Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

140 Az országgyűlés képviselőházának 197. ülés& 1937 március 10-én, szerdán. kenyerük nincs, bort nem fognak vásárolni. Amíg tehát az egyik oldalon azt látjuk, hogy a gazdák így meg vannak terhelve ezzel a sú­lyos borfogyasztási adóval s hogy a kincstár ezáltal az adó által lehetetlenné és vesztesé­gessé tesz egy egész nagy termelési ágat, ugyanakkor a másik oldalon azt látjuk, hogy az ipari szeszkontingens kiadományozásával a kormány még mindig nemzeti ajándékokat ad olyan embereknek, akik arra nem szorultak rá. (Mózes Sándor: Ez a legnagyobb sérelme a szőlősgazdáknak! — Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha Magyarországon a nagyipart az adó­zók filléreiből támogatják, ez lehet igazságta­lan, de mégsem olyan szembeszökő igazságta­lanság, mint az, amikor a mezőgazdaságot, a kisgazdát, a szőlősgazdát terhelik a borfo­gyasztási adóval alacsony borárak mellett, ugyanakkor pedig a szeszkar telnek nemzeti ajándékképpen kiosztják a szeszkontingenst. Az egyik oldalra a kincstár rátelepszik és agyonterheli, a másik oldalnak pedig, ahol nem volna rá szükség, odaajándékozza a szesz­kontingenst. (Gr. Festeties Domonkos: Ez igaz!) Én csak azt sajnálom, hogy ezt állan­dóan egy olyan kormányzat részéről tapasz­taljuk, amely azt mondja magáról, hogy ke­resztény és szociális szempontok vezetik. (Mül­ler Antal: így kellene, hogy legyen!) Sajnos, sem nem keresztény, sem nem szo­ciális szempont az amit itt láthatunk. Még a háború előtti kormányok is sokkal nagyobb megértéssel voltak a szőlőgazdaság iránt. Az 1908 : XXVIII. te. 30%-os kedvez­ményt ad a iborpárlatfőzésnél és ez a kedvez­mény — ha kisebb mértékben is — még a há­borús rendelkezésekben is jelentkezik 15%-os formájában. Ma azonban ilyen kedvezmény egyáltalában nincs,, pedig kellene, hogy adjon a kormány ilyen kedvezményt, mert bár Ma­gyarország kétharmadrésze, tehát a fogyasztók kétharmadrésze elveszett, szőlőterületünknek mindössze; 42%-a veszett el s 58%-a megmaradt és ezen az 58-%-os területen több bort terme­lünk, mint Nagy-Magyarországon termeltek. Akkor békeidőiben, — Ausztriát is ideértve — 46 (millió volt a borok fogyasztója, ma pedig csak 9 millió. Az ország megcsonkításaiból kö­vetkeznék tehát az, hogy a kormányzat erő­sítse ós támogassa a kisgazdákat és a mező­gazdaságot, e helyett azonban éppen azt lát­juk, hogy a kormány sokkal kevésbbé megértő ezzel a mezőgazdasági üzemággal szemben, mint a régi liberális kormányok. (Éber Antal: Ez a liberalizmus!) Kétségtelen, hogy kapcsolat van a borfo­gyasztás és a szeszfogyasztás között. Szükség volna arra, hogy a szesz kifőzése által vonas­sanak el a feleslegek a borból, mert tudjuk jól a statisztikából, hogy amikor a bor ára maga­siaibb, akkor a szesz fogyasztása mindjárt na­gy óbb lesz, tehát az Összefüggés megvan. Tud­juk jól azt is, hogy igen nagy a kilengés a bortermés terén, mert 1 milliótól 4 millióig di­vergál a magyar bortermelés. Ilyen nagy kü­lönbségeket másképpen nem lehet levezetni, ?nint évről-évre visszatérő olyan tételekkel, úgyhogy a bornak egy részét igenis szesszé kell felfőzni. Már most azt is figyelembe kel­lett venni, hogy van mindig: gyöngébb t minő­ségű bor és gyümölcs, amelynek felfőzése mi­nőség szempontjából kétségtelenül fontos. