Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése, 1937 március 10-én, szerdán. 139 lyében áll, ezenkívül azonban van még itt több nagyon fontos kérdés, így az ipari szesz kérdése és a borexport kérdése és idetartozik a közraktárak kérdése is. T. Ház! Jól tudjuk, hogy az idei szüret alkalmával is bizonyos aránytalan megoszlás volt a termés tekintetében, tudniillik az Alföldön magasabb volt a termésátlag, a Dunántúlon pedig kisebb. Ez megzavarta a szüret alkalmával kialakult piacot és kétségtelen, hogy sokban hozzájárult az árak újbóli letöréséhez. Tudjuk jól, hogy a gazdák minden szüret előtt ismételten kérik a minisztériumot arra, hogy ne engedje meg az árak letörését a szüret alkalmával és borközraktárakkal, valamint olcsó hordókkal siessen segítségükre. Bizonyos tendenciát is lehet látni abban, hogy a várható termés megjósolásánál, illetve megbecslésénél ismételten olyan híreket dobnak a közönség körébe, amelyek a bortermést mindig túl magasra, az árakat pedig túl alacsonyra állítiák be. (Ügy van! Ügy van! — Mózes Sándor: Kifosztják a szőlősgazdákat!) Ezek a tendenciózus hírek évről-évre megismétlődnek és úgylátszik ezekkel a hírekkel akarják a bor árakat egészen letörni. T. Ház! Borközraktárakra ezért van szükség, ezért a badacsonyi borpincét is, amely eddig állami segítséget élvezett, kissé alátámaszszuk. Hozzá kell tennünk, hogy a szüret után még egy körülmény járult hozzá a borárak letöréséhez és pedig a hordóhiány. A hordóhiány következtében az alföldi bor most már nemcsak a városokban és a fővárosban jelentett konkurreneiát a nemesebb boroknak, hanem a nemesebb bor termelő helyein is. Az alföldi borok eljöttek Badacsonyba, elmentek Gyöngyös vidékére és a többi nemes bortermelő vidékekre, ahol bor ellenében vásároltak hordót s így a bor ottmaradt a nemes bortermelő vidékeken. Ezáltal letörték ezen a vidéken a nemes bor árát úgy, hogy 22—24 filléres borárakkal találkoztunk Badacsony vidékén. De ezenkívül még eladhatatlanná is tették az ottani borokat, minőségét is rontották, mert összeházasították a kétféle bort, a nemes bort és a rosszabb minőségű alföldi bort. Ez pedig nagy hátrányt jelent a termelőkre, mert a nemes borvidékeken, különösen a Dunántúlon megjelennek a külföldi nyaralók, azok pedig mind badaesonymelléki, balatonmenti bort akarnak inni, és ehelyett összeházasított, rosszabb minőségű bort kapnak. Ez a kérdés is idetartozik a Ház elé: orvoslás miatt. Első kérésem tehát az, hogy a kormány ne engedje meg minden ősszel, minden szüret alkalmával a borárak letörését. A második kérésem pedig az, hogy a borfogyasztási adót töröljük el. (Helyeslés.) T. Ház! örömmel hallottam azokat a kijelentéseket, amelyek Petró igen t. képviselőtársam részéről hangzottak el. Ezekhez nekem csak egy-két hozzátenni valóm van. Elsősorban is az, hogy a (borfogyasztási adó nem elsőszámú adó, mert hiszen tudjuk jól, hogy van ott még más is, például az italmérési illeték, ami kétségtelenül hozzájön a termelési költségekhez; ezenkívül jön a borfogyasztási különadó, amely a többi termeivényeket terhelő adókon kívül drágítja meg a bort és ezáltal visszahat annak termelésére, illetőleg áraira. (Ügy van! Ügy van!) Ha ez így van, akkor nekünk elsősor ban a kisgazdák, a kis szőlőtermelők, de a szőlőmunkásság érdekében is szóvá kell tennünk ezt, mert hiszen a bortermelők nem jószántukból szállítják le a napszámokat, hanem