Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-198
Az országgyűlés képviselőházának 198. ülése 1937 március 11-én, csütörtökön. 183 ilyen megoldás, pedig az alaptörvény megalkotása óta csak erősödött az a gondolat, hogy igenis erőteljes érdekképviseleti szervekre van szükség. Nemcsak az okleveles gazdák, hanem — mint látjuk — minden társadalmi réteg igyekszik megfelelő törvényes érdekképviselethez jutni. Azt mondotta valamelyik közbeszóló képviselőtársam, hogy a mostani javaslat egyik szakasza módot ad arra, hogy külön szakosztály létesíttessék. (Ügy van! jobbfelől.) Ez igaz, ezt elismerem, kérdezem azonban, vájjon helyes-e, hogy egy kari érdek képviselete, amely érdek országos viszonylatban is elválaszthatatlanul egységes és majdnem mindenütt ugyanaz, a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt, a vidéki kamarák külön szakosztályai közt osztassák szét. Kérdezem, hogy ott a kamarákban lesz-e majd tényleg megfelelő munkaerő, külön szakember, külön titkár, aki a gazdatisztek érdekeit képviseli 1 ? Ha így volna is, még abban az esetben is kétségtelen, hogy a mostani helyzettel szemben, amikor a gazdatiszteknek van egy országos egyesületük, ahova összefut az összes gazdatiszti érdekek megvédése, hátrányt jelent a javaslat rendelkezése, mert parciálódást, elrészelődést jelent és a gazdatiszti érdekeik megvédését szétdarabolja a vidéki kamarákba, az ország különböző részeiben. Ha ez így van, akkor meg kell állapítanom, hogy a többi kríriák joggal azt mondják: nekünk is vannak speciális külön érdekeink, tessék a mi számunkra is ilyen külön önálló szakosztályt létesíteni és mi is kérjük a mi külön kisebb speciális érdekeink megvédését. Ha ezeket is figyelemlbe veszem, akkor azt kell mondanám, hogy a gazdatisztek érdekei ezzel a megoldással nem nyerhetnek elég istápolast és így az eddigi helyzetnél tulajdonképpen rosszabb helyzetbe kerülnek. Miért? A kannáira és a kúria között igen nagy különbség van, ezt az államtitkár úr sokkal jobban tudja, mint mi. A kúriában nincs <'bemne minden gazdatiszt, ott csak a gazdatisztek kiküldöttei vannak bent, míg a kamarának éppen az a jellegzetessége és itt kezdődik a kannára, hogy minden gazdatiszt számára kötelező a belépés. Méltóztassék elképzelni,, hogyan lehet megvédelmezni azzal a kis anyagi erővel és azzal a 'kis szellemi tőkével, amelyet a gazdatisztek bizonyos kis hányada., talán egy századrésze képvisel, az. összes gazdatisztek érdekeit? Fegyelmi szempontból is lehetetlen dolog, mert kérdem, hogyan fog a kúria fegyelmi ügyekben határozatot hozni olyan gazdatiszt felett, aki nem is tagja a kúriának: és az, érdekképviseletnek 1? (Gr. Festetics Domonkos: A 'birtokos iseim mindenütt tag! Nem kell a kiküldötteket lebecsülni!) Tudjuk jól, hogy mi a kamara, ennek fogalmát nem lehet elhomályosítani. De így nem is lesz autonómia s itt nem lesz a gazdatiszteknek önkormányzati testülete, mert hiszen a többi kúriák emlberei állandóan .beleszólnak a gazdatisztek érdekeibe; szerintem tehát távol vagyunk attól,, hogy önkormányzati érdekképviseletről beszélhessünk e formáiban. De ha tovább megyek, t. Képviselőház, lehet, hogy azt fogják mondani a kamarák kisgazda tagjai: hogyan jövünk mi, kisgazdák ahhoz, hogy a mi befizetett iiletékeinkibőil, a mi filléreinkből a gazdatisztek jussanak