Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-197
140 Az országgyűlés képviselőházának 197. ülés& 1937 március 10-én, szerdán. kenyerük nincs, bort nem fognak vásárolni. Amíg tehát az egyik oldalon azt látjuk, hogy a gazdák így meg vannak terhelve ezzel a súlyos borfogyasztási adóval s hogy a kincstár ezáltal az adó által lehetetlenné és veszteségessé tesz egy egész nagy termelési ágat, ugyanakkor a másik oldalon azt látjuk, hogy az ipari szeszkontingens kiadományozásával a kormány még mindig nemzeti ajándékokat ad olyan embereknek, akik arra nem szorultak rá. (Mózes Sándor: Ez a legnagyobb sérelme a szőlősgazdáknak! — Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha Magyarországon a nagyipart az adózók filléreiből támogatják, ez lehet igazságtalan, de mégsem olyan szembeszökő igazságtalanság, mint az, amikor a mezőgazdaságot, a kisgazdát, a szőlősgazdát terhelik a borfogyasztási adóval alacsony borárak mellett, ugyanakkor pedig a szeszkar telnek nemzeti ajándékképpen kiosztják a szeszkontingenst. Az egyik oldalra a kincstár rátelepszik és agyonterheli, a másik oldalnak pedig, ahol nem volna rá szükség, odaajándékozza a szeszkontingenst. (Gr. Festeties Domonkos: Ez igaz!) Én csak azt sajnálom, hogy ezt állandóan egy olyan kormányzat részéről tapasztaljuk, amely azt mondja magáról, hogy keresztény és szociális szempontok vezetik. (Müller Antal: így kellene, hogy legyen!) Sajnos, sem nem keresztény, sem nem szociális szempont az amit itt láthatunk. Még a háború előtti kormányok is sokkal nagyobb megértéssel voltak a szőlőgazdaság iránt. Az 1908 : XXVIII. te. 30%-os kedvezményt ad a iborpárlatfőzésnél és ez a kedvezmény — ha kisebb mértékben is — még a háborús rendelkezésekben is jelentkezik 15%-os formájában. Ma azonban ilyen kedvezmény egyáltalában nincs,, pedig kellene, hogy adjon a kormány ilyen kedvezményt, mert bár Magyarország kétharmadrésze, tehát a fogyasztók kétharmadrésze elveszett, szőlőterületünknek mindössze; 42%-a veszett el s 58%-a megmaradt és ezen az 58-%-os területen több bort termelünk, mint Nagy-Magyarországon termeltek. Akkor békeidőiben, — Ausztriát is ideértve — 46 (millió volt a borok fogyasztója, ma pedig csak 9 millió. Az ország megcsonkításaiból következnék tehát az, hogy a kormányzat erősítse ós támogassa a kisgazdákat és a mezőgazdaságot, e helyett azonban éppen azt látjuk, hogy a kormány sokkal kevésbbé megértő ezzel a mezőgazdasági üzemággal szemben, mint a régi liberális kormányok. (Éber Antal: Ez a liberalizmus!) Kétségtelen, hogy kapcsolat van a borfogyasztás és a szeszfogyasztás között. Szükség volna arra, hogy a szesz kifőzése által vonassanak el a feleslegek a borból, mert tudjuk jól a statisztikából, hogy amikor a bor ára magasiaibb, akkor a szesz fogyasztása mindjárt nagy óbb lesz, tehát az Összefüggés megvan. Tudjuk jól azt is, hogy igen nagy a kilengés a bortermés terén, mert 1 milliótól 4 millióig divergál a magyar bortermelés. Ilyen nagy különbségeket másképpen nem lehet levezetni, ?nint évről-évre visszatérő olyan tételekkel, úgyhogy a bornak egy részét igenis szesszé kell felfőzni. Már most azt is figyelembe kellett venni, hogy van mindig: gyöngébb t minőségű bor és gyümölcs, amelynek felfőzése minőség szempontjából kétségtelenül fontos. