Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-198
Az országgyűlés képviselőházának 198. i óta egyszer kaptak egy összegben 200.000 pengő államsegélyt (Meizler Károly: Az Országos Kamara!) ós 1929-ben ezenkívül csupán az Országos Mezőgazdasági Kamara kapott az alaptörvény alapján 80.000 pengő államsegélyt. Egy nem mezőgazdasági állam, Ausztria, anynyit áldoz mezőgazdasági intézményére, mi pedig, azt lehet mondani, csak a kitett gyermek sorsára bízzuk ezt az intézményt. (Mozgás.) Ezeket gazdaszempontból mondom és amik: ebben a javaslatban vannak, azok a gazdák kívánságai, a javaslatban benne van .minden, ami a gazdák szívén van. Minthogy a kamarai alaptörvény revíziójáról van szó, az a tiszteletteljes kérésem volna a földmívelósügyi kormányhoz, hogy menjünk egy lépéssel tovább és alapozzuk meg elsősorban a kamarák lanyagi helyzetét. Ez a módosító törvényjavaslat hoz ugyan bizonyos intézkedéseket, de nem tudjuk,^ hogy az agrár : szövetkezetek és p. mezőgazdasági mellékipari vállalatok közül melyek lesznek azok, amelyek a törvényjavaslat értelmében ezentúl kamarai illetéket tartoznak fizetni. Hogy menynyi lesz ez úton a több bevétel, nem lehet tudni, amint azt sem lehet tudni, nem megy-e rá ez a több bevétel a töiblb kiadásra, amely a tagok számának emelkedése folytán fog elő állani. Ezért rendszeres évi államsegélyre volna szükségük a mezőgazdasági kamaráknak. Ez a pénz nem vész el még akkor sem, ha csak szakoktatásra fordítják is. (Meizler Károly: Hasznos befektetés!) Most, amikor céltudatos minőségi termelés folyik, — s ezt kell folytatnunk! — s amikor minden piacon versenyképesek kell, hogy legyünk, ezt csak szak oktatással lehet elérni, ez pedig csak szakképzett tisztviselők útján történhetik. Mindez természetesen anyagi áldozatokait kíván, ez azonban nemzetgazdasági szempontból csak befektetésnek tekinthető, mert az elért .cél a tudás, a tudást pedig senkitől elvenni nem lehet, ez továbbra is kincs ma;rad és ezt csak kamatoztatni kell a tanult gazdának saját érdekükben és a nemzet érdekében. A kamara által vezetett több téli gazdasági tanfolyam vizsgáján voltam már jelen. Mondhatom, gyönyörű eredménnyel vizsgáztak. Ezért a kamaráért hozott bármilyen anyagi áldozat szinte uzsorakamattal térül vissza és- gyümölcsöző befektetéssé válik. Az áldozat az értékes elemek felsegítése által megtérül az ország javára. Nekünk oktatnunk, vezetnünk és segítenünk kell a (gazdálkodót, de köteleznünk is kell mindarra, ami a termelést fokozza és növeli. Ezt az alaptörvény indokolásából citálom. Az államsegély felhasználásáról dogozzanak ki a kamarák tervszerű és gyümölcsöztető munkarendet és a termelés, értékesítés, szakoktatás, szövetkezés és munkásügyek stb. terén. Ha ez helyes és keresztülvihető, iákkor adjon az állam hozzá pénzbeli támogatást, mert pénznek a hasznothajtó beruházásokra mindig kell lenni. Mielőtt tovább mennénk, szükségesnek tartom a törvényjavaslat 16. és 17. §-ának az ismertetését. Ezekben arról van szó, hogy mit végezhet a mezőgazdasági bizottság és a mező- i gazdasági kamara. De rendszerint meg van j kötve a kezük! A mezőgazdasági bizottság és a kamarák tekintélyét az is emelné, ha tervei- { ket és elgondolásaikat felterjesztenék a felsőbb hatóságokhoz, hogy ott azután megértő és i jóakaratú módosításokban részesüljenek. Mint említettem, a kamiarai intézmény élet- ' ilése 1937 március 11-én, csütörtökön. 