éirdekképviselethez 1 ? En nem mondom ezt, mert ez nem helyes szempont, de mégis csak ellenszenvet kelthet esetleg a kisgazdákban a kúriáknak ilyen célú szervezése. (Mozgás a jobboldalon.) De kétségtelen, hogy ilyen módon a gazdatisztek olyan érdekkép viselethez jutnak, amelyben ők csupán egy hetedrész erejéig vámnak képviselve és érdekeik csak egyhetedrész arányiban védelmeztetnek, meg. Azt kérdezem,, hogy nálunk Magyarországon, amelyet mégis esak szeretünk agrár államának mondani, (Ügy van! jobbfelől.) hogyan lehet az, hogy az ügyvédeknek, az orvosoknak, a mérnököknek is megvan a kamarájuk, de ugyanakkor a gazdatiszteiknek nem adjuk meg a kamarát 1 ? Ez dek'lasiszifikálása a gazdatiszti karnak. (Egy hang jobbfelől: Pénzkérdés!) Sajnos, a mi országunk a félmegoldások országa. Mi látjuk és tapasztaljuk, hogy mi volna a helyes, ámde azt nem tudjuk keresztülvinni és megvalósítani. Külföldön a törvényes érdekképviseletek teljes százszázalékos kiépítése ma már nem divatban van, hanem mindenfelé meg is történt. (Meskó Rudolf: Gazdatiszt nincs annyi, mint orvos és ügyvéd!) Ha ez így van és ha azt látjuk, hogy Ausztriában és a külföldön mindenütt megvan a munkásoknak a külön önálló kamarájuk és megvan a többi foglalkozási ágnak, például a (magántisztviselői karnak is a külön önálló kamarája, kérdem, miért van az, hogy csak éppen nálunk nem akarjuk megengedni az Önálló kamarák létesítését? (Meskó Rudolf: Öriási megterhelést jelent!) Dehogy jelent. Maguk kérik, — rögtön rá fogok erre is térni — és ha maguk kérik, akkor miért félünk tőle. Megütközéssel kell tapasztalnom, hogy ez a szempont nemcsak a gazdatisztekkel szemben, hanem a többi társadalmi osztállyal szemben is érvényesül. A mérnökök megkapták ugyan érdekképviseletük részére a kamara elnevezést, lényegében azonban mégsincsen kamarájuk- Az a helyzet, hogy a mérnöki kamarában mindössze 4000 mérnök van benn, holott Magyarországon 12.000 mérnök van. Méltóztatnak tehát látni a helyzet fonákságát, hogy 4000 mérnök anyagi és szellemi felkészültségével kell megvédelmezni 12.000 mérnök érdekeit. Ez természetesen helytelen. Ugyanezt a szempontot látjuk érvényesülni ebben a javaslatban is, hár itt nem 4000:12.000, hanem 1=100 az arány, hiszen a kúriákban a gazdatiszteknek csak egy századrésze, vagy pár százaléka fogja képviselni a gazdatisztek érdekeit.Igen t. képviselőtársam előbbi közbeszólásával kapcsolatban utalok arra, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara helyettes igazgatója, Halács Ágoston is azt mondotta, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara és a Gazdatisztek Egyesületének álláspontja ebben a kérdésben voltaképpen azonos, mindkettő kéri az önálló kamara felállítását és hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara az utolsó pillanatig harcolt az ellen a megoldás ellen, amely ebben a javaslatban van és kérte külön gazdatiszti kamara felállítását, a kormányzat azonban nem hajlandó eltérni álláspontjától. Megfoghatatlan dolog tehát előttünk, hogy akkor, amikor a kamara is kéri s a miniszterelnök úr 'is ^megértő álláspontot foglal el ilyen kéirdéseklben, <mégis egy nem megfelelő törvényjavaslatot hoznak ide a Ház elé. Annakidején,, amikor a gazdatisztek nyugdíjáról szóló* javaslatot tárgyaltuk, a miniszterelnök úr egy kicsit szigorúan reám szólt, hogy