Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

138 Az Gr szag gyűlés képviselőházának ós jog helyett a kapillaritás succrescentiája!) Propper Sándor (képviselő urat állandó közbeszólásai miatt rendreutasítom! Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ismét lem, nagyon sajnálom, hogy ezt a (kérdést ilyen ertelemJben méltóztatott idehozni, hogy külföldi vállalatról lévén szó, tehát ezzel szemben erélyesebben kell fellépni. (Peyer Károly: Az ön osztrák kollégája nem merne így beszélni, ha fordítva volna! — Farkas István: Egészen biztos, hogy máskép beszélne! — Peyer Károly: Az bizonyos, hogy nem merne így beszélni!) En csak hivatkozom a mélyen t. Ház előtt arra, hogy ezt a külföldi vállalatot igenis rákényszerítettük az indokolatlanul levont bércsökkentés visszaadására. Ezen túimenőleg semmi intézkedésnek helye nincs. A pécsi vájárok és a pécsi munkásság keresete is körülbelül megfelel a legjobb magyar vájár- és bányászkeresetnek. (Propper Sándor: Ez sem helytálló!) Rögtön a tatai után következik. (Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Malasits Géza képviselő urat kérem, maradjon csendben. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Sajnos, van sok magyar tulajdonban lévő bánya, ahol hasonló béreket nem lehetne engedélyezni és kiharcolni, mert ez egyértelmű lenne annak a bányának tönkretételóvel. (Propper Sándor: Tessék meghallgatni a baranyai alispánt, az máskép látja a dolgokat! — Czirják Antal: Tény az, hogy nem tudnak megélni!) Mondtam, hogy rendkívül boldog lennék, ha az ipar minden ágában ilyen kereseteiket tudnék a munkásságnak biztosítani, mint a bányaimunkásságnak van, nem is szólva a mezőgazdasági munkásság széles rétegéről, mely ennek csak kis hányadát keresi inieg. (Peyer Károly: Csak egyenlő nevezőkkel lehet összehasonlítani!) T. Ház! Ezekben voltam bátor a mélyen "t-; képviselő úr interpellációjára választ adni. Azt nem magyarázta meg a képviselő úr felszólalásában, hogy milyen nagy áldozatokat hozott volna a magyar állam a Dunagőzhajózási javára abban a 150 milliós keretben, amelyet állítólag az utódállamok ajándékoztak volna a Dunagőzhajózásinak. En erről nem tudok. Ha a képviselő úr konkrét adatokkal fog jönni, akkor hajlandó leszeik erre is választ adni. Ami azt a megjegyzését illeti a képviselő úrnak, amellyel egy másik szempontból akarja megvilágítani a témát, hogy a Dunagőzhajózási nem részesül az állam részéről támogatásban, mint más vállalatok, erre vonatkozólag közölhetem, hogy a Dunagőzhajózási termelt szénmennyisógéhez képest aránylag ma is magasabb hányadban részesedik az állami szállításokban, mint a többi vállalatok, ezen túlmenő kedvezményeket pedig az államnak nincs módjában adni, mert azon, hogy a Dunagőzhajózási fekszik a legmesszebbre Budapesttől, hogy termelési költsége a legnagyobb, szállítási költsége a bányától legmagasabb, egyelőre nincs ^módunkban segíteni. Kérem a t. Házat, méltóztassanak válaszomat elfogadni. (Propper Sándor: Szegény Dunagőzhajózási!) Elnök: Czirják Antal képviselő úr kíván a viszon válasz jogával élni. A szó a képviselő urat megilleti. Czirják Antal: T. Ház! A vita váratlanul kiéleződött, pedig én inkább mellékkörülménynek hoztam fel ezt az esetet, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: 25 percig tetszett róla beszélni!) annak illusztrálására, hogy milyenek Baranyában a viszonyok. Mindenesetre sajná97. ülése1937 március 10-én, szerdán. I latos volna, ha ani csak arra törekednénk, hogy egy nagy munkáscsalád havi 50—60 pengőből éljen meg. Ez nem lehet a mi célunk. Arra kell törekednünk, hogy a kereset a kapitalizmus hatalmas keresetével álljon arányban. Egyébként ebben a kérdésben nem kívánok bővebben vitába szállni. Engem kielégít a miniszter úrnak az útépítésre vonatkozó ígérete, hogy a legközelebbi költségvetésben olyan öszszeget vesznek fel, amellyel- a legelhanyagoltabb megye útjait végre elfogadható állapotba hozzák. (Felkiáltások jobbfelől: Ez nem áll!) Állítom, hogy az utak szempontjából Baranya megye a legelhanyagoltabb az egész országban. Itt van a legkevesebb út. (Gr. Festetics Domonkos: Hát Zala megye?) Fogalma sincs erről a gróf úrnak, mert csak autón jár Szigetvárra. (Farkas István: Csak a libamájról és a maceszről van fogalma! —- Derültség.) A magam részéről csak arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, aki ezen a vidéken, mint képviselő érdekelve van, hogy az átépítési politika megváltoztatásánál — méltóztatik emlékezni, hogy a legutóbb is meg akarták építeni a Pécs—bonyhádi utat es e helyett megépítették a Pécs—mohácsi utat — kegyeskedjék Pécs város javára intézkedni, az iparügyi miniszter urat pedigl arra kérem, hogy az útépítések keresztülvitelére minél tekintélyesebb összeget biztosítson. Elnök: Következik a határozathozatal! Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudómásmil venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. (Rajniss Ferenc (a kifelé induló szociáldemokrata képviselők felé): Ne tessék elmenni! — Gr. Festetics Domonkos: Húznak a szalonkák! — Derültség.) Következik Meizler Károly interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kéreim a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök úrnak a magyar szőlő és gyümölcsgazdaságaink katasztrofális helyzetéről? Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök úr az egymillió magyar sorsát érintő és^ régóta megdöbbentően igazságtalan, bor- és gyümölcsügyünk jobb megoldásához szükséges lépéseket sürgősen megtenni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! ., Meizler Károly: T. Ház! Elnézést kerek, hogy másodszor szólalok fel ebben a kérdésben. Különösen elnézést kérek azért, hogy Petró Kálmán igen t. képviselőtársam után szólalok fel, aki ennek a kérdésnek csakugyan régi szakembere, azt hiszem azonban, hogy ezt a kérdést nem tudjuk elégszer a Ház elé hozni (Ügy van! Úgy van! a középen.) és talán Petró igen t. képviselőtársam adatait egy-két újabb adattal ki tudom egészíteni. Nemcsak az késztet arra, hogy ezzel a kérdéssel itt foglalkozzam, hogy kerületemnek 42 községe közül majdnem mindegyik szőlősgazdákkal van tele, hanem az is, hogy a legutóbb két héttel ezelőtt Keszthelyen tartott falunap alkalmával, ahol 70 község kiküldöttei jelentek meg, a kiküldöttek az egész gazdaközönségnek és az egész vidéknek legfőbb kívánságaképpen egyértelműleg a borfogyasztási adó eltörlését jelölték meg. Kétségtelen, hogy a borfogyasztási adó eltörlése a bor és gyümölcsügy tenge-