Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-197
Az országgyűlés képviselőházának 197 szemben lehet azt mondani, hogy a 4 pengő 69 filléres átlagos vájárkereset — ón tudniillik nem találtául ennél magasabb vájárkereseteket, lehet, hogy ez a szám még 20 fillérrel megtoldható — túlzott volna. Nagyon félek, hogy amikor megállapítják ezt a nagyszerű keresetet, nevezetesen a külszíni munkások 2 pengős, valamint a vájároknak rettenetes munkájuk mellett 3 pengős napi átlagkeresetét, akkor azt nem lehet megnyugtatónak mondani, mert ez legfeljebb áthidaló lehet abban a tekintetbem, 'hogy még többet ne követeljenek, ne kérjenek azok a munkások:, akik a legsúlyosabb körülmények közt a legnehezeiblb munkát végzik., A miniszter úr azt is mondotta, hogy talán túloptímistán invesztált a Dgt. El méltóztatik azonban felejteni, hogy amikor a társaság az ő nagy invesztícióit keresztülvitte, ugyanakkor szénánnegáliapító-ibizottság működött a jóvátételi szállítások idejében a Dgt. mellett. amely bizottság minden túloptimista dnveszticiót rögtön (belekalkulált a szénáriakba és az állam fizette meg a Dgt.-nek, még pedig valószínűleg az előbb említett 150 millió pengőből ráeső összeg felét, azokat az összegeket, amelyeket invesztált. Szeretném még idézni a miniszter úr beszédének egyik-másik részét, az interpellációs idő azonban rövid, nem ad erre alkálimat. Megállapítom, — ós itt a Dunagőzös javára — hogy nem részesül olyan állami támogatásban, mint például a tatai, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Több!) mert ha eltudott adni 1933-ban 80.000, 1934-ben már csak 75.000 és 1935-ben 86.000 vágón szenet, ugyanakkor, amikor a tatai szénmedence 130, 138 és 152 ezer vagont termelt, ez azt jelenti, hogy utóbbinak állandóan kiegyensúlyozott széneladási lehetősége van. Tény, hogy sem a pécsi szén, sem pedig a pécsi koksz Budapestre nem jöhet fel. Azt méltóztatott mondani az igen t. miniszter úrnak, hogy míg 1926-ban 16'5 millió pengő, 1936-ban 11 "5 millió pengő értékű szenet termelt a Dunagőzös, addig a mérleg adatai szerint másfélmillió pengő hasznot ért el. De ugyanakkor az igen t. miniszter úr azt is mondta, hogy 1926-ban 2'80 pengő helyszíni szénár mellett, 1936-ban pedig már csak 1*86 filléres áron. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Czírják Antal: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. (Felkiáltások a jobboldalon: Sok less! Sok. interpelláció van!) Ez van olyan fontos, mint bármelyik interpelláció. (Gr- Festetics Domonkos: öt percet adunk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni 1 (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Czirják Antal: Ha a miniszter úr házszámokat mondott beszédében ... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Csak rosszul méltóz tátik interpretálni egyes adatokat! Majd válaszolok erre!) Azt méltóztatott mondani, hogy 1*86 pengő a szén eladási ára. Ennek a fuvarja Üszögtől Kelenföldig 102 fillér. Méltóztassék azt interpretálni, hogy a 2*88 pengőis összes költség mellett miért fizetnek Budapesten 4'50 pengőt mind a tatai, mindi pedig a pécsi szénért, ha az esetleg feljöhetne Budapestre? Ezek olyan horribilis nyereségek, amelyek az egész miunkás'kérdés megoldásának alapját alkotják és ezek mellett a nyereségek mellett valóban joga és módja volna az igen t. kormánynak a dologba beavatkozni azért, hogy ezek a viszonyok megszűnjenek. (Alföldy Béla: Államosítani az ülése, 1937 március iO-én, szerdán. 