Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

10 Az országgyűlés képviselőházának 1 András: Jó haszna volt!) vagyis az egy mé­termázsa liszt 'belekerült neki 90 pengőbe. Kér­dezem, hogy egy falusi cipész mikor fog 90 pengőt megkeresni, hogy ennyit fizethessen a Msztforgailimi adóval kapcsolatos zaklatások és az adó 'behajtása folytán? Ez csak egy tipikus példa volt, t. Képvi­selőház, amit a bognároknál, asztalosoknál, borbélyoknál^ szóval a vidéki kisiparosságnál állandóan láthatunk, annak következtében, hogy nekik nincs módjukban az, hogy liszt­forgalmi adó nélkül, vámőrlésben őröltethes­sék a gabonájukat. Egy másik ugyanilyen tipikus eset az, amikor nyugdíjasokról van szó. A vidéken él­nek nyugdíjas vasutasok, nyugdíjazott csend­őrtiszthelyettesek, általában olyan kisemberek, akiknek a havi nyugdíja 30—40 pengőre rúg. Majdnem mindegyiknek van 3—4 hold földje, s a mellett vagy gazdálkodnak vagy pedig napszámba járnak. Ezek a nyugdíjas emberek ugyancsak nem kapnak vámőrlési kedvez­ményt. A konkrét eseteket tipizálni, általáno­sítani akarván, egy ilyen esetet előadok. Egy nyugalmazott t csendőrtiszthelyettes 40 pengő nyugdíjjal, négy gyermekkel él a vidéken és tfgy félhavi napszám útján kapott egy méter­mázsa búzát, mint mezőgazdasági munkás. Kéri, hogy megőröltethesse lisztforgalmi adó nélkül, vámőrlésben. A forgalmiadó ellenőr nem engedi meg. Kérvényt adnak be a pénz­ügyigazgatósághoz, majd a-pénzügyminiszter­hez, eltelik három hónap, az egy mázsa meg­keresett gabona ott van, a négy gyerek nem tud kenyérhez jutni és az a nyugalmazott csendőr tiszthelyettes, aki valamikor sok éven keresztül az ország érdekében dolgozott és védte a jogrendet, nem tud kenyeret adni családjának abból a gabonából, amit napszám­ként megkeresett. Itt van egy harmadik eset. Erdei munká­sok uradalmi erdőkben fafészért dolgoznak, munkájuk ellenértékét tuskóban, gályákban kapják meg. Rendelkezésükre áll bizonyos fa­mennyiség, amely az ő részükre sok is, de meg nemcsak tüzelőre, hanem kenyérre is szüksé­gük van. Ennek folytán a gályákat és tuskó­kat időnként becserélik gabonára. Elmenné­nek a malomba, vámőrlésben megőröltetni az ilyen módon erdei munkával megkeresett ga­bonát. Nem.papnak rá engedélyt. Ha mégis megőrlik, mint ahogy sokszor megtörténik, 15—20—30 pengő büntetést rónak ki rájuk. Egy ilyen famunkás-községben egy tél folya­mán 9fí-szor róttak ki 30 pengőig menő bünte­tést az emberekre, összesen tehát majdnem 3000 pengő büntetést róttak ki ezekre famun­kásokra, akik erdei munkával gályákat keres­tek, becserélték gabonára és megőrlették. Hosszas utánjárás után a pénzügyigazgató­ságnál engedtek a büntetésből, de volt vexa­túra, amelynek tartama alatt a mezőgazdasági és erdei munkásság nem tudott kenyérhez jutni. A negyedik tipikus eset a következő. Na­gyon jól tudjuk, hogy a falusi emberek város­ban taníttatják gyermekeiket. A taníttatás költségeit úgy fizetik, hogy a szállásadónak természetben, hízóban, gabonában szölgáltat­já-k be. Az a falusi ember, aki gyermekét vá­rosban taníttatja, nem kap őrlési engedélyt, hogy a szállásadónak szolgáltatandó gabonát ki őröltethesse és beküldhesse a városba. Kiáltó példa a következő. Békés megyének egyik ta­nyai községéből két gyermeket beadtak Debre­cenbe iskolába. A havi