Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-198

194 Az országgyűlés képviselőházának U kellően az, hogy azok, akiknek más jövedelmi forrás nyújt megélhetést, mint a mezőgazdaság, a bizottságban nem foglalhatnak helyet. Mert a bizottságban csak az érzi át hivatását kellőképpen, aki a mezőgazdasággal foglalkozik és (akinek a mezőgazdaság a fő jövedelmi forrása. A lehetőség szerint tehát csak azok foglalhatnának a bizottságban helyet, akik a birtokot saját maguk kezelik. (Ügy van! a baloldalon.) Még az sem mindegy, ha az illetőnek földbirtoka van, mert megtörténhetik, hogy azt ő maga nem ;kezeli, könnyen hagyja az egészet. Ha tehát valaki a mezőgazdasággal egyáltalán nem foglalkozik, annak a mezőgazdasági bizottságiban nem volna szabad benn lennie. Azután azt is kifogásolom, hogy a törvényjavaslat nem mondja meg, hogy mennyi idővel előbb köteles közhírré tenni a közigazgatás a választás idejét. 1934-ben megtörtént, hogy a mezőgazdasági bizottsági tagok választását közhírré tették ugyan — egy nappal előbb, — ellenben ;nem tudott senki sem róla olyan ember, akit a választás érdekelt vojlna. Éppen ezért nagyon helyes volna azt is .belevenni a törvénybe, hogy legalább tíz nappal előbb közhírré kell tenni a választást, mert akkor mód alkalom lenne erről tudomást szerezni akár vasárnap, akár az egyesületekben, hogy a választásra előre készüljenek. E hiányosságai miatt a törvény javaslatot nem áll módomban elfogadni., (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Mocsáry Dániel képviselő úr. (Felkiáltások: Nincs itt!) A [képviselő úr nincs itt; jelentkezése töröltetik. Kíván <még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki isetm kíván, a vitát bezárom. Marschall Ferenc államtitkár úr óhajt szólni. Marschall Ferenc i'öldmívelésügyi államtitkár: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a napirenden lévő törvényjavaslat általános vitájának végére értünk ós én a magam részéről, de egyben a földmívelésügyi miniszter úr nevében is köszönetet mondok egyrészt az előadó urnák a javaslat gondos ismertetéséért, másrészt pedig a felszólalt képviselő uraknak a tanúsított meleg érdeklődéséért, (Kun Béla: Nem nagy volt az érdeklődés!) méltóztassék megengedni, hogy röviden összefoglaljam azokat a szempontokat, amelyek bennünket ennek a javaslatnak előterjesztésénél vezettek. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Célunk nem csupán az volt, hogy az alaptörvény egyes hiányosságait pótoljuk, hanem célunk főleg és elsősorban az volt, hogy a mezőgazdaság törvényes érdekképviseleti szervének, tehát a mezőgazdasági önkormányzatnak életképességét növeljük, hatóerejét fokozzuk: és munkásságát kimélyítsük- Ilyenképpen ez a javaslat újabb tanúságtétel az önkormányzat gondolata mellett, (Ügy van! jobbfelől) elismerve ennek a gondolatnak államalakító és társadalomalakító erejét és a gazdásági élet szempontjából is hatalmas szerepét. A kormányzat teljesen át van hatva annak a tételnek igazságától, hogy az iga&i. erőt sohasem az képviseli, amit felülről 'kényszerítenek rá a társadalomra, hanem az, amit a dolgozó társadalom önmagából alakít ki és önmagából termel ki. (Ügy van! Ügy van!) Ennek a tételnek igazságát látjuk például érvényesülni abban a hatalmas belső fejlődésben, amelyet mező. ülése 1937 március 11-én, csütörtökön. gazdasági termelésünk az utóbbi másfél évtized alatt elért, amelyet a földmívelésügyi kormányzat természetesen a maga részéről támogatott, elősegített, istápolt, de amely haladásnak igazi mitorja a magyar földművelők, a gazdatársadalom autonóm munkássága, az a meleg érdeklődés és az az ihletettség, amellyel a magyar nép, a magyar földművelő és gazdatársadalom a maga dolgait előbbre vitte. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Méltóztassék csatk szemügyre venni aizt az igazán hatalmas átalakulást, amelyet például az Alföldön látunk, azon az Alföldön, ahol azelőtt a szem végtelen pusztaságokon siklott végig, ahol a homok nyargalásában sokszor a vármegyei határokon sem állt meg. Az Alföldnek ezeken a térségein ma virágzó szőlőkerteket, hatalmas gyümölcskultúrát, fejlődő mezőgazdasági üzemeket látunk. Mindez egyegy dokumentuma a haladó mezőgazdaságnak és a mezőgazdasági "kultúra kimélyülésének. De ugyanazt látjuk például a Dunántúl, a Dunántúl állattenyésztésben, ajhol a kisemberek állattenyésztésének színvonala rendkívül nagymértékben emelkedett és pedig nemcsak a gazdasági felügyelőségek és nemcsak a kormányzat befolyása következtében, hanem az állattenyésztési egyesületek és a vármegyék érdeklődése következtében, nemkülönben annak a meleg érdeklődésnek folytán, amelyet maga a nép tanúsított az állattenyésztési ágazat iránt. így vagyunk a Tiszántúlon is, amelyet csak azért emelek ki, hogy dokumentáljam, igenis a magyar gazdatársadalom széles rétegeiben ott él az autonóm munkának értékelése és ott él az önkormányzati gondolatnak megbecsülése. Ennek az önkormányzatnak keretében az utóbbi két évtized alatt, amikor világszerte az értékek óriási devalvációját tapasztaltuk, itt ezen a magyar földön nemcsak, hogy nem rombolódtak le a régi értékek, hanem konzerválódtak, sőt új értékek állottak elő, olyan értékek, amelyek európai és világviszonylatban is megérdemlik, hogy róluk itt említés tétessék, (ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Amikor ezt én itt megállapítom, meg kell, hogy állapítsam azt is, hogy a gazdaközönség ezen autonóm munkásságában menynyi tehetség, mennyi leleményesség, s milyen szívós kitartás mutatkozik és nyilvánul meg. Ez a tehetség, ez a leleményesség mind ott erősödött, csiszolódott és fejlődött a mezőgazdaság különböző érdekképviseleti szerveiben. Es itt hivatkozom Teleki Mihály gróf t. képviselőtársam plasztikus előadására, aki a kamarák évi jelentéseinek összefoglalását adta körülbelül 15 év áttekintésében. Az ő előadásából látni lehetett, hogy mennyi 'kezdeményezés, mennyi akció indult ki azokból az egyszerű kamarai értekezletekből és így ülésekből. S én a kamarák igazi hivatásának nem azt tartom, hogy demarssal forduljanak a kormányhoz — megtehetik, ha akarják —esnem a tiltakozó feliratokban látom a kamarák legnagyobb érdemét, hanem abban a csendes, szinte észrevétlen munkában, amely a -kamarák szakértekezletein, gyűlésein folyik s amelyekből kinőtt ez a hatalmas mezőgazdasági fejlődés, amelyről az előbb említést tettem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A% iránt a miuinika iránt, amelyet a kamairákban kifejtettek, a legnagyobb elismeréssel van a. kormányzat is és akkor, amikor mi a mezőgazdaság törvényes érdekképviseletét, a kamarát, ebből a szempontból átéljük meg, akikor a kama-