135 összes (bányákat! — Zaj.) Rövidre fogom beszédemnek erre vonatkozó részét ós nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezt az áldatlan állapotot, ezeket a munkáselbocsátásokat sürgősen szüntesse meg és juttassa dűlőre a kérdést valamilyen kompromisszummal, mert a forrongásnak nincsen határa. Szerettem volna, ha a miniszter úr akkor, amikor a munkásokról megemlékezett, megemlékezett volna a tisztviselői fizetéslevonásokról is ós arról a rengeteg perről, amelyet a tisztviselők nyugdíjibavonulásuktól a Dunagőzösre zúdítottak, mert mindebiből azt méltóztatnék megállapítani, hogy a Dunagőzös hatalmas vállalatához mennyire nem méltó szellem: uralkodik ott. Kérésem az interpellációban az, hogy az iparügyi miniszter úr adjon módot arra, hogy ezen a környéken Baranya vármegye útépítési politikája változzék meg. Nagyon közismert dolog, hogy Baranyában vannak a legmostohább útviszonyok. Erre vonatkozólag osaik egyetlenegy számot idézek: 100 nógysizögkilométerre 19'9 folyókilométernyi országút esik, ami mélyen alatta van az országos átlagnak. Erős mozgalom indult meg azért, hogy? Vasastól Berkesdisg építsék ki az országutat. Ennek a 198 millió pengős költségnek már körülbelül a felét a községek készpénzben Összeadták, a másik felére pedig kölcsönt kértek. Ugyanitt, Vasas tőszomszédságában van Hosszúhetény, ahol állami kőbánya is van. Ha az útépítés megindulna, akkor ennek a kőbányának munkásfoglalkoztatása is emelkednék. Annál is inkább bátor vagyok ezt, a kérdést az iparügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani, mert egyszerűen lehetetlen állapotok azok, amelyeik ma Baranya vármegyében, különösen az útépítés tekintetében uralkodnak. Méltóztassanak ebibe a kérdésbe ibelenyulni. Ez olyan viharsarka az országnak, ahol minden elégedetlenség fészket talál. Ez azi a megye, amely megfelelő közigazgatási szellem mellett talán a legvagyonosabb lehetne az egész országban. (Mándy Sándor: Megfelelő közigazgatás van!) Éppen ezt hiányolom. Igen t. képviselőtársam, — aki tartoznék jobban ismerni a baranyai közigazgatás szellemét — (Mándy Sándor: Maga elfogult!) az mindenesetre megvan, hogy a tisztviselőket agyondolgoztatják, mindenesetre megvan az, hogy egyetlen egy úr uralkodik o.tt: az állást kereső ifjúság megsegítésének legnagyobb dicsőségére az állásában nem tudom hányszor meghosszabbított alispán. Ha az az öregúr — aki iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem... (Mándy Sándor: Az ország legkitűnőbb alispánja! Éjjel-naplpal dolgozik!) Az urak mindenesetre hálásak lehetnek, hogy önöket behozta ide, a képviselőházba! Az a legjobb alispán, aki ilyen útviszonyokat, ilyen munkásviszonyokat tűr, aki a munkanélküliség kérdésében a legkevesebbet sem teszi, mint ez a példa mutatja, aki a tbc-kórházakat Mohácsra, a tífusz főfészkébe viszi, akinek olyan kevés súlya van és akinél ilyen állapotok vannak, hogy a közigazgatásnak a németséggel szemben tanúsított magatartásáról ne is beszéljünk 1 ? Sajnos, kár volt ezt a kérdést provokálni. (Zaj a középen.) Én tehát arra kérem az iparügyi miniszter urat, hogy tekintettel a munkanélküliségnek ezen a vidéken való ijesztő mérvére, méltóztassék a saját hatáskörében odahatni, hogy a munkanélküliség enyhítésére legalább az utak építése — ha már megyei költséggel nem, mert
