Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

ÍM Az országgyűlés képviselőházának 197. ütése, 1937 március 10-én, szerdán. sított indolens és vérlázító eljárását. (Dulin Jenő: Az utóbbi a jó kifejezés! — Gr. Feste­tics Domonkos: Tiszta lopás!) T. Képviselőház! Amit elmondottam, az le van fektetve a bélügyminiszteri véghatározat­ban. Megállapítom, hogy folytak különböző el­kenési eljárások, de semmi néven nevezendő ér­demleges lépést a főváros mindezideig nem tett, mert amikor a belügyminiszter utasította ennek az ügynek kivizsgálására, az árvaszéki elnök helyettesével szemben, aki időközben nyugalomba ment, azért nem folytatott le el­járást, mert — amint a Közigazgatási Bíróság végzése mondja — elévült az egész dolog és elévülés címén nem folyt le az eljárás. (Moz­gás. — Gr. Festetics Domonkos: Finom dolog! — Horváth Zoltán: Be kell perelni a fővárost!) Itt áll az örökös ós itt állunk megrendülve afelett, hogy Budapest életében előfordulhat ilyen eset. (Peyer Károly: Nem egy ilyen eset van, az a sajnálatos.) T. Képviselőház! Fel vetem itt a gondola­tot és felhivam erre a jelenlévő fővárosi tör­vényhatósági bizottsága tag urak figyelmét is: opportunjusnak ós. szükségesnek látom, hogy az árvák vagyonával és pénzével folytatott gazdálkodás elejétől végig vizsgálat tárgyává tétessék, inert ha megtörténhetett egy ilyen eset, amit imaga a 'belügyminiszter állapított meg, iákkor jogos az a gyanú, hogy nem egy, nem kettő, hanem több ilyen visszaélés is tör­ténhetett, amikor a fővárosi árvaszék ügykeze­lése folytán teljes mértékiben megsemmásül az árvák vagyona- (Ügy van! Ügy van) Tovább megyek, t. Képviselőház! Egyik igen t. képviselőtársaim közbeszólás formájá­ban megeanlítette, hogy a bíróság elé kell menni az üggyel. Ez helyes,, de tisztelettel felteszem a kérdést, mi lesz addig, amíg a per eldől. Az em­lített Kónay György most lett nagykorú, — hogy imáért csak most, arra később térek rá — gazdasága azonban annyira le van rongyolódva, hogy a község elöljárósága igazolványt adott ki neki, amely szerint a birtokon olyan sok te­her van, hogy a birtokot a bíróság védettség alá helyezte, gazdasági felszerelés és állatállo­mány hiánya miatt eddig nem hogy jövedel­met nem élvezett, de védettségi kötelezettségé­inek seim tud leieget tenni s a szegénységi jog megadását javasolta a község elöljárósága az árvának, 'akinek az az egy hibája volt, hogy amikor örökölt, Budapesten lakott és a buda­pesti árvaszék gyámhatósága alá került. A per folyamatba fog kerülni. De mi tör­ténik, addig, iámig a per eldől? (Br. Berg Miksa: Öt évig iis elhúzódik!) Ismerem ezt az árvát, ismerem anyagi viszonyait és — tessék ezt szó szerint venni, ahogy mondom — ennek a Rónay Györgynek, aki 1240 hold tehermentes bontokot örökölt, ma nincs egy télikabátja, amelyben kimehetne a hidegben az utcára. -Most (megszüntetik ia védettségét, kiteszik az utcára. Kérdem tehát, miből fog megélni és tisztelettel kérdem, hogy tudja a főváros nézni, hogy kitegyék az utcára, hogy teljesen tönkre­metnjen, bár 1240 hold tehermentes birtoka volt; ós ma ott álljon, hogy ha a legjobb esetben is el tudja adni a biiirtofcot, akkor is 120.000 pengő adósság van rajta és élete végéig 'neki kell fizetni ezekért a gazságukért; ha tisztviselői pályára megy, fizetéséből tiltják le ezeket az Összegeket és örök életére koldus marad. (Zaj.) De ott van az anyagi felelősség. Hiába speku­lál az ügyészség és hiába spekulál a polgár^ mester, az anyagi felelősség megvan, az nem fog elévülni. (Horváth Zoltán: Perelje be a fő­várost!) Hiszem, tudom és szent meggyőződésem, hogy a bírósági is igazat fog ennek a kiskorú­nak adni ós vissza fogja téríttetni a fővárossal azt a kárt, amit neki e téren okozott ez a tör­vényellenes vagyonkezelés, ezek a törvénytelen eljárások, amelyek odáig fajultak, hogy 500 pengős napidíjakat állapíttattak meg a kis­korú terhére és 5000 pengős tőzsdei veszteséget írtak le a kiskorú vagyonából. A helyzet ma az, hogy elúszott az 1240 hol­das tehermentes birtok és amint mondottam, 120.000 pengő, vagy még ennél több adósság is fennáll, hiszen állandóan napirenden vannak a perek, amelyeknek terhei szintén a kiskorúra szakadnak rá. Tudom, hogy Kozma Miklós volt belügy­miniszter úr e téren a legerélyesebben, a leg­korrektebb módon megtette, mint felügyeleti gyámhatóság, a szükséges lépéseket. Hogy ezek eredményre nem vezettek, ez nem a fel­ügyeleti hatóságon múlott, hanem Budapest székesfőváros ügykezelése miatt akadtak meg, amely egyszerűen úgy akart kibújni, hogy ez az egész dolog elévült. (Felkiáltások: A bíró­ság elé!) Sajnos, így áll a dolog. Nem vagyok Buda­pest székesfőváros törvényhatósági bizottságá­nak tagja, de szükségesnek tartottam ezt a dolgot a Ház elé hozni, hogy nemcsak felráz­zam a t. Képviselőház lelkiismeretét, de ki­váltsam felháborodását is ebben az ügyben, mert remélem, hogy a nagy nyilvánosságon keresztül a főváros törvényhatósága az auto­nómiában folytatott harcban mindig együtt fog érezni velünk ebben az ügyben (Peyer Ká­roly: Ügy van!) ós tudni fogja kötelességét: nem fogja megengedni, hogy ez a nyomorult árva az utcára kerüljön és minél hamarább meg fogja találni a módját annak, hogy tel­jes anyagi kára megtérüljön és ne dobják ki az utcára. (Dulin Jenő: A tanulság az, hogy Budapesten senki se legyen kiskorú! — Zaj.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor fog­lalja el.) Elnök: Az interpelláció ki fog adatni a belügyminisztérium vezetésével megbízott mi­niszterelnök úrnak. Következik Dulin Jenő képviselő úr inter­pellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolva­sását! vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úr­hoz a napilapok rotációs papírral való ellá­tása tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az egyetlen magyar rotációs papírgyár, a neki nyújtott állami (kedvezmények ellenére, belépett a középeurópai papírkartelbe és min­denkori árait és eladási feltételeit annak uta­sítására szabja megl 2. Van-e tudomása miniszter úrnak arról, hogy a magyar napilapok papírellátása ve­szélyeztetve van és miután az osztrák kartel raktárt nem tart, a magyar gyár pedig több­szörösen, tetszése szerinti időközökben beszün­teti a gyártást, újra előfordulhatnak azok a helyzetek, amelyek 1936. év végén veszélyez­tettek, hogy a magyar napilapok megjelenése papír hiányában lehetetlenné válik? 3. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról,

Next

/
Thumbnails
Contents