Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 1937 március 10-én, szerdán. 157 Czirják Antal képviselő úrnak adott válaszá­ban is adós maradt. A miniszter úr ugyanis azt állította, hogy a pécsi 'bányamunkások azért foglaltak állást a sztrájk mellett, mert 145, vagy hány munkást bocsátanak el, akik a szakszervezet tagjai. Ügy állította be a kérdést ma délelőtt mondott beszédében is, hogy ha a párt titkára tudomással hírt volna arról, hogy nem a párthoz tartozók 'bocsáttatnak el, akkor belenyugodott volna ebbe az elbocsátásba. En újból hangsúlyozom azt, amit már a múlt ülé­sen elmondottam ebben az ügyben, hogy maga a miniszter úr volt az, aki ezt az eljárást nem helyeselte, hogy az elbocsátás ilyen formában történjék és a bányaigazgatóságot erre a kö­rülményre figyelmeztette is. Ki kell jelentenem, hogy a miniszter úr még mindig adós azzal, hogy ez a kijelentés hol. kinél, ki előtt és mikor történt. Csak azt méltóztatott mondani, hogy a párttitkár tett egy ilyen kijelentést, de nem tudom, kinél tette ezt a kijelentést (Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszter: Álljanak munkába!) > Es .ezt kijelentést mikor tette meg? Annyi bizonyos, hogy a munkások egy küldöttsége ment el a főisoán úrhoz és a bányaigazgatósághoz meg­kérdezni, mi igaz ezekből a hírekből. Erre a legridegebben elzárkóztak és nem adtak semmiféle felvilágosítást. Én tehát kénytelen vagyok azok után, amik itt elhangzottak, ki­jelenteni, hogy ez a kijelentés nem történt meg, nem történt meg ebben a formában senki előtt, semmiféle illetékes tényező előtt ilyen kijelentés soha nem hangzott el és ezt a kije­lentést csak arra használják fel, hogy hangu­latot keltsenek a munkások ellen. Ezt a han­gulatkeltést nem sikerült elintézni sem rádió­val, amely mindennap bömböli, bemondja, hogy hány ezer munkás dolgozik már lent, 0em pedig azokkal m hivatalos hajózási vagy bánya jelentésekkel, amelyek ebben az ügyben kiadattak. Azt, hogy ez a kérdés nem pártkérdés, bi­zonyítja az, — hiába próbálja a miniszter úr ezt a körülményt cáfolni — hogy nemcsak a mi pártunkhoz tartozók sztrájkolnak, hanem a keresztényszocialista szakszervezet tagjai is sztrájkba léptek. Csak utalok arra a kijelen­tésre, amely ebben az ügyben a szakszervezet felelős vezetője részéről történt. A Nemzeti Munkaközpont tagjai elmentek dolgozni, — ezt koncedálom — körülbelü'130-an vagy 40-en, akik odatartoznak; ezt megértem, annak vezetője olyan ember, aki a kommuniz­mus után a zalaegerszegi internálótáborban ült s az ilyen genlemannek minden oka meg­van arra, hogy ilyenkor távoltartsa magát, mert neki megmondották, hogyha mégegyszer ilyet csinál, esetleg megint odaküldik, tehát mivel neki minden oka megvolt arra, hogy em­bereit levigye dolgozni, ezek tényleg elmentek dolgozni. (Györki Imre: Ez a Nemzeti Munka­központ!) Meg kell mondanom a tényállást és ez a következő: ez a sztrájk sohasem tört volna ki, ha a Duna Gőzhajózási Társaság nem pro­vokál. Mert ez nem volt sztrájk, ez kizárás volt. A bányaigazgatóság attól való félelmé­ben, hogy itt munkások béremelése következ­tében munkabeszüntetés lesz, ami véleményem szerint nem következett volna be, előre kizárta a munkásokat, előre beszüntette ezt az üze­met. Ezzel a kérdés elintézést nyert volna Erre jött egy más dolog, február 24-én Stubnya felügyelőnek egy intézkediéjse. (Borné^ misza Géza iparügyi miniszter] közbeszól.) Én, miniszter úr, nem vikendezni voltam Pécsett, mert én erre tudnék jobb helyet találni, mint a Cziirják képviselőtársam által is említett rossz, sáros utakon szakadó esőben járni, de lemen­tem és feláldoztam a szabad időmet és. nem méltó ia 'miniszter úrihoz, bogy gúnyolódjék, amikor itt 4000 'ember exisztenciá járói van szó. