Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-197
Áz országgyűlés képviselőházának 107. hogy az egyetlen magyar rotációs papírgyár árait kénye-kedve szerint szabja meg, szerződéseit nem állja, monopóliuma folytán túlzottan magas előlegek adására kényszeríti a magyar lapokat és csak úgy hajlandó szállítani, ha az árakat tetszése ezerint utólag ő állapíthatja meg? 4. Ha mindezekről van tudomása a miniszter úrnak, mit szándékozik tenni, hogy ez a visszás helyzet, amely a magyar napisajtó létét fenyegeti, megszűnjön és a napilapok papírellátása normális mederbe terelődjön? Dulin Jenő s. k.« Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó! Dulin Jenő: T. Képviselőház! (Kun Béla: Halljuk a papírkar tel garázdálkodását!) Az újságoknak rotációs papírral való ellátása, szerény véleményem szerint, (közszükségletet képez. A haladásnak, a kultúrának leghatalmasabb lendítő kereke és leghatályosabb kimunkálója, maga az emberi gondolat is csak jelentéktelen, meddő, legfeljebb csak öngyönyörködtető szellemi folyamattá süllyed akkor, ha szavak és az írás annak terjesztését lehetővé nem teszik. Éppen ezért tarhatatlan állapotnak minősítem azt, hogy amikor kivétel nélkül mindenki elismeri, hogy a gondolat, az ismeretek, az eszmék terjesztése körül a sajtónak oroszlán része van, amikor minden illetékes tényező a sajtó nemzetpolitikai fontosságát .kivétel nélkül meggyőződéssel vallja, ugyanakkor szinte ölhetett kézzel nézzük azt, hogy Magyarországon a papírkartel (Gr. Festetics Domonkos: Magyarországon nincs keresztény sajtó! — Felkiáltások a baloldalon: Hát a Nemzet Szava! — Zaj! — Elnök csenget.) önző működésével a sajtó működését megnehezíti, sőt megjelenését is veszélyezteti. A rotációs papírral való ellátás a háború utáni időkben főleg az osztrák papírgyárakra szorítkozott. Resztvettek ugyan a német gyárak, .a finn és a norvég papírgyáraik is a szállításban, azonban lassan-lassan a kereskedelmi szerződések útján az évente körülbelül 2000 vagonra rúgó szükségletnek legalább a felét az osztrák papírgyárak szerezték meg. Ezt a kitűnő exportot meglehetősen ki is hasanálták, az áraikat állandóan emelték, úgy, hogy hovatovább a papírárakkal való üzérkedés — merem ezt a szót használni — tűrhetetlenné vált. Ekkor vetődött fel a gondolat, hogy magyar rotációs papírgyárat kellene alapítani, amely ennek a visszás helyzetnek véget vetne. Felvetődött ez a gondolat azért, ímert egyfelől, ha egy magyar rotációs papírgyár állítaná elő a papírt, nem következnék be az a fenyegetőhelyzet, hogy a külföldi gyárak .beszüntetik a magyar újságok részére .a papírszállítást és ia sajtó egyszerűen némaságra lesz ítélve, másfelől egy ilyen magyar gyár létezése bizonyos garanciát nyújtott volna abban a tekintetben is, hogy a papírárak a gazdasági körülmények által igazolt színvonalon fognak mozogni. Eltekintve attól, hogy bizonyos valutáris előnyök is fűződtek volna hozzá, mert hiszen a magyar rotációs papírszüikséglet kielégítése nagyjában: négy-ötmillió pengőbe kerül, úgyhogy ennek az összegnek legnagyobb része Idehaza maradhatott volna. A sajtó nagy örömmel üdvözölte azt a hírt, hogy egy ilyen gyár megalakul, ez a gyár nagy állami tárm> gátassal, solk ipari kedvezménnyel létre is jött és Csepelen megalakult a Neményi Testvérek Papírgyár Részvénytársasága (Peyer Károly: A Talbot-centrálé