179 revalóságát ós tekintélyét anyagi alátámasztással is kell biztosítani. Ki kell mondani azt is, hogy szükség van olyan irányú rendelkezésekre, r amelyek ia kamarai intézmény alátámasztását az alaptörvény szellemében — ha másként nem, rendeleti úton — lehetővé teszi. A mezőgazdasági szaktanácsadói intézményt is bele kellett volna vinni ebbe a törvényrevízióba. Ezt azért említem fel, mert ennek szükségességét gróf Teleki Mihály képviselőtársam is említette. Ez az intézmény a kamarák keretén belül tulajdonképpen már kezd is kialakulni, amennyiben járási kamarai intézőket kezdenek rendszeresíteni. Ez nagyon szükséges és hasznos intézkedés, mert ezek a kamarai intézők mutathatnak irányt, adhatnak tanácsot és a községi ós járási mezőgazdasági bizottságok működését és ülését előkészíthetik. E tekintetben sok helyen nagy hiány mutatkozik. Itt létesülhet szorosabb kapcsolat a kamara és az érdekelt gazdatársadalom között. A levelezőtagok számára egy kis fizetést kellene adni, mert nem egyszerű dolog az adatgyűjtés ós sokszor a kamarák által kért felvilágosítások megadása, amire tulajdonképpen a kamarák működése fel van építve. Ez a tisztség költséggel jár és bizony kevesen vannak, akik a tiszteletbeli állásokban álláshalmozók és azokban kötelességtudó munkára vállalkoznak. A kísérletügy terén a külföldi mezőgazdasági kamarák nagy szerepet visznek, míg nálunk azt lehet mondani, alig foglalkoznak ezzel. Mindenesetre kívánatos volna, hogy a törvényjavaslatban létesült hatodik kúria, a nagybirtok kúriája, a kísérletüggyel foglalkozzék azzal a céllal, hogy ilyen módon szerzett tapasztalatait a kamara rendelkezésére bocsássa. Minden beruházás csak úgy lesz állandó jellegű és egyben igyekvéssel telített, ha a kamara területe fix marad és nem változik. Ahogy beszédem kezdetén rámutattam bizonyos féltékenykedésre, amelyet az 1920. évi XVIII. te. szülte úgy most szükségesnek tartom, hogy a szabad társulás alapján létesült gazdaérdekképviseletekre is rámutassak, mert ezek különösen a gazdakörökkel karöltve mindenkor hasznos munkát fejtettek ki, mind a speciális termelés, mind az értékesítés terén. Itt meg lehet találni a kapcsolatot a két érdekképviselet között. Idecsatoljuk azt a bizonyos telefonkészüléket, amelyet beszédem elején említettem, amikor összehasonlítottam a községi mezőgazdasági bizottságok működését. Pár nap múlva nyílik meg az országos tenyészállatvásár és kiállítás, amelyet minden évben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a szabad társuláson alapuló gazdaérdekképviseletek csúcsszerve rendez. Ez a vásár mindig seregszemléje a magyar mezőgazdasági érdekképviseleteknek is. Az a sok magas színvonalon álló felszólalás, amely ezzel a kiállítással kapcsolatban a gazdahéten a megfelelő szakosztályok gyűlésein elhangzik, mutatja, hogy erre a 100 éves múltra támaszkodó és a szabad társulás alapján álló intézményre is szükség van, de a mellett kívánatos volna, hogy az az egyesület és a kamara kölcsönösen megtalálják egymást és személyes momentumok mellőzésével összekapcsolódva együttesen szolgálják az egyetemes gazdaérdekeket. Mivel ez a módosító törvényjavaslat újból egy lépést jelent előre, ezért azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. 24* ,: