Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

ki országgyűlés képviselőházának 197. vagyonnak az árvaszék által jóváhagyott kezelése azt eredményezte, hogy 1926-tól 1932-ig 300.000 pengő adósság keletkezett az 1240 kat. hold birtokon. Akkor a védettség még nem volt meg, nem voltak meg a gazdasági könnyítések az eladósodott birtokosok részére. A kiskorú nem is folyhatott bele a birtok kezelésébe. Az árvaszók jóváhagyása mellett a birtokból 500 holdat, a birtok javát eladták az akkor szokványos földáraknál jóval alacsonyabb vételár mellett 156.000 pengőért és miként a belügyminiszteri véghatározat megállapította, nem lehetett véglegesen rendezni az adósságot, hanem abból még fennmaradt 117.000 pengő bekebelezett tőketartozás, 50.000 pengő különböző számlatartozás; ma az a helyzet, nogy a megmaradt 740 kat. hold birtok nem ér annyit, mint amennyit az eladott 500 kat. hold föld ért és summa summarum ma 220.000 pengő bekebelzett tőketartozás van a birtokon. Az a helyzet, hogy ha a védettség megszüntetését kimondják — az erre vonatkozó folyamodvány bent van — és elárverezik ezt a 740 kat. hold földet, akkor a legjobb esetben 117.000 pengőt fognak kapni a földért, a kiskorút pedig, akinek semmi beleszólása a'vagyonkezelésbe nem volt, kiteszik az utcára s ezenfelül még fennmarad 120.000 pengő olyan adóssága, amelynek törlesztésére lefogják tiltani a fizetését akkor, ha olyan szerencsés helyzetben lesz, hogy mint végzett középiskolai tanár állásba kerülhet. Előállott szóval egy eset, amikor egy árva örökölt 1240 kat. hold tehermentes földet, amelyhez instrukció is volt s ma az, a helyzet, hogy nincs akkora darab földje, amelyen egy családi kriptát állíthatna fel és azt magáénak tudhatná, azonkívül pedig 120.000 pengő adósság terheli azt a kiskorút, akinek .semmi beleszólása akkor a vagyon kezelésébe nem volt, mert csak most lett nagykorú. (Felkiáltások a balközépen: Ki a hibás?) Erre is rá fogóik térni. Ha még az a kiskorú olyan könnyelmű ember lenne és esetleg mint egyetemi hallgatónak, különböző passziói és szórakozásai lettek volna, mert egy más 1240 holdas birtokkal .rendelkező kiskorú megengedheti magának, hogy egy évben legalább egyszer külföldre utazzék! De hiszen magam vagyok a tanúja annak, hogy soha egy krajcárt nem kapott ez a kiskorú, e mellett jeles eredménnyel: tette le tanári vizsgáját francia és magyar szakon s mint író is nevet szerzett magának. Ez az 1240 holdas nagyibirtokos kis hónapos szobákban élt, édesapjának a legnagyobb nehézségek árán sikerült őt fenntartania, létminimumát megszereznie és mondom, ma az a helyzet, — napjainkban, talán a közeljövőben ibe fog következni — hogy kiteszik az utcára egy fillér nélkül és ha nem lenne rokonsága, barátai, édesapja és mostoha anyja segítsége, éhen kellene halnia. Nem új dolgok ezek és. mi, akik a székesfővárosra folyton úgy tekintettünk, mint az első törvényhatóságra, nagyon jól tudjuk, hogy az árvaszék ténykedéséért az illető törvényhatóság anyagilag is felelős- (Br. Berg Miksa: Es a gyámi) A gyámra nem 'akarok most egyelőre kitérni, elvi álláspontom az, hogy az árvaszék kötelessége mindenkivel szemben a kiskorú anyagi es erkölcsi érdekeit megvédeni. (Dijjin Jenő: Ez nem vitás!) Jelen interpellációmban hangsúlyozom, hogy csak az árvaszék, szerepét akarom kidomborítani. v Legyen szabad rátérnem arra, hogy milyen volt az ügykezelés 'hivatalosan. A belügyminiszKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XII. ülése* 1987 március íő-én, szerdán. 