Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-198
196 Az országgyűlés képviselőházának 19S. ülése 1937 március 11-én, csütörtökön. az egész országra nézve 'mélységes hatású katasztrófával jáalhat. Mélyen t. Ház! A második szempont, amelyet ennek a javaslatnak előterjesztésénél szem előtt tartottunk, az, íhogy nemcsak a csúosszeryezeteket kell megerősítenünk, — és ebben teljesen osztozom a másik oldalon felszólalt képviselő urak nézetében, aminek egyébként erről az oldalról is hangot adtak — nemcsak a kamarákat, nemcsak az Országos Mezőgazdasági Kamarát és a vidéki kerületi kamarákat kell megerősítenünk, hanem a legfontosabb az, hogy ennek a kamarai szervezetnek minél szélesebb legyen a fundamentuma és ez a fundamentum egészséges legyen. (Helyeslés.) Ezt a széles fundamentumot pedig csakis a mezőgazdasági bizottságok életképességének növelése által érhetjük el. Elérhetjük azáltal, ha minél több egyént és gazdát érdekeltté teszünk a mezőgazdasági bizottságok munkájában. (Ügy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Mert hiszen ágy képzelem a dolgot, hogy az a községi mezőgazdasági bizottság és az a járási mezőgazdasági bizottság annak a falunak és annak a járásnak kis gazdaparlamentje legyen, (Altalános helyeslés. — Felkiáltások balfelől: Ügy kellene lennie!) nem szovjetje, hanem igazán alkotmányos és az önkormányzat magyar szellemétől áthatott parlamentje. (Helyeslés.) Azt hiszem, nagyon sok kérdés elintézhető odalent, amelynél seimmi szükség sincsen arra, hogy azok akár a megyéhez, akár pedig ide fel, az ország nyilvánossága elé hozassanak. (Helyeslés jobbfelöh) Ez az én szempontomból a gyakorlati jelentőségük és értékük a mezőgazdasági bizottságoknak. Ezt azáltal is elő kívántuk mozdítani, hogy a taglétszámot kétszeresére emeltük, ami — azt hiszem — ennek a javaslatnak egyik fontos intézkedése és a mezőgazdasági bizottságok munkájába ezentúl bevonunk mindenkit, aki a faluban értéket jelent. Amikor tehát ebben a javaslatban gondoskodtunk arról, hogy a tanító, a pap, a közigazgatás bizonyos tényezői, azonkívül a falun lévő okleveles gazdák, stb., résztv ehessenek a mezőgazdasági bizottságok munkájában, azt hiszem, ezzel nem az ő részükre biztosítottunk előnyt, hanem a mezőgazdasági bizottság munkáját tettük értékesebbé és lehetőséget .biztosítottunk arra, hogy a mezőgazdasági bizottságok az agrárpolitika terén komoly munkálkodást fejtsenek ki. Egy harmadik szempontunk az volt, hogy kapcsolatot teremtsünk a hivatalos és a szabad társulati intézmények között. (Helyeslés jobbfelől és középen.) A magunk részéről legnagyobb súlyt helyezzük arra, hogy azokat a történelmi és tradíciós értékekkel bíró gazdatársadalmi egyesületeket, amelyek a magyar gazdatársadalom közszeretetében és köztiszteletében állanak, ne veszítsük el, ezek jelentőségét le ne szállítsuk, hanem inkább arról gondoskodjunk, hogy a kétféle intézmények között, a hivatalos, törvényes mezőgazdasági érdekképviselet és a szabad társulási intézmények között meleg és állandó kapcsolat létesüljön. (Altalános helyeslés ) Mi nem vagyunk hajlandók arra, ihogy itt magyar értélkeket pusztítsunk, hogy évszázados intéztményeket máról-holinapra. megszüntessünk, csaik :azért, hogy egy intézménynek adjunk lehetőséget a (munkára, hanem azt akarjuk, hogy mindenki dolgozhassák, aki ebiben az országban dolgozni