Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-198

184 Az országgyűlés képviselőházának 19 hónaiét meríteni azit a ibátosrságot... (Darányi Kálmán, a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: Akkor is ezen az álláspontom voltam!) Megállapítottam, hogy amennyiben a nyugdíjtörvény-javaslat elfogadtatik, abban az esetben a hármas gazdatiszti kívánság másik két' része is .. . (Darányi. Kálmán, a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: Akkor bejelentettem, hogy az egyiket így óhajtom megoldani, a másikat úgy!) Azt akarom kifejteni, hogy a hátorságot ebből a javaslatból vettem. (Darányi Kálmán, a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: Már előre bátor volt! Már akkor azzal gyanúsított, hogy nem akarom a többi kívánságot teljesíteni!) A javaslat már akkor szétosztatott s én csak azit állítottam, hogy ha most ebben a javaslatban helyes megoldást nyerne a kérdés, abban az esetben könnyebb lenne a következő javaslatokkal várni. ^ Ott van azonban az én álláspontom helyességének bizonyítéka, hogy hiszen a gazdatisztek nemhogy nem kapják meg törvényes érdekképviseletüket, hanem szerény véleményem szerint rosszabb helyzetbe kerülnekj mint idáig voltak. Ez nemcsak az én véleményem. (Gyömörey Sándor közbeszól.) Ugy látszik, Gyömörey .igen t. képviselőtársam nem kapta meg azt a körlevelet, amelyet minden képviselő megkapott. (Gyömörey Sándor: Dehogy, nem kaptam meg!) Itt van a kezemben ez a körlevél, amelyet a Gazdatiszteik Országos Egyesületének nevében báró Vay Miklós írt alá. Ebben a körlevélben kifejtik, hogy az önálló gazdatiszti kamarára igenis szükség van és hogy vállalják a kamara felállításával járó terheket. (Gyömörey Sándor: De a körlevelet nem a törvényjavaslat előtt, hanem utána küldték szét.) Rosszul méltóztatik tudni és esa,k azért nem olvasom fel, mert csak 11 óráig kaptam időt a vitarendezőtől arra, hogy véleményemet kifejtsem. így tehát sietek befejezni. Tisztelettel utalok arra, hogy sokan kifogásolják a parlamentarizmust és helyette érdekképviseleti törvényhozást sürgetnek. Ha ez így van, akkor kérdezem, miért fűtjük ezeket az amúgyis melegfejű embereket azzal, ^ hogy olyan javaslatokkal jövünk ide a Ház elé, anielyek az érdekképviseletek ^ helyes kifejlődését egyenesen megakadályozzák. Tisztelettel utalok arra, hogy ez a javaslat az alaptörvény miniszteri indokolásában foglaltakkal is ellentétben áll. Azt mondja ugyanis az alaptörvény indokolása (olvassa): »A mezőgazdasági társadalom mindeneiké lőtt olyan képviseletet követel, amelyen keresztül úgy a közigazgatás, mint a kormányzat és törvényhozás előtt kellő erővel és tekintéllyel jöhessenek kifejezésre a mezőgazdák, mezőgazdasági munkások és egyáltalában a mezőgazdaság érdekei. Másrészt pedig törvényes jogkört követel, hogy a mezőgazdasági igazgatásban maga is résztvegyen és független anyagi erőket, hogy módjában álljon olyan intézményeket létesíteni, amelyekből erkölcsi és anyagi hasznot meríthet a mezőgazdaság. E követelések mindenike azonos a kormányzat szempontjaival.« — az alaptörvényt benyújtó kormányzat szempontjaival. Mivel úgy látom, hogy a jelen kormányzat szempontjai ettől eltérnek, ezért kénytelen vagyok a javaslatot visszautasítani. (Helyeslés balfelől.) Elnök-' Szólásra következik PIósz István! Plósz István: T. Képviselőház! Ha az előtí. ülése 1937 március 11-én, csütörtökön, tünk fekvő módosító törvényjavaslatot és az 1920.