153 ter 212.768/1935/XI. számú végzésében, amelyet ez ügyben, hozott, — csak szemelvényeket ismertetek a t. Házzal — a következőket állapítja meg (olvcassa); »A vagyonnak a vagyonkezelőnek való átadása leltár nélkül törtónt, a törvény egyenes megkerülésé vek. Sem amikor átadták, nem volt leltár, sem közben, nem volt, s ma sincs leltár. De továbbmegyek (olvassa): »A gazdaságnak 1929—30—31—32-es számadásait az árvaszék« — méltóztassanak jól idefigyelni — »csa!k 1933. évi április 8-án vizsgálta felük. Szóval öt évvel később. A belügyiminiszter véghatározatában megjegyzi a következőket (olvassa): »Meg kell jegyeznem, hogy a felsorolt ki fogás ok« — valami 20—25 kifogást sorol fel — »az árvaszék terhére nem. tekinthetők a fennforogni látszó mulasztások teljes felsorolásának, hanem inkább a hétévi vagyonkezelés eseményei köréből vett szemelvény éknek*., Ezt nem én mondom,, hanem, a belügyminiszteri leirat mondja. Hogy a hiányos könyvvezetés hogyan folyt, errenézve legyen szabad ismét a belügyminiszternek fentebb említett végzésére utalnom, amely ezt mondja (olvassa): »Az árvaszék és a számvevőség részéről soha nem kifogásolt hiányos könyvvezetés volt az oka annak, hogy az 1926—32. évekre vonatkozólag a vagyonmérleget ós vagyonleltárt utólag sem. lehetett megállapítani és erre nem volt képes a másodfokú gyámhatóság utasítására 1933. évi július havában kirendelt hivatalos könyvszakértő sem«. T. Ház! Most tovább megyek annak elmondásában, hogyan folyt le ez az eset és hogyan tűrte ezt Budapest székesfőváros árvaszeke. Tudomásom szerint ügyészség is van a főváros törvényhatóságánál és számvevőség is van a fővárosnál. Hogy ilyen vagyonkomplexum mellett mit lehetett csinálni, azt a belügyminiszter állapítja meg ebben a fentebb említett leiratában. Az árvaszéki ülnöknek egy, az ingatlanon tartott helyszíni szemle alkalmából díjak és költségek megtérítése címén 500, sage und schreibe, ötszáz pengő napidíjat állapítottak meg. (Br. Berg Miksa: Ez hallatlan!) 200 pengő napidíjat állapítottak meg a fogalmazónak, aki a jegyzőkönyvet vezette, a kezelőtiszt részére pedig 100 pengőt. Ugyanakkor a tulajdonos kiskorú egy lyukas krajcárt nem kapott. (Gr. Festetics Domonkos: A bírósághoz tartozik! — Peyer Károly: A rendőrséghez, nem a bírósághoz!) Tovább megyek. Belügyminiszteri vegzes megállapította, hogy 5000 pengős kiadás szerepel egy tételben és erről a tételről kisült, hogy tőzsdejátékból állt elő és ezt a kiskorúnak terhére írták. (Br. Berg Miksa: De ki játszott?) Az árvaszék ezt elfogadta azzal (Horváth Zoltán: Erdőben vagyunk?), hogy a földbirtokosoknál ilyen tőzsdejáték szokásos. (Zaj balfelől. — Gr. Festetics Domonkos: Tévedés! — Br. Berg Miksa: Lopás! — Farkas István: Be kell csukni! — Peyer Károly: Bíróságilag igazolva van!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Dinnyés Lajos: Tisztelettel kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Dinnyés Lajos: T. Ház! Előre bejelentettem, hogy csak elvi alapon ós a törvény alapján akarom kritika tárgyává tenni a székesfővárosi árvaszéknek ebben az ügyben tanu21