azért, mert nem képesek többet fizetni, csak annyit, amennyit a borfogyasztási adóval megterhelt bor értékesítése megenged. Hogy milyen területeken vannak borvidékek, azt a pénzügyminiszter úr nagyon könynyen megláthatja a befolyó adók statisztikájából. Egyenesen szomorú és a kincstár szempontjából is megdöbbentő, hogy a bortermelő vidékeken van 200%-os adóhátralék is, de tudok községeket a Badacsony mellékén, sőt a keszthelyi kerületben is, ahol 250, sőt 300% az adóhátralék. Ez természetesen azt jelenti, hogy a bortermelő vidékek egészen elszegényedtek s nemcsak adót nem tudnak fizetni, de a tényleges megélhetésük sincs meg. Hogy a legantiszociálisabb, a legigazságtalanabb adó ez, ezt mindnyájan tudjuk, de a fogyasztási adók között is a legigazságtalanabb, mert a gazda, aki nem tudja eladni a borát, kénytelen azt meginni, s ezután is kell neki adót fizetnie. így esetleg több adót fizet, mint az a sokkal gazdagabb ember, aki esetleg nem borissza s aki nem issza meg a saját borát. Az is igazságtalanság, hogy az áru árához szokott igazodni minden adó, itt azonban nem ehhez igazodik, hanem igazodik a literhez, a menynyiséghess, aminek az a konzekvenciája, hogv a drágább bobokat teljesen ugyanazon százalék szerint sújtják adóval, mint az olcsóbb borokat. T. Ház! A pénzügyminiszter úr közbeszólás formájában megemlítette, (

hogy ennek a borfogyasztási adónak egy része visszaiut a községek háztartásába. Igen, de egyet el méltóztatott felejteni, azt. hogy nem ugyanazon község háztartásába folyik vissza, amely termeli azt a bort. Hiszen abból a községből elviszik a bort és itt Pesten róják le a 9"5%-os borfogyasztási adót. Tényleg úgy van, ahogyan Petro Kálmán t. képviselőtársam mondja: a gazdák körében az a hiedelem áll fenn, hogy csakugyan ők járulnak hozzá a budapesti aszfalt kiépítéséhez. Ez egy kicsit túlzás, mert valljuk be, hogy Budapest költségvetésében ez legfeljebb 1—2 milliót jelent, de viszont igaz az is, hogy az az 1-2 millió a termelő vidékeken igen jelentős összeget jelentene. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: ötmillió pengő körül van ez az öszszeg!) Ha ötmillió, akkor annál inkább szükség volna ennek a kérdésnek olyatén rendezésére, hogy ha már egyáltalán van borfogyasztási adó, akkor azt térítsék vissza a bortermelő vidékeknek. Teljesen igazságtalan és helytelen az hogy azok. akik szenvednek, akik termelnek, akik fáradnak és akiknek kenyerük sincs, hozzájáruljanak Budapest háztartásának fenntartásához és rendezéséhez. T. Ház! Ha arról van szó, hogy a lisztforgalmi adót el kell törülni, mert igazságtalan adó és ez iVy is van, akkor én azt mondom, hogy az. aki lisztforgalmi adót fizet, legalább megnyugodhatik abban a gondolatban, hogy a mezőgazdaságon segít, ámde a borfo; gyasztási adónál nincsen ilyen megnyugtató momentumomért a borfogyasztási adó nem a mezőgazdaságnak vagy a szőlőtermelésnek, a szőlőgazdaságnak megsegítését célozza, hanem ellenkezőleg, éppen a szőlőgazdaság és a bortermelés letörését eredményezi. A bor nem elsőrendű szükségleti cikk, ezt tudjuk jól és ennek az a szomorú konzekvenciája van, hogy miután az emberek először kenyeret esznek és csak akkor vesznek bort, ha marad rá pénzük, a drágulási folyamat a borra egyáltalán nem terjed ki. A borárak nem ugrottak ki a többi élelmezési cikkek árával egyidejűleg. Ellenkezőleg, visszahatottak rá, mert azok, akiknek 19*