akar. De éppen ezért: csakis a dolgozó egyesületekre gondoltunk s nem azokra, amelyek csak alapszaibály okkal, vagy csak elnökkel rendelkeznek,, de nem dolgoznak. (Ügy van! Ügy van!) Minden dolgozó egyesületinek ugyanis módot kell -adni arra, hogy a kamarákkal együttesen szolgálhassa a magyar agrárgondolatot. (Helyeslés és taps jobb felől és a középen.) Szóbakerült az is, amit itt, eibben a törvény javaslatiban megvalósítunk, hogy bizonyos kapcsolatot teremtsünk a közigazgatás és a kamarák között éspedig aibban a vonatkozásSbán, hogy lehetőség nyíljék arra, hogy a kamarák gyakorlati életében 'bizonyos eredményt felmutató tisztviselőik, amenmyáiben arra szükség van, átléphessenek a mezőgazdasági igazgatás szolgálatába és -viszont. E tékáin tétben az a félelem ímeirült fel, hogy esetleg a földmivelésügyi minisztérium,, vagy a földmivelésügyi kormány a legfciválólbb 1 tisztviselőket így el fogja hódítani a mezőgazdasági kamaráktól, pedig ott is szükség van rájuk. Nem ez a gondolat lebegett előttünk, hanem az, hogy az állami íöldmívelésügyii igazgatásnak egy nagy kiiegészítő rezervoárja legyen a kamara, egy előiskola legyen és ha ott bizonyos sikereket elértek, adjunk szerepet az ilyen tisztviselőiknek arra, hogy a földimivelésügyi igazgatás .szélesebb terén is imiegimutathássák a maguk gondolkodását, a maguk praktikus érzékét és tehetségét. (Úgy van! a jobboldalon.) Én tehát nem hogy kifogásolni valót találok eibben a gondolatban, hanem azt hiszem, hogy a Háznatk, -minden irószéről ezt a gondolatot a legnagyobb örömmel veszik tudomásul. (Gyömörey Sándor: Átveinmi az állami státusba és meghagyni a működési területükön! Kállay, Miklós: Kamarai önállóság!) Több felszólaló utalt arra, hogy a közigazgatás és. a kamarák kapcsolata egyes helyeken igen laza. Azt hiszem, mindkét oldalon, úgy a imi pártunk részéről, mint a másik oldalról is a kapcsolatnak erről a lazaságáról tettek említést. En azt hiszem, hogy eibben a kérdésben sem lehet .általánosítaini 1 . Nagyon stok olyan közigazgatási tényezőt ismerek az. országban, aki a legnagyobb érdeklődést tanúsítja a mezőgazdasági kamarák munkássága iránt és -ez természetes is, mert ebből nemhogy a kamara profitálna, hanem szerintem a közigazgatás nyer akkor, hogyha érdeklődik azok iránt a kérdések iráut, amelyek a magyar földmívelő népet és a gazdatársadaimalt foglalkoztatják. Ma a közigazgatásnak a szerepe már régen nem az, ami a háború előtt volt, amikor a legnagyobb jelentősége talán inkább policiális vonatkozású volt éls bírságok kiszatbásában állt- Ma az igazgatás 80 százaléka a falu gazdasági és szociális problémáiból tevődik össze; az igazgatási tisztviselőnek tehát a legnagyobb érdeke fűződik hozzá, — de magának a kőzigazgatásnaík is — hogy a legmelegebb viszonyt tartsa fenn a mezőgazdaság önkormányzati szerveivel. (Gyömörey Sándor: Es vice versa!) Ebben a tekintetben a földmivelésügyi kormányzat megfelelő rendelet kibocsátásával gondoskodni fog arról, hogy ez a kapcsolat intézményes legyen. {Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Alkalmat adunk arra, hogy a kamarák és a közigazgatás között az állandó meleg jóviszony fenntartassék és ápoltassék. (Helyeslés. — Gyömörey Sándor: De a kölcsönösség ás. a viszonosság alapján, nem egyoldalúan!)^ Amire azonban a magunk részéről a legnagyobb súlyt helyezzük, az az, hogy az állami