szolgáltatás 3 méter­3. ülése 1937 március 3-án, szerdán. mázsa búza, illetve ennek megfelelő liszt volt. Az illető szegény asszony váltig kérte, hogy legyen módja gabonát őröltetni azoknak a gyer­mekeinek ellátási költségére, aíkiik Debrecen­ben tanulnak. Nem engedték meg neki. Erre a saját részükre őrölt lisztből küldött lisztet Deb­recenbe. Mi következett he? Megindították el­lene az eljárást a békiésimegyei ós a debreceni pénzügyigazgatóságnál. Az eljárás egy éven keresztül folyt és folyik még mindig. Megbün­tették a szállásadót, s a gyermekek szüleit, azért, mert a gyermek ellátására lisztet és ke­nyeret küldött az anya abba az iskolai vá­rosba, ahol a gyermekei tanulnak. Én nem konkrét dolgokat akarok ezzel a pénzügyminiszter úr elé hozni, hiszen nincs is célja annak, hogy a pénzügyminiszter úr és a minisztérium mindig konkrét eseteket intéz­zen el. A kormányzatnak az irányítás a célja és nem ilyen kis dolgok egyes elintézése. Ezek, amiket előadtam, általános esetek, amelyek naponta előfordulnak és mérhetetlen zaklatást és kellemetlenséget okoznak a falusi közönség­nek. Erre való tekintettel kérem a pénzügy­miniszter urat, hogy ha már egyáltalában tár­gyalásban van a lisztforgalmi adó kérdésének újabb szabályozása, ezt a szabályozást úgy méltóztassék eszközölni, hogy ilyen zaklató, ilyen ember- és gyermekpusztító rendelkezések ne legyenek lehetségesek, mint amilyenek az elmúlt évek folyamán napirenden voltak. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénz­ügyminiszter úrnak. Következik a második számú interpellá­ció, Baross Endre képviselő úr interpellációja a kormányhoz a bányamunkásság nyugbéré­nek rendezése tárgyában. Kérem a jegyző urat az interpelláció fel­olvasására. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »A bánya­munkásság nyugbérének kérdése megoldásra vár. Jelenleg körülbelül 45.000 biztosított mun­kás körülbelül 13.000 nyugbért élvező bánya­munkást lát el a fennálló rendszer keretében, de a rendelkezésre álló alap irövidesen kimerül s a nyugbérkérdés csődjéhez fog vezetni. Éppen ezért kérdem a m. kir. kormánytól, hogy hajlandó-e 1. az 1928 : XL. te. rendelkezéseinek szem előtt tartásával a bányanyugbér-biztosítás kér­désének újabb szabályozását keresztülvinni, an­nál is inkább, mert 1928-ban az akkori népjóléti miniszter úr is ígéretet tett, de ezenkívül a nemrégen lemondott belügyminiszter úr is, ép­pen az általaim vezetett küldöttség kérésére, nemcsaik ígéretet tett, hanem a kérdés végleges és igazságos rendezésének céljából az előmun­kálatokat meg is kezdette-^ Megjegyezni kívá­nom, hogy a bányanyugbér-biztosítás kérdésé­nek újabb szabályozásánál a korhatár leszállí­tása és a nyugbér felemelése elsőrendű fontos­sággal bír. 2. Kérdem a m. kir. kormánytól, hogy haj­landó-e a rendezéssel kapcsolatban a bánya­munkásság érdekeivel ellentétes eddigi bírói joggyakorlatot sürgősen megszüntetni, úgy az elismerési díj, mint pedig a kiválás következ­tében elveszített tagsági időnek beszámítását illetőleg? 3. Végül kérdem a m. kir. kormányt, haj­landó-e fenti kérdésékben a sürgős cselekvés terére lépni, mert nézetem szerint a magyar bányamunkásság nagy nemzeti erőtartalékot jelent és így nemzeti életünk egyik legfonto­sabb tényezőjének tekintendő ?«

Next

/
Thumbnails
Contents