Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

158 Az országgyűlés képviselőházának 19 Két ember van ott ennél a vállalatnál, aki uszít. Az egyik ez a Stubnya, a másik egy Ozanich nevű. (Propper Sándor: Két fajmagyar!) Mind a kettő gyűlölettel van eltelve a munkások iránt. Nem mindig voltak gyűlölettel eltelve, mert voltak idők, amikor ezek az urak tagjai voltak a fszociáldemokratapártnak. (Felkiáltások jobb felől: Kényszerből!) Itt van a nyilatkozat, amelyet aláírtak az összes urak sajátkezűleg, (Farkas István: Nem kényszerből! — Felkiáltások jobb felől: Melyik évben!) amikor tagjai voltak a szociáldemokratapártnak. Nem kényszerítette őket senki... (Ellenmondások jobb felöl. — Farkas István: Nem is akartuk felvenni őket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: ... de stréberségből felvétették magukat a szociáldemokratapártba.. Akkor ezt kegynek tekintették. (Zaj.) Én nem kívánhatok emberséget attól a bányafelügyelőtől, aki saját apjának azt mondja: »Én nem vagyok neked Viktor, én neked főmérnök úr vagyok«. Az olyan embertől, aki saját apjával ilyen hangon beszél, én nem várhatok emberséget azokkal a munkásokkal szemben, akik a keze alatt dolgoznak. Én csak azt kérdem, hogy Kovácsot. Nagyot, Szabót, meg a többit a Stubnyák, ideszakadt tótok, vagy az Ozanichok, a bosnyákok fogják kirúgni Magyarországból? Mi ez? A magyar embernek már nincs itt helye dolgozni, csak a Stubnyáknak. meg a többieknek? (Gr. Festetics Domonkos: Ebben van valami!) Ezeket a Szabókat akarja a miniszter úr Belgiumba küldeni? Miért nem küldi Stubnyákat, az Ozanichotkat, megí a többieket? (Gr. Festetics Domonkos: Ebben van valami! Ezt ne feszegessük, mert akkor a bankokban nem marad senki! — Derültség a jobboldalon.) A t- miniszter úrnak egyáltalában közelebbről meg kellene néznie a baranyai állapotokat, mert a baranyai állapotok nagyon érdeklik fa népet az utóbbi hetekben ós

1 ha ta miniszter úr lemennie oda vükendezni, mint ahogyan én fe lementem (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Én is lemegyek!), tessék csak lemenni nyugodtan, de 'nem miniszteri kísérettel^ hanem minden feltűnés nélkül (Egy hang jobbfelől: ÁlszakállaU), akkor megi teszik majd tudni, hogy mi a helyzet ott lent. Akkor (meg tetszik majd tudni, hogv látni ott végig betört kirakatokat. Az üzlettulajdonosoknak 'beverték a ikiraikatát. Beverték Klein kirakatát is, akiről kiderült, hogy nem zsidó. Erre másnap megjelent nála két úr és kifizette azoknak az ablakoknak az árát, amelyeket betörtek. (Gr. Festetics Domonkos: Miikor keresztelkedett ki?) Nem volt zsidó, hanem sváb volt. Kífizet+pik az ablakok arát, amire Klein bemeínt a rendőrségre és ott kijelentette, hogy neki semmiféle kára sincs

1

. Ezt két ember csinálja, akik azelőtt Németországiban voltak államii ösztöndíjjal és most ott vannlak az egyetemen. (Űny van! Ügy van)! a szélsőbaloldalon.) Vagy érdemes volna .megnézni azt is, hogy odalent Baranyában hogyan szedik ki a magyar ember talpa alól a földet és a német bankok aflfiliált intézetei! hogyan segítik elő és teszik lehetővé, hogy a Baranyában élő svábok vegyékl el a magyarok földijét is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Hát kérdem én, mi ez, Albina? Ezt az Albina csinálta Erdélyben, amikor román pénzzel 7. ülése* 1937 március 10-én, szerdán. szorították ki a magyarságot. Hát hogyan, itt is bejön egy ilyen szellem Baranyába, amikor meg lehet azt tenni, hogy ott ül két német, aki csinálja a hecoeket az egyetemi, hallgatókkal és ott ül két olasz, aki megfigyelő és vigyáz arra, hogy ezek tmit csiníálnak? Miután nekünk két szövetségesünk van: a német és az olasz, tehát a kiegyensúlyoizás kedvóért kettő van ott. (Felkiáltások jobbfelől: Éljenek! — Taps a jobboldalon.) Nincs kifogásom az ellen, ha élnek tovább, mert hiszen amit csinálnak, az ő politikai ténykedésük, de ez a kérdés nem függ össze .a külpolitikával, ez a magyarság kérdésével függ össze, csak az kérdés, hogy helyeselni lehet-e azt a politikát, amely lehetővé teszi azt, hogy a magyar ember lába alól kihúzzák a földét és olyanokat vigyenek be abba, akik nemzetiségileg nem egészen éreznek együtt a magyarsággal. (Czirják Antal: A baranyai svábokat ne bántsa! Tévedésben van! — Gr. Festetics Domonkos: Jobb, ha a zsidó kapja? Jobb, ha a nemzetközi zsidóság kapja a földet?) Ennek a tünete az is, hogy a budapesti repülőtér kisajátításánál ugyanaz a Kussbach ügyvéd jelenik meg ... (Gr. Festetics Domonkos: A bárányi svábok jó magyarok! A magyar sváboki magyarul éreznek, sokkal magyarabbul, mint a zsidók, akik bevándoroltak Magyarországba! — Elnök csenget, — Farkas István: Menjen maceszt enni! — Fábián Béla: Kérdezze meg a képviselő úr az erdélyieket, hogy így van-e, ahogy ön mondja?) Elnök: Fábián képviselő urat figyelmeztetem, hogy maradjon csendben. (Fábián Béla közbeszól.) Fábián képviselő urat rendreutasítom. (Gr. Festetics Domonkos: En Magyarországról beszéltem. (Fábián Béla felé): Sajnos, a magyarokat kitolták ai magúik hitstorsosai, akik keresnek és a keresztények tönkremennek! — Zaj.) Csendet kérek! Peyer Károly: Ugyanaz a Kussbach jelenik meg. akinek családja Magyarországot gyalázó cikkeket ír, amik a német kormány által hivatalosan kiadott lapokban jelennek meg és ez kér a repülőtér kisajátításnál a fővárostól 70 fillérrel szemben 30 pengőket. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem fogja megkapni! — Zaj a jobboldalon.) Ezt a szellemet kell itt bemutatni, amely szellemet a miniszter úr támogat és amely szellemmel a miniszter úr — úgy látszik — egyetért, mert a miniszter lelkéhez közelebb állnak a kartelek, amit én nem csodálok, hiszen a miniszter úr egy kartel kebeléből jött ebbe a piros bársonyszékbe; (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) nem csodálom tehát, ha ezt a szimpátiáját és szívének vonzalmát nem tudta egészen elvásni a kartelektől. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Micsoda hang ez!%) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom! A miniszter urat így aposztrofálni a magyar törvényhozás házában nem lehet. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Peyer Károly: Én tényeket állapítottam meg. Én nem mondottam mást. mint tényeket állítottaim és én csak azt mondtam, amiről tudomásom van. (Propper Sándor: Igaz vagy nem igaz? Ez a kérdés! Ha nem igaz, tessék megcáfolni! — Folytonos zaj a jobb- és baloldalon.) Én kérem a miniszter urat, hogy annál a hatalmi befolyásánál fogva, amivel reu-