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Azt ve­szélyeztetik!) Tötblbi komolyságot várok ebben a kérdésben ós nem ilyen gúnyolódó hangot, mert hiszen szerencsétlen emberek exisztenciá­járól van szó és nem vagyok hajlandó ezt a hangot eltűrni (Baross Gábor: Micsoda hang ez? — Jurcsek Béla: Nem elég, hogy tűrjük magukat? — Zaj.) és nem engedem a dolgot arra a területre vinni, hogy azt mondja ia mi­niszter úr, bogy én vikendezni jártam lenn. {Zaj.) En lementem megnézni, hogy mi törté­nik ott, szem- iés fültanukkal akartam beszélni, akik ott voltaik enné! a kihallgatásnál, akik el­mondották nekem, bogy délután két órakor, amikor kiszálltak a bányából, mindenki a unaga munkiaJhelyén talált e,gy cédulát, hoígy jelenjék meg a 'felügyelőnél, aki pártkülönbség nélkül különböző pártállása embereket, különböző csoportvezetőket hívott magához. Amikor meg­jelentek, ez a felügyelő .egy szobában fogadta őket, ahol lánc választotta el őt az előtte megjelenő [munkásoktól. Az, is jellemző arra a szellemre, amely ennél a bányaigazigatóságnál megnyilvánul, (Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy ott, abban a szobában egy lánc van kifeszítve, nehogy a munkás közel érjen ia felügyelőhöz. (Zaj.) Az a felügyelő azt mondotta a .munká­soknak.: vegyék, tudomásul, nincs tárgyalás, nem lesz tárgyalás és a többi, amit már el­mondottam. A niuinkás'ok azt mondották: ké­rem,, mi úgy tudjuk, lesz, amire azt a vá­laszt kapták, hogy: semmi sem lesz, vegyék tudomásul, a dolog el van intézve és marad­janak békességben. Erre a munkások eltávoz­tak. Természetes, hogy ennek ihaniaroisan híre terjedt a bányatelepen, de ha nem terjedt volna így híre, -akkor is Chíre ment volna, mert Stuibnya felügyelő maga járt• lent a bányá­ban és elmondotta a különböző embereknek, hogy ott béremelés nem lesz. Erre maradt lent az a 170 és egynéhány ember a föld aÜatt. Nem jöttek fel, miután látták, hogy kérésük el van utasítva. Ez a kérdés s elintézést nyert. Erre jött a Dunagőzhajózási Társaság a maga javaslatá­val: 400—500 embere felesleges. Kérdem én azoktól, akik a kérdést szakszerűen ismerik, hogy ha 400—500 ember felesleges, akkor 135 olyan embert bocsátok el, aki a legrégibb szak­munkások közül való? Elbocsátok olyan cso­portvezetőt, aki külön jutalmat kapott a bányaigazgatóságtól, ami ott rendszer? Ha t. i. valakivel különösen meg vannak elégedve, ak­kor külön kocsi fát, vagy nem tudom mit ad­nak neki. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon he­lyes!) Ilyen munkást bocsátanak akkor el? (Mozgás.) Vagy egyszerre elbocsátják Kovács Gyulát, akinek feleségét az Anyák Napján tüntették ki, (Kéthly Anna: Hét gyermekért! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) azt a Kovács Gyulát, aki több mint két r évti­zede dolgozik ott és végzi azt a nehéz és fá­radságos munkát? (Györki Imre: Harc az egyke ellen. A kormányzat programmja!) Ezt a rendszert, ezt a szellemet kell megvilágítani, ami ott van ennél a Dunagőzhajózási Társa­ságnál,

Next

/
Thumbnails
Contents