Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

Az országgyűlés képviselőházának 19 3. ülése 1937 márcitis 3-án, szerdán. 11 Elnök: Baross Endre képviselő urat illeti a szó. Baross Endre: Igen t. Képviselőház! Interpellációm nem a pécsi bányászmozgaloimmal van kapcsolatban. Jóval előbb jegyeztem be, mint ez a szomorú eset történt. Többi t. képviselőtársam erről a kérdésről, a pécsi mozgalomról úgyis szólni fog, úgyhogy erre a kérdésre interpellációm keretében nem térek ki. Méltóztassék azonban megengedni, hogy ezzel kapcsolatban kijelentsem: a bányamunkásság sorsa sokkal komolyabb, semhogy politifcali verseny tárgya lehessen. Interpellációm tárgya a bányamunkásság nyugbérének kérdése, amely immár 12 éve vár rendezésre. 1927 óta, amikor a régi társládák megszűntek, ez a kérdés állandóan napirenden van. Az öregség, a rokkantság kérdése olyan bizonytalanságot jelent a bányamunkásiság életében, amely sokkal tragikusabban hat rájuk, mint a mindennapi kenyér kisebb vagy nagyobb volta, Méltóztassék megengedni, hogy ezzel egyidejűen rámutassak arra, hogy ez a kérdés nemcsak anyagi, hanem elsősorban lelki elégedetlenséget okoz és ez is az egyik oka annak, hogy a bányamunkásság nem tud megnyugodni és nem fog tudni megnyugodni, amíg ezt a kérdést emberiesen végleg meg nem oldják. (Alföldy Béla: 25 évig kell a föld alatt dolgoznia, akkor kap nyugdíjat!) Miről van szó, igen t. Ház! Ma mintegy 40.000 aktív munkás van és 12.000 nyugbéres élvezi, illetőleg fogja élvezni a nyugbért. Ellenben az egész nyugbéralap vésze udőben van. Amikor 1935jben a pílisvörösvári kerület képviselőjévé választottak, elsősorban ez a probléma merült fel előttem. Igyekeztem ezt az illetékes fórumok elé vinni s egy nagy gyűlésen, amelyet egy évvel ezelőtt tartottam, elhatároztuk, hogy küldöttséget vezetek az akkori belügyminiszter úr elé. A miniszter úr a küldöttség előtt kijelentette, hogy tanulmány tárgyává fogja tenni a kérdést. Az illetékesek valóban megtárgyalták a dolgot és ősszel már úgy állott a helyzet, hogy a tárgyalások annyira előhaladtak és az előmunkálatok annyira megtörténtek, hogy a kérdés végleges megoldása már csak rövid idő kérdése. Őszintén meg kell mondanom, hogy a kérdés megoldása elé bizonyos érdekeltségek állandóan akadályokat kívántak és kívánnak gördíteni. Azok a bizonyos szociális intézkedések, amelyeket magyar szívünkből állandóan sürgetünk, bizonyos érdekekkel találkoznak szembe és ezeket az akadályokat még eddig nem lehetett elhárítani.' Örmömre szolgál' az az értesítés, amelyet ma kaptam a miniszterelnök úrtól, hogy ezt az eddig végzett munkát továbbra is a legnagyobb gondossággal fogja folytatni ési nagy súlyt helyez arra, hogy ez a fontos szociális kérdés minél előbb megoldassák. Igen t. Ház! Miről is van szó

1

? Arról van szó, hogy a bányatársládák, amelyek végeredményben a legrégibb biztosítási intézetei a magyar munkásságnak, 1927-ben megszűntek és 1929 január 1-étől az Oti.-ban mint külön bányanyugbér-biztosítási ágazat szerepelnek. Sajnos, azonban addig, míg a többi ipari munkás sokkal kedvezőbb helyzetbe jutott a biztosítás tekintetében, azáltal, hogy a régi társládákát összevonták és olyan munkásoknak biztosítását is kénytelenek ' voltak vállalni, amely munkások válla'liatai nem voltak a társládákban, az egész bányanyugbér-biztosítás olyan kis alappal rendelkezik, hogy immár öt éve minden évben a legnagyobb deficittel dolgozik. Az a rendszer, amely ma fennáll az úgynevezett kirovó-felosztó rendszer, teljesen csődöt fog mondani és a magyar bányamunkásság teljes bizonytalanságban fog állani úgy a családja, mint a sajátmaga szempontjából. A sérelmek közül fel kell említenem azt is, hogy míg a régi társládánál 3%-os befizetés mellett 76*5 pengő havi nyugbért kapott a bányamunkás, ma 6% befizetés mellett, teljes 40 éves szolgálat után is nem egészen 60 pengőt kap. A régi bányanyugbér-biztosítással szemben tehát határozottan kedvezőtlenebb helyzetbe került. Hatvanöt év a korhatár, 40 év a szolgálati idő és 25 évet kell a föld alatt dolgozni, hogy valaki megkapja a megérdemelt nyugbért. Azt hiszem, ezt az igen t. Ház pártkülönbség nélkül a legteljesebb igazságtalanságnak tartja. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Igen t. Ház! A bányászélet nagyon rövid élet. (Ügy van! Ügy van — Farkas István: Nagyon kevés éri el a nyugdíjjogosultságot!) Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy a bányavállalatok ma harmadrész annyi munkással ugyanazt az eredményt akarják elérni, amelyet régebben háromszor annyi munkással értek el. Ez annyit jelent, hogy ma az emböri munkát teljesen kiuzsorozzák. A bányamunkás ma 38—40 éves korban teljesen megrokkant (Ügy van! a középen.) és alig van egy esztendőben egy-két bányász, aki a teljes nyugbérre igényt tarthat. Fizikailag és természetesen lelkileg is leromlott a bányamunkásság és ezt az állapotott a magyar nemzet jövője szempontjából egy nemzeti és keresztény alapon álló kormányzat tétlenül nem nézheti. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. —- Gr. Festetics Domonkos: Kormánybiztost!) Vannak, sereknek az efemerési díj tekintetében is. Sajnos, a konjunktúra ellenére újabban megint munkáselbocsátásokat látunk. Ha elbocsátanak egy munkást, külön díjat — havi 40—100 fillérig terjedő elismerési díjat — kell fizetnie, hogy megtartsa nyugbérjogosultságát. Kérdem azonban, hogy h a az a munkás nem tud elhelyezkedni, s az elismerési díjat nem tudja fizetni, akkor mi lesz az elismeréssel és miért dolgozott lent a föld alatt 15—20 esztendeig azelőtt. (Györki Imre: Elveszti a jogát! — Farkas István: Ez a bányakapitalizmus!) A kiválás kérdése, amely szintén az elbocsátásokkal függ össze, ugyancsak nagy sérelme a becsületes magyar bányamunkásságnak. A megoldás tekintetében nem egy javaslat fekszik az illetékesek előtt. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy ha áttérünk a várományos! fedezeti rendszerre, meglehetősen nagy pénzösszegre van szükség, a legújabb számítások szerint körülbelül 60 millió pengőre, amely összeget — elismerem — ma nagyon nehéz előteremteni. De amikor körülbelül 100—120 ezer lélekről van szó, akkor ilyen nehézségek elől meghátrálnunk semmiféle pénzügyi szempontból nem szabad. (Czirják Antal: Nem kell alapot előteremteni, pótolják a bányavállalatok a rengeteg jövedelmükből. — Peyer Károly: A brikettberendezést három év alatt leírták a bányavállalatok. — Czirják Antal: FJS a pécsi bányavállalatok hány év alatt írták le a horribilis befekteté-