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Meizler Károly: Tisztelettel kérek 15 perc megh osszabbí tást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Haz a meghosszabbítást megadta. Meizler Károly: Ezért tehát fontos, hogy azok az ígéretek, amelyek ezen a téren már annyiszor elhangzottak, amelyekre Petro Kálmán t. barátom is célzott, már egyszer beváltassaniak. Arra utalok, hogy már Káliay Miklós és néhai Gömbös Gyula miniszterelnök úr is tettek kötelező kijelentéseket itt a Házban, bot meg Darányi miniszterelnök úr is, aki az igeretek terén kétségtelenül nagyon óvatos, adott bizonyos bátorítást a szőlősgazdák felé, hogy próbáljanak valamit csinálni, ő támogatja őket. i~u?^ ha r van azonban a z egész képviselőház tohbsege es a közvélemény a kérdés megoldása mellett, a Gyosz. nem engedi ezt a kérdést megoldani. (Zaj a baloldalon.) Az ipari szesztermelok erős és hatalmas tömböt alkotnak. (Zaj a baloldalon.) Ezért volna szükség a titkos választójogra, hogy ezt a kérdést, az ipari szeszkerdést is egyszer már meg tudjuk oldani. (Klem Antal; Ki akadályozza meg? Ügy látszik, valami akadály van a pénzügyminisztériumban. — Zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ki heszél? Meizler Károly vagy Klein Antal? — Zaj. — Felkiáltások a baloldalon a jobboldal felé: Ott ül a társuk! — Felkiáltások jobbfelől: Kicsoda? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Meizler KároJy: Mi most tehát a helyzet? A helyzet az, hogy a szőlő- és gyümölcstermelést, ezt a többszázezer kezet foglalkoztató mezőgazdasági ágat, a kormányzat megterheli adókkal, de amikor a kincstár elvesz ettől a termelési ágtól, ugyanakkor egy-két iparmágnásnak szétosztja a iszeszkontingenst, aminek az az eredménye, hogy igen nagy tiszta jövedelmet tudnak ezek elérni. (Nagy zaj.) Szinte hihetetlen állapot az, hogy visszatérőleg minden évben újra és újra megkapják ezek a gyárak a iszeszkontingenseket és ezen a téren semmi változást nem látunk. (Zaj.) Szigorúbban és keményebben kezeli tehát • a kormány ezt a kérdést a szőlősgazdák felé, mint kezelték a kormányok a háború előtt. Mit jelent ez pénzügyileg? Azt, hogy 14 év alatt évente körülbelül 8 (millió pengőt, tehát összesen mintegy 120 millió pengőt veszítettek a szőlősgazdák azzal, hogy a bornak^ az ára le volt nyomva és kisebb áron volt értékesíthető, azonkívül azon, hogy a borfogyasztási adó következtéiben kevesebb mennyiséget tudtak eladni. Ugyanakkor pedig a szeszgyárak évente legalább négy-, de talán hatmillió közötti összeg tiszta jövedelmet értek el, — vitás, hogy mennyi pontosan a tiszta jövedelmük — ami tíz éven keresztül számítva, 40—50 millió pengő állami, úgyszólván nemzeti ajándéknak tekinthető. . Tudjuk nagyon jól, hogy a balatonfüredi borhét után a kormány ezen a téren tett egy lépést. Ezt a lépést a szőlősgazdák köszönik is, mert elrendelte a kormány, hogy borból 15.000 hektoliter szeszt kell főzni. Ez azonban nem jeleníthet megoldást. Ez csak az első lépes volt, amelyet a kormány nagyon helyesen megkezdett és már ebből is helyesen láttuk, hogy egeszén kis tétel és milyen nagy eredményt tud produkálni ebben a kérdésben. Éppen ezért arra kell kérnünk a kormányt, hogy ezt az utat folytassa tovább s az ipari szeszkontingenst a
