Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-198

Az országgyűlés képviselőházának 198. ülése 1937 március 11-én, csütörtökön. 195 ráik erősítésével s a [mezőgazdaság érdekképviseleti gondolat előrevitelével tulajdonképpen a magyar gazdatársadalmat, a magyar földet és a magyar agrikultúrát akarjuk megerősíteni. (Elénk helyeslés.) Mi' ia (kamarát nemi amint bürót, hivatalit látjuk magunk előtt, hanem mint olyan intézményt, amely tele van élettel, amely a legelevenebb kon taktust tartja a barázdával, a gazdatársadalom mai, amely hangot tud adni a mezőgazdaság elgondolásainak, vágyainak és törekvéseinek és meg vagyok győződve, hogy önnek a kamarának ebben a Házban ás és ia Házon kívül is osialk barátai lesznek. (Ügy van! Iga*!) Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek arra, hogy ezen a törvényjavaslaton keresztül, amelyet előterjesztettünk és amelyet bírálat tárgyává méltóztattak itt tenni, tulajdonképpen hogyan gondolja a kormányzat a mezőgazdasági érdekképviseleti szervek megerősítését, előbbrevitelét s a kamarák munkásságának kimélyítését. Legyen szabad ezzel kapcsolatban itt egészen röviden csak néhány gondolatot felvetnem. (Halljuk! Halljuk!) A magunk részéről súlyt helyezünk arra, hogy ebbe az önkormányzati munkába be kell venni mindazokat, akik a magyar földnek akár tulajdon címén, akár fizikai vagy szellemi vonatkozásban munkásai. (Élénk helyeslés.) Éppen ezért ebben a törvényjavaslatban beiktatott különböző rendelkezések folyományaképpen be fog iktatódni és szerveződni a mezőgazdasági érdekképviseletbe a mezőgazdasági munkás. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, a Ház minden tagja méltányolja azt a gondolatot, hogy a mezőgazdasági munkásnak itt a helye, mert ő a mezőgazdasági termelésben a tulajdonossal egyenrangú tényező. (Úgy van! Űjjy van!) Nálunk magyaroknál természetes dologi, hogy a mezőgazdasági munkás ott legyen annál az asztalnál, ahol a föld tulajdonosa, a föld birtokosa ül. Folyik a gondolat a magyar gazda és a magyar munkás között mindig létező patriarchális gondolatból. (Ügy van! Ügy van!) Csak azért húzom alá nyomatékosabban ezt, mert külföldiek jártak itt, akik ezt az intézményt tanulmányozták és megállapították, hogy sehol a világon nem valósították meg a mezőgazdasági érdekképviseletben azt, hogy a mezőgazdasági munkás egy tárgyaló asztalnál ül a birtokossal és a többi munkaadóval. Es amikor itt például Láng Lénárd képviselő úr, továbbá, azt hiszem, Takács Ferenc képviselő úr is kifogásolták, hogy a munkás nem vesz részt a mezőgazdasági kamarák munkájában, ezzel szemben meg kell állapítani, hogy a mezőgazdasági munkásság a legnagyobb lelkesedéssel és érdeklődéssel, sokszor példaadóan vesz részt a kamara különböző ülésein, annyira példaadóan, hogy sok gaizda vagy birtokos példát vehetne attól a meleg érdeklődéstől, amelyet éppen a munkásság tanúsít a mezőgazdasági kamarák működése iránt. Ott lesznek a kamarák szervezetében az egy holdtól száz holdig tagozódó kisgazdák különböző kategóriái, ott lesznek a középbirtokosok, akik talán most az új javaslat szerint nyomatékosabban fognak bizonyos szerephez jutni, ott lesznek a nagybirtokosok és ott lesz a végén a gazdatiszti társadalom, amivel az a vonal, amelyet az alaptörvény kiépí

: tett, teljessé válik, mert lent ott van a fizikai munkás, a sort pedig bezárja fent a szellemi munkás. így válik a kamarai szervezet egyetemessé. Ez adja meg a gazdasági érdekképviseletnek legnagyobb értékét. Az. hogy egyetemes, az egyetemes mezőgazdasági gondolatot képviseli, amely gondolaton belül természetesen a gyengébb mindig több védelemhez kell, hogy jusson, — ezt mindenki természetesnek fogja találni — több istápoláshoz kell, hogy jusson a kamarák szervezetében. Ellenben, amikor a mezőgazdaság nagy kérdéseiről van szó, akkor a mezőgazdasági munkástól egészen a gazdatisztig egyforma állásponton és főleg egyenlő lelkiséggel kell, hogy képviseljék a magyar agrárgondolatot. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) En egyáltalában nem tudom a gazdatársadalmat osztályokra bontani. (Ügy van! Ügy Taps a jobboldalon.) Én látom a gyakorlati életben a munkást, látom a kisgazdát, látom a középbirtofcost és a nagygazdát, de aimiikor a föld egyetemes érdekéről van -szó, én csak egy egységes magyar gazdatársadalmat látok, (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és a középen.) azt az egységes maigyar gazdatársadalmat, amelyről, méltóztassék elhinni, — tapasztalatból beszélek — hogy az ország nagy kérdéseiben és az agrárpolitika nagy kérdéseiben, bárhol és bármikor próbáltak közéjük f válaszfalalkat emelni, mindig egy lelkiséget képviselt. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a kamarai szervezet amellett, hogy egyesíti magában a különböző kategóriáikat, még egy (hatalmas közéleti nevelő iskola szerepével is hír, mert az, aki résztvett az alaptörvény meghozatala utáni időikiben kamarai ülésen, megállapíthatta, hogy amikor elsőízben vettek részt a mezőgazdasági munkások és kisgazdák is a gyűléseken, milyen tartózkodással és bizonyos félénkséggel viselkedtek, míg tizenöt év távlatában és gyakorlatában ez^ a kisgazdaközönség és a mezőgazdasági munkásság bizonyos közéleti gyakorlatra tett szert, áttekintést kapott bizonyos kérdésekről. A mezőgazdasági munkásság megismerte például azt, hogy a nagygazdaságoknál és a középgazdaságoknál sem fenékig tejfel minden és a nagygazda viszont 'megismerte a kisember problémáit, és ennek kölcsönös megismeréséből úgy a gazdatársadalomra, mint az országra is csakis eredmény és értékemelkedés származott. Nem kívánok politikai témákat belekeverni ebbe az igazán gazdasági témába, de talán szabad felemlítenem azt, hogy amikor mi a titkos választójog különböző fcautéláit keressük jobbról is, balról is, azt hiszem, a legerősebb kautéla az a gyakorlati és igazán a föld mélyéig lenyúló munka, amely a mezőgazdasági kamarákban folyik, (Ügy van! Ügy van!) lahtol a népet reálpolitikára lehet szoktatni ahol nem fantaszták foglalkoznak ködös elképzelésekkel, hanem a mindennapi élet problémái kerülnek szőnyegre. (Úgy van! Ügy van! Taps jobbfelől és a középen.) Egy oitfstzág politikájának nem lehet nagyobb garanciája, mint ha az a reálpolitika fundamentumán épül fel. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől középen és a baloldalon.) Teljességgel lehetetlen ugyanis a gazdasági életet arra beállítani, hogy misztikus elgondolások alapján próbáljuk a dolgokat irányítani, mert a kétszerkéttőből sohasem lehet ötöt csinálni, a fantaszták legfeljebb azt érhetik el, hogy a kétszerkéttőből is három lesz, (Ügy van! Ügy van!) ez pedig a gazdasági életben veszteséget, visszaesést és a fejlődésnek egy olyan megakasatását jelenti, amely 26*