Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

170 Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 1937 március 10-én, szerdán. amelyet az igazságügyminiszter únral egyet­értőleg adtam ki, kiterjesztette az itt szóban levő 1918. évi törvény intézkedéseit a következő kategóriákra: 1. azokra a községi közigazgatási tisztvise­lőkre ós egyéb alkalmazottakra, — jegyzők, stb. — akik nyugdíjigényekkel rendszeresített ál­landó állásban vannak alkalmazva,, valamint azokra a nyugdíjasokra, akik ilyen minőségben alkalmazva voltak (Élénk helyeslés. — Mózes Sándor: A régi kérvényeket elő kell venni ós el kell intézni!), 2. azokra a íizetéskiegászítő államsegélyben nem részesülő községi tanárokra, helyettes­tanárokra, tanítókraj segéd (helyettes) taní­tókra, óvónőkre, segédóvónőkre és állandó me­nedékházvezetőkre, akik nyugdíjigénnyel rend­szeresített állandó állásban vannak alkalmazva és akiknek illetményeit a m. kir. központi illet­ményhivatal utalványozza, tehát a községi tan­személyzetre (Élénk helyeslés), 3. azokra a fizetéskiegészítő államsegély­ben részesülő városi és községi, valamint hit­felekezeti világi tanárokra, helyettes-taná-' rokra, tanítókra, (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon fontos!) segéd (helyettes) tanítókra, óvónőkre, segéd-óvónőkre, állandó menedékház­vezetőnőkre,* altisztekre és kisegítő szolgákra, akik nyugdíjigénnyel rendszeresített állandó állásban vannak alkalmazva és akiknek fizetés­kiegészítő államsegélyét a m, kir. központi illetményhivatal utalványozza (Élénk helyes­lés. — Mojzes János: Bírósági joggyakorno­kokra!), 4. a nem állami tanszemélyzet országos nyugdíjintézetének nyugdíjasaira. Továbbá kölcsönben részesíthetők lesznek még az alább felsoroltak is: . az állami és vármegyei ideiglenes kezelők,, kezelőnők, továbbá az állami és vármegyei dí j­nokok, az állami és vármegyei kisegítő szol­gák, a m. kir. államvasúti havi- és napidíjasok, segédtisztjelöltek és altisztjeiöltek és végül azok a nyugdíjasok, akik az említett minőség­ben alkalmazva voltak. (Helyeslés. — Farkas­ffalvi Farkas Géza: Fizetésmirnmum nincs?) Nincsen, mert a Farkasfalvi Farkas Géza és azt hiszem, Létay Ernő t. képviselőtársam által is diffikultalt régi állapot, hogy azok, akik nem esnek az 1918 : XXII. te. alá, hanem a végre­hajtási törvény szabályai alatt állották, akiknél tehát 2000 pengő végrehajtásmentes minimum volt és így nem volt fedezve a kölcsön, most megszűnik. Ezek szintén kaphatnak kölcsönt, tehát az akadály itt is elhárult a kölcsön fel­vétele elől. Kérném válaszom tudomásulvételét- (Hosz­szantartó élénk helyeslés és taps.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Házat, méltóztatnak-e a, pénzügymi­niszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a válását tu­domásul veszi. Következnék Audaházi-Kajsnya Béla kép­viselő úr interpellációja a külügy- és a f öld­mívelésügyíi miniszter úrhoz. A képviselő úr nincs itt, interpellációja töröltetik. Következik Béldi Biéla képviselő úr inter­pellációja a kereskedelem- ós közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék az interpellációt felolvasni. vitéz Kenyeres János (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. kereskedelem- és közlekedés­ügyi miniszter úrhoz a Drávaszalbolos és Har­kányfürdő közötti viasúrforgalom helyreállí­tása tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Drávaszfaibolcs és Harkányfürdő közötti vasúti forgalmat a Máv. 1935 május 15-én be­szüntette? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy ia forgalom beszüntetése milyen nagy ká­rokat okoz az ottani lakosságinak? Hajlandó-e a miniszter úr haladéktalanul intézkedni a forgalom újbóli helyreállítása iránt ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Béldi Béla: T. Ház! Méltóztassék megen­gedni, hogy csak egészen rövid időre vegyem igényibe a t. Ház türelmét, hogy ez a marathoni ülés minél hamarább véget érjen. A magyar államvasutak 1935 május 15-én, nyilván a kereskedelemügyi miniszter úr ren­deletére, a nélkül, hogy az érdekelt községeket és az érdekelt feleket erről értesítették volna, beszüntették a pecsr—'drávaszabolcsi vonalon a Harkányfürdő és Drávaszaíboles állomások kö­zötti forgalmat. Ismétlem, iaz érdekelteket sem előzőleg, sem utólag nem értesítették erről az intézkedésről, úgyhogy azok tulajdonképpen' -a kész tényből értesültek erről a sérelmes és mindenképpen megváltoztatandó intézkedésrőL Természetesen siettek tiltakozni a 'beszüntetés ellen és Baranya vármegyéhez fordultak. Maga a vármegye is igazságtalannak tartotta a for­galom 'beszüntetését és kért is ezirányban in­tézkedést, sajnos, azonban az a válasz érke­zett, hogy a forgalmat azért nem lehet vissza­állítani, mert Drávasziaibolcs állomás nem volt eléggé jövedelmező, illetve veszteséges volt* T. Ház! Véleményem szerint a forgalom beszüntetése egy határszéli állomáson minden­képpen helytelen, még akkor is helytelen, ha felteszem, hogy az az állomás tényleg abszo­lúte veszteséggel dolgozott. Ebben az esetben is helytelen, mert egy közlekedési eszközt be­szüntetni csak akkor lehet, ha azt tökéleteseb­bel tudják pótolni, de egy vidéket, még pedig egy igen derék és szorgalmas lakosság által lakott vidéket nem szabad megfosztani a tö­kéletesebb közlekedés lehetőségétől és nem sza­bad ott olyan állapotokat teremteni, amely miatt ez a vidék most már körülbelül két esz­tendeje szenved. A vasút különben is közintéz­mény jellegével bír. A vasút nem öncélú, ha­nem eszköz jellegű vállalkozás, célja és rendel­tetése az, hogy az általános közgazdasági és szociális érdekeket szolgálja. Ha ezt a jellegét vesszük tekintetbe, akkor a fentemlített intéz­kedést természetszerűleg sérelmesnek kell mi­nősítenünk. Nem volt szerencsés ez az intézkedés magának az államvasutaknak szempontjából sem. Elvégre, amikor az a vasútvonal meg­épült, abba hatalmas tőkéket fektettek bele. Ez a tőke ma még nincs amortizálva és így most a tőkeamortizáció és a kamatszolgálat elől vonták el azt a forgalmi bevételt, melyet Drávaszabolcs állomás produkálni tudott volna. Ezenkívül á Máv. azért sem járt jól a for­galombeszüntetéssel, mert a különböző jelző­és biztonsági berendezések, az al-, fel- és ma­gasépítmények a használaton kívül helyezés folytán csökkennek értékükben, hiszen a vas­úttal is úgy van, mint a gyárvállalatokkal, hogy ha van megrendelés, ha működnek, akkor 1 a gépeknek megvan az értékük, mihelyt azon-

Next

/
Thumbnails
Contents