deficitje! Ehhez is van köze!) ütés& 1937 március iő-én, szerdán. Í55 és el is kezdte működését. Remény volt rá, hogy ez a gyár megfelel a közkívánalmaknak, hogy végre-valahára a sajtó biztonságos helyzetbe kerül és azok a bizonytalanságod, amelyek a külföldi papírszállításokkal voltak ösaszefüggésben, megszűnnek. Nagy csalódás következett be, mert a Nemémyi-féle papírgyárnak első, legsürgősebb lépése az volt, hegy belépett az európai papírkartelbe. Ebben a pillanatban tehát ott tartunk, ahol azelőtt tartottunk, legfeljebb az törtónt, hogy egy magyar gyárat alapítottunk, egy magyar érdekeltség megkezdte működését, anélkül azonban, hogy azt a közhasznú tevékenységet, amelyet ennek az érdekeltségnek a felállításától vártunk, valóra váltotta volna. Az osztrák papírgyárak, amelyek a papírpiaoot valósággal uralják, — mert hiszen Németország keleten szerzett magának piacokat s piacainak nagy részét átadta Ausztriának. — most már a magyar piaccal ennek ^^következében szintén kevesebbet törődinek s ismét hozzáfogták az árak emeléséhez. A magyar papírgyárnak megszabták, hogy évente csak 400 vágón papírt állíthat elő, úgy, hogy miután 2000 vágómra rúg a magyar szükséglet, még mindig 1600 vagont tesz ki az a papírmennyiség, amelynek tekintetében kétségtelenül külföldre vagyunk utalva, mert hiszen a magyar papírgyár ezt a differenciát egyszerűen nem állíthatja elő. Ma tehát az a helyzet, hogy annak a szomorú állapotnak következtében, hogy papír nem áll rendelkezésre, mert egyfelől a magyar papírgyárak raktárt nem tartanak, másfelől pedig az osztrák papírgyáriak ugyancsak nem raktároznak rotációspapirost, hétről-hétre történik a papírellátás és ha valami közlekedési katasztrófa következtében megtörténnék, hogy nem tudnánk a külföldi szállítókkal érintkezni, előállhatna az a helyzet, hogy a lapok -megjelenését egyszerűen meg kellene szüntetni, mert a lapok csak egy hétre, vagy pár napra vannak ellátva rotációspapírral, miután a magyar papírgyár nem teljesítette azt a kötelességét, amelyet joggal elvárt volna tőle "a magyar közvélemény. Ma az a helyzet, hogy azért a papírért, 'amelyet itt Csepelen állítanak elő, ugyanannyit kell fizetni, mintha azt Norvégiából, vagy Finnországból szállítanák ide, hozzáadva a Norvégiából és Finnországból történő szállítási költséget is. T. Képviselőház! Ez az arakkal való tormászás állandó folyamat, 1936 óta ez. kétségtelenül megvan. A 2000 pengős ár lassankint 2200, 2500 pengőre emelkedett, sőt a Neményipapírgyár megtette néha azt is, hogy egyszerűen megtagadta a szállítást, kijelentette az érdekelteknek, hogy ő nem fog gyártani, úgyhogy már az iparügyi miniszter úr közbenjárását is kellett kérnie az érdekelt újságírók egyesületének. El kell ismerni, hogy a miniszter úr átérezve azt a fontos közérdeket, amely a papi rellátáshoz fűződik, közbe is vetette magát és a papírgyár a végén mégis csak szállított, azonban mindent elkövet, hogy meglevő szerződéseit felbontsa, azokat stornírozni igyekszik, egyszerűen nem szállít és nincsenek meg azok az eszközök és módozatok,, amelyekkel kötelességeire lehetne szorítani.. (Kun Béla: Állam az államban! Ez az, amikor a kartel garázdálkodik!) Jelenleg az a helyzet, hogy a papírgyár csak azzal a feltétellel hajlandó az újságoknak rotációs papírt adni, ha a papír árát a kötésekben nem tüntetik fel, vagyis ő utólagosan 21*
