Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

156 Az országgyűlés képviselőházának 1 fogja megállapítani, mibe kerül az a papír, amelyet most szállít. 3000 pengőt vagononként a conto kérnek. Ha figyelembe vesszük azt, hogy 1936 végén 2250 pengő volt a papír ára és most csak a conto kérnek három hónap múlva 3000 pengőt, ez már magában 40%-os drágítás­nak felel meg. A Budapesti Napilapok Egyesülete felje­lentést tett az iparügyi miniszter úrnál és kérte a közbelépését. Az árvizsgáló bizottság ezzel a kérdéssel el is kezdett foglalkozni, be­kérte a Neményi-gyár kalkulációit, közben azonban hetek, sőt hónapok multak el és az ár­vizsgáló bizottság még mindig nem döntött, még mindig nem állapította meg, hogy az a papírár, amelyet a gyár az újságoktól kér, megfelel-e a termelési költségeknek. (Kun Béla: Ki fogja le ennek a bizottságnak a ke­zét?) Az lenne elsősorban a kérésem, hasson oda az igen t. miniszter úr, hogy legalább ad­dig, amíg ez a kérdés véglegesen nem rendez­tetik, — mert megvan a reményünk arra, hogy a^ miniszter úr erőteljes belenyúlása következ­tében ez a végén megelégedésre fog rendez­tetni — a papírgyár maradjon meg a status quo alapján és ne számítson fel előre sokkal többet, mint amennyi legutóbb a papír ára volt. (Jurcsek Béla: Remélem, hogy emeli a munkabért?) T. Ház! Kernelem, a miniszter úrnak meg vannak az eszközei hozzá, hogy ezt a papír­gyárat jobb belátásra szorítsa. Az kétségte­len, hogy ezek a gyárak folyton újabb^ és újabb engedményeket kérnek az államtól és a minisztérium bizonyára megtalálja azt a mó­dot, amellyel a papírgyár túlságosan nagy ét­vágyát megfelelő fokra visszaszorítsa. Vég­eredményben, ha tényleg bizonyos nyereség­beli differencia hiányzik is nála s ha ehhez okvetlenül és feltétlenül ragaszkodik, tessék a különböző luxuspapíroknál megkeresni ezt a differenciát, de semmi körülmények között ne a irotáeiós papírnál, amely — mint az előbb említeni bátor voltam — elsőrendű közszük­ségleti cikk és a rotációs papírnak az újságok részére kellő mennyiségben való rendelkezésre bocsátása abszolúte elsőrendű közérdek. Ezek az anomáliák szinte fokozott mérték­ben fennállanak a vidéki lapokra is. És még az a kérelmünk is van az igen t. miniszter úrhoz, méltóztassék olyan irányban intézkedni, hogy a vidéki lapok a rotációs papírt felvágott for­mában is megkaphassák, hogy az úgynevezett »flach«-papírt ne kelljen vásárolniok, mert a felvágás talán egyfiléres differenciával meg­történhetik, ha pedig azt külön mint felvágott papírt kell megrendelniük, ez legalább 20 fillé­res differenciát tesz ki. (Kun Béla: Valóságos uzsoráskodás! Mesterséges árdrágítás!) Erre nézve is kérek a miniszter úrtól megnyugtató választ, mert hiszen kétségtelen, hogy az új­ságpapír kérdése szerves és elválaszthatatlan összefüggésben van az egész sajtószabadság kérdésével. Hiába van a gondolatnak szabad­sága, hiába van a sajtónak gyönyörű, elismert szerepe, abban az esetben, ha a működéséhez legszükségesebb anyagot, a papírost nem bo­csátjuk kellő formában rendelkezésére, külö­nösen ha figyelembe vesszük azt, hogy ez a helyzet elsősorban az úgynevezett független lapokat sújtja, amelyek a kormány részéről külön támogatást nem élveznek s amelyek így esetleg arra szoríttatnának, hogy a példányok árát emeljék, ami kétségtelenül bizonyos ár­drágítás! hullámot vonna maga után, már pe­97. ülése. 1937 március 10-én, szerdán. dig ez semmi körülmények között sem volna kívánatos. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon. — Zaj.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy Dulin Jenő képviselő úr interpellációjára végleges választ még nem tudok adni, de — mint arról a képviselő úrnak is tudomása van — a kérdés most van vizsgálat alatt. Körülbeiül 8—10 nap óta állandó tárgyalások témája a papírkérdés. Megnyugtathatom azonban a képviselő urat, hogy a papirosellátás tekintetében nem lesz fennakadás, mert a meglévő készlet és az út­ban lévő szállítmányok biztosítják az újságok megjelenését. Mint említettem az árkérdésre vonatkozólag leszek bátor írásban válaszolni, meg kell azonban nyugtatnom az interpelláló képviselő urat, hogyha nem a külföldi dum­ping-árakat méltóztatik figyelembe venni, hanem a külföldi államok belföldi árait, ezek alapján a magyar papiros ára nem mondható túlságos nagynak. Nem is lenne semmi baj, ha a világpiacon a cellulózé árában hihetetlenül nagy árfejlŐdés be nem következett volna. A vezetésem alatt álló minisztérium árelemző bizottsága a miniszterelnökség sajtóosztályá­val karöltve tárgyalja ezt a kérdést és remé­lem, már néhány nap múlva befejeződnek a tárgyalások. Akkor azután leszek bátor az in­terpellációra érdemleges választ adni. . Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó­Dulin, Jenő: T. Ház! Miután az iparügyi miniszter úrnak méltóztatott kijelenteni, hogy ez az eljárás folyamatban van és remélhetőleg néhány napon belül kielégítő megoldást talál­nak, én ezt a választ egyelőre tudomásul ve­szem. Elnök: A miniszter úr nem adott végleges választ, ideiglenes válasza határozatot nem igényel. Az interpelláció kiadatik az iparügyi miniszter úrnak. Következik Peyer Károly képviselő ur in­terpellációja ugyancsak az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, az interpelláció szövegének felolvasására. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »In­terpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a Miniszter Urnák a pécsi bányakerületben uralkodó állapotokról? Mit hajlandó a Miniszter TTr ezen tűrfe­tétlen állapotok megszüntetése érdekében tenni? — Peyer Károly s. k.« Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. , Peyer Károly: T- Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A Ház. szíves el­nézését kérem azért, hogy a pécsi bányamun­kások ügyével másodízben foglalkozom, de erre, úgy érzem, jogot ad az a körülmény, hogy a Ház elmúlt szerdai ülésén pártkülönbség nél­kül a munkások álláspontjára helyezkedett es azoknak fogta pártját. Ha tehát a miniszter ur a közvéleményre hivatkozik, akkor en a ±laz közvéleményét álllítoni ezzel szemibe, amely az említett ülésen megtalálta szociális érzékét es a munkások igazsága mellett foglalt állast. Ügy látszik, ez a körülmény volt az, amely a miniszter urat arra késztette, hogy a Ház állás­foglalását olyan kérdésnek felvetésével befo­lyásolja, amely meg ma sincs tisztázva, s amely kérdésnek tisztázásával a miniszter úr ma

Next

/
Thumbnails
Contents