-XVIII. tc.-t figyelmesen átolvassuk és ha nem politikai szemüvegen keresztül, hanem tárgyilagosan bírálva nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyar törvénytárban a demokrácia legszélesebb skálájával felruházott ilyen törvény nincs. Túloldali t. képviselőtársaim azt mondották, hogy a mezőgazdasági kamara nem teljesítette úgy a kötelességét, amint azt tőle elvárhattuk voina. Ez igaz, de ennek oka nem a törvényiben keresendő. Nem kell és nem szabad elfelejtenüntk, hogy egy világháború után hívtuk életre ezt az érdekképviseleti törvényt és azóta itt folyton nemcsak mezőgazdasági, hanem közgazdasági válsággal is küzdünk. Azóta a kamarákat és magát a kormányzatot is a 16 éves tapasztalatok arra a belátásra bírták, hogy ezek alapján módosítani kell a régi törvényt és éppen azért hozta ide ezt a módosító javaslatot, hogy kiküszöbölje azokat az ellentéteket, amelyek miatt a mezőgazdaság érdekképviselete talán nem felelt meg a 16 évi tapasztalatoknak. Hiszen azóta, amióta a kamarai törvény megvan, — mint mondottam — olyan gazdasági helyzet volt, amely gazdasági helyzetben a mezőgazdasági kamaráknak — habár törvény biztostíotta ezt számukra — nem lehetett a mezőgazdasági érdekeket annyira megvédeniök, mint amennyire az szükséges lett volna. Ennek oka még az is> hogy a közigazgatási hatóság és a nagybirtokos társadaloimnak egy része is, bizonyos mértékben — valljuk meg Őszintén — ellenszenvvel viseltetett iránta, de ezenkívül sok olyan körülmény is 'közrejátszott abban, hogy az érdekképviselet nem tudta (kielégíteni a mezőgazdaság érdekeit. Túloldali t. képviselőtársaim hivatkoztak itt a külföldi mezőgazdasági érdekképviseletekre, így Láng Lénárd, Meizler Károly t. képviselőtársam és a többi túloldali felszólaló hivatkozott az osztrák mezőgazdasági kamarára. Nekem alkalmam volt az osztrák mezőgazdasági kamarai intézményt akkor megismerni, amikor boldogemlékű Dollfuss, a nagy kancellár állott az osztrák mezőgazdasági kamara élén, mint igazgató. Tőle hallottam az osztrák mezőgazdasági kamara szervezetéről és összetételéről. Egészen más viszonyok voltak és vannak ott, mint nálunk, annak ellenére, hogy Ausztria nem mezőgazdasági állam. De ott a háború előtt olyan szervezés indult meg, amely létrehozta az osztrák mezőgazdasági kamarának azt a tevékenységét, 'amelyet ki tudott és ki tud ma is fejteni. Többek között meg [kell említenem azt, hogy Ausztriában a mezőgazdasági kamarák területén, van egy szövetkezeti alapon kiépített tárházszervezet, amely 80 kerületre van beosztva. 80 kerületben 80 tárház van felállítva szövetkezeti alapon és az osztrák gazdák ott értékesítik termeivényeik, különösen gabonájuk háromnegyed részét és csak negyedrész értékesül szabadforgalomíban, a kereskedelemben. Ugyancsak a szövetkezet révén szerzik be mindazokat a cikkeket, amelyek a mezőgazdaságban szükségesek. Azt mondotta Láng Lénárd képviselőtársam, hogy ott egy telefonba, vagy egy levelezőlapba kerül, hogy mindazokat a cikkeket, amelyekre a mezőgazdaságban szükség van, a gazda megkapja. Ez igaz, de rámutatok arra, hogy ott a háború előtti időkben építették ki ezt a szervet- (Meskó Rudolf: Akkor még nem voltak vámhatárok!) Akkor még nem voltak vámhatárok és nem volt a mezőgazdaság