méltóztatik az örökös tagok számát meghatározni, amint a kamarák területi nagyságuk szerint hozzájárulnak az Országos Mezőgazdasági Kamara költségeihez és végzik funkcióikat, akkor a ' legnagrobb kamara, a tiszántúli kamara tíz örökös tagot választhat, a kecskeméti kamara nyolcat választhatna, a többiek pedig hetet és hatot. E szerint az arányszám szerint a törvényjavaslat eredeti intencióihoz képest is meg lehet oldani a kérdést. Mi lehet tehát az oka annak, t. Képviselőház, hogy a földmivelésügyi kormány mégis hozzájárult ehhez a nagyon helytelen és az igazságnak és tényeknek meg nem felelő, szűkítő módosításhoz, amelyet a földmivelésügyi bizottság itt eliibénk hozott 1 Nem lehet máshol elbujtatva a titkos indok, mint. abban, amit a törvényjavaslat indokolása a kültagok szavazati jogára nézve mond. Azt mondja ott az indokolás, — és ehhez én hozzájárulok — hogy nagyon helyes, hogy ezentúl kültagokul a gazdasági élet terén érdemeket szerző egyének közül necsak egynegyed részt lehessen választani a rendes tagok számához niérten, hanem any-