Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

1^6 Az országgyűlés képviselőházának idén az egész 1,204.000 pengő úgyszólván útjavításokra fog elmenni — megfelelő kölcsönnel és segítséggel ezen a vidéken megindítható legyen. Ezeket kívántam az igen t. iparügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani. Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólani. Bornemisza Géza a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Czirják Antal képviselő úr interpellációjában tulajdonképpen a baranyai útviszonyokat kívánta szóvátenni és mintegy indokolásul tért csak ki a múlt héten, is tárgyalt pécsi eseményekre. Mielőtt a pécsi bányászsztrájkkal kapcsolatos megjegyzéseire reflektálnék, méltóztassanak megengedni, hogy az interpelláció konkrét témájára adjak választ. A képviselő úr kifogásolja a baranyai útépítési viszonyokat és azt kérdezi a kormánytól, hajlandó-e a vármegyét útépítési politikájának megváltoztatására bírni. Kétségkívül meg kell állapítanunk, hogy Baranya vármegye az útépítés szempontjából nem tartozik az első vármegyék közé, (Felkiáltások balfelől: Borzalfnas rosszak az utak!) ennek oka azonban kettős: egyrészt a nehezebb terepviszonyokban leli magyarázatát, másrészt pedig az az oka, hogy a vármegyének több mint 300 apró községe meglehetősen nehéz anyagi viszonyok kö zött -van. A pótadóalap rendikívül alacsony, a közúti útadóibevétel is igen nagy csökkenést szenvedett az utóbbi 10 évben, marit 1926 óta 377.000 pengő csökkenést 'mutat fel, ennek ellenére meg kell állapítanunk, bogy a vármegye a legutóbbi 10 év alatt erejének teljes megfeszítésével foglalkozott útépítéssel és igen nagy áldozatot hozott elhanyagolt útjainak rendbehozatalára. A legutóbbi 10 év alatt több mint 150 km új utat építettek és ha nem volt gyorsabb a tempó, ennek oka az, hogy a közúti alap terhére elsősorban természetesen a meglévő utak kanbantartásáról kell gondoskodni. Ami a képviselő úrnak azt a kérdését illeti. hogy a kormány ihajlandó-e Baranya vármegyét útépítési politikájának megváltoztatására bírni, a válaszom az, hogy csak olyan értelemben vagyok bajlandó ezt megtenni,, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök helyes felhasználás ával történjék a további útépítés programmjának megállapítása és végrehajtása. (Czirják Antal: Helyesebben!) • Ami azt a kérdést, illetőleg kívánságot illeti, bogy bajlandó-e a. kormány a községi utak kiépítését kölcsönökkel és ezzel kapcsolatban ia vasas—hosszúhetényi út kiépítését hozzájárulással vagy kölcsönnel támogatni, erre vonatkozóan bátor vagyok bejelenteni a t. Háznak, hogy amint a miniszterelnök úr programmbeszódében is kifejezésre juttatta, a kormány a legközelebbi költségvetésben egy nagyobb tétellel igyekszik :a községi utaknak, általában a vármegyei utaknak, az úgynevezett bekötőutaknak kiépítését szorgalmazni (Helyeslés.) és amennyiben a törvényhozás a megfelelő felhatalmazást megadja, akkor természetesen nemcsak Baranya vármegyében, hanem az ország más területén is nagyobb és erősebb tempóban kezdi meg a bekötő utak kiépítését. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, ezzel megadtam a képviselő úrnak az interpellációjában felvetett erre a konkrét kérdésére a választ és most méltóztassanak megengedni, bogy .(röviden, kitérjek a 107. ülése. 1937 március 10-én, szerdaú. pécsi bányászsztrájkkal kapcsolatos megjegy* zéseire. A képviselő úr tévedésben van, amikor azt állítja, hogy a kormány a munkásság jogos törekvéseit nem támogatja, mert mindaddig, amíg bérkérdésről volt szó, amely bérkérdés rendezése a kormányhatóságok ós a helyi hatóságok megállapítása szerint indokolt volt, a munkásság mozgalma a helyi hatóságok és a kormány részéről a legmelegebb támogatásban részesült. Amikor azonban a bérkérdés befejezést nyert s amikor a bányákban nem bérkérdés, szóval nem munkáskérdes, hanem hatalmi kérdés merült felszínre, attól kezdve, mint ahogy ezt éppen a helyi hatóságok legillusztrisabb képviselője, az alispán állapította meg tegnap a vármegyei közgyűlésen, a munkásság egy részének ez a törekvése ma már nem élvezi sem a társadalom, sem pedig a közhatóságok támogatását, aminthogy nem is élvezte. Én elmondtam a Dgt.-ról a magam véleményét, elmondtam, hogy az nem mutatott a múltban megértést a munkásság jogos követelései iránt és ezért volt szükség kormányhatósági beavatkozásra. De meg kell nézni az érem másik oldalát is és nem szabad a Dgt. közismerten rossz anyagi helyzetét fantasztikus adatokkal a valóságnak meg nem felelő színbén feltüntetni s ezzel az elkeseredést még jobban alátámasztani. A helyzet, mint méltóztatnak tudni, az, hogy ez a bányavállalat nemhogy nagy támogatásban részesült volna az utódállamoktól, hanem éppen a békeszerződések folytán, igen horribilis veszteségeket szenvedett, így a Dgt. ismételt szanálására volt szűk ség, adósságainak elengedésére, részére új pénzösszegek rendelkezésre bocsátására és ez az osztrák kormány részéről igen magas szubvenció juttatásában nyilvánult meg. (Zaj balfelől.} Kétségtelen, hogy a Dgt. anyagi helyzete az utóbbi időben valamivel javult és ezt használtuk fel arra, hogy a bányákben régóta húzódó és a munkásságot jogosan izgató bérkérdést békésen elintézzük. (Malasits Géza: A vállalat kezdte! — Br. Vay Miklós! A vörösök!) Nem a vállalat kezdte, mert hiszen a munkásság képviselői is egyértelműleg megállapították, hogy a bányákban foglalkoztatottak létszáma lényegesen több a szükségletnél. 400—500 felesleges munkást foglalkoztatnak a bányákban, akiknek alkalmaztatása kétségtelenül visszahat a többi munkások részére teljesíthető magasabb munkabérek adására és így ez nem más, mint hatalmi kérdés. (Malasits Géza: A legjobb szakmunkásokat dobták ki!) Magángazdasági alapon állunk és természetesen igyekszünk e mellett a szociális szempontokat is érvényre juttatni, de ha egy munkaadónak felesleges munkáslétszáma van, elvileg ő bocsátja el a munkásokat és nem a szociáldemokratapárt titkára. (Igaz! Ügy van! — Helyeslés jobbfelől és a középen.) Mikor a szociáldemokrata párttitkár arra az álláspontra helyezkedik, hogy a munkáselbocsátáshoz ugyan nincs semmi köze, de az a kifejezett kívánsága, hogy egyetlen szociáldemokrata ne legyen köztük, erről nem lehet beszélni. (Müller Antal: Ott még nem tartunk, hogy a szociáldemokraták diktáljanak! — Malasits Géza: És a keresztényszocialistapárt?) Ne beszéljünk a keresztányszocialistapártról. Kénytelen vagyok néhány adatot a képviselőház elé tárni. Ma részleges sztrájk van, amelyben résztvesz a szociáldemokratapárt és a keresztényszocialistapárt helyi szervezete. A szociáldemokratapárt taglétszámáról nem tudok pontos adatot mondani, a bányakapitány