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Meizler Károly: Tisztelettel kérek 15 perc megh osszabbí tást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Haz a meghosszabbítást megadta. Meizler Károly: Ezért tehát fontos, hogy azok az ígéretek, amelyek ezen a téren már annyiszor elhangzottak, amelyekre Petro Kál­mán t. barátom is célzott, már egyszer bevál­tassaniak. Arra utalok, hogy már Káliay Miklós és néhai Gömbös Gyula miniszterelnök úr is tettek kötelező kijelentéseket itt a Házban, bot meg Darányi miniszterelnök úr is, aki az igeretek terén kétségtelenül nagyon óvatos, adott bizonyos bátorítást a szőlősgazdák felé, hogy próbáljanak valamit csinálni, ő támo­gatja őket. i~u?^ ha r van azonban a z egész képviselőház tohbsege es a közvélemény a kérdés megoldása mellett, a Gyosz. nem engedi ezt a kérdést meg­oldani. (Zaj a baloldalon.) Az ipari szeszter­melok erős és hatalmas tömböt alkotnak. (Zaj a baloldalon.) Ezért volna szükség a titkos vá­lasztójogra, hogy ezt a kérdést, az ipari szesz­kerdést is egyszer már meg tudjuk oldani. (Klem Antal; Ki akadályozza meg? Ügy lát­szik, valami akadály van a pénzügyminiszté­riumban. — Zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ki heszél? Meizler Károly vagy Klein Antal? — Zaj. — Felkiáltások a balolda­lon a jobboldal felé: Ott ül a társuk! — Fel­kiáltások jobbfelől: Kicsoda? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Meizler KároJy: Mi most tehát a helyzet? A helyzet az, hogy a szőlő- és gyümölcsterme­lést, ezt a többszázezer kezet foglalkoztató mezőgazdasági ágat, a kormányzat megterheli adókkal, de amikor a kincstár elvesz ettől a termelési ágtól, ugyanakkor egy-két iparmág­násnak szétosztja a iszeszkontingenst, aminek az az eredménye, hogy igen nagy tiszta jöve­delmet tudnak ezek elérni. (Nagy zaj.) Szinte hihetetlen állapot az, hogy visszatérőleg min­den évben újra és újra megkapják ezek a gyá­rak a iszeszkontingenseket és ezen a téren semmi változást nem látunk. (Zaj.) Szigorúbban és keményebben kezeli tehát • a kormány ezt a kérdést a szőlősgazdák felé, mint kezelték a kormányok a háború előtt. Mit jelent ez pénzügyileg? Azt, hogy 14 év alatt évente körülbelül 8 (millió pengőt, tehát összesen mintegy 120 millió pengőt veszítettek a szőlősgazdák azzal, hogy a bornak^ az ára le volt nyomva és kisebb áron volt értékesít­hető, azonkívül azon, hogy a borfogyasztási adó következtéiben kevesebb mennyiséget tud­tak eladni. Ugyanakkor pedig a szeszgyárak évente legalább négy-, de talán hatmillió kö­zötti összeg tiszta jövedelmet értek el, — vitás, hogy mennyi pontosan a tiszta jövedelmük — ami tíz éven keresztül számítva, 40—50 millió pengő állami, úgyszólván nemzeti ajándéknak tekinthető. . Tudjuk nagyon jól, hogy a balatonfüredi borhét után a kormány ezen a téren tett egy lé­pést. Ezt a lépést a szőlősgazdák köszönik is, mert elrendelte a kormány, hogy borból 15.000 hektoliter szeszt kell főzni. Ez azonban nem je­leníthet megoldást. Ez csak az első lépes volt, amelyet a kormány nagyon helyesen megkez­dett és már ebből is helyesen láttuk, hogy ege­szén kis tétel és milyen nagy eredményt tud produkálni ebben a kérdésben. Éppen ezért arra kell kérnünk a kormányt, hogy ezt az utat foly­tassa tovább s az ipari szeszkontingenst a

Next

/
Thumbnails
Contents