Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

130 Az országgyűlés képviselőházának 19 vidékeken azonban a szemleívek rendszere dívik, leltárt készítenek már a szüretkor a bepincézett borról, állandóan nyilvántartják, állandóan ellenőrzik. Ha a termelő el akar vinni a borból, vagy el akar adni valamit, azt eladás előtt hat órával be kell jelenteni. A vevő, amikor megtudja, hogy bejelentik a borát, már régen továbbállt, mert nem szeret olyan bort vásárolnia amit bejelentettek. A harmadik módja a beszedési rendszernek a kiegyezés rendszere. Tudniillik a termelőknek joguk van kiegyezni a várossal, vagy a községgel a borfogyasztási adóra vonatkozólag. Ez a leglehetetlenebb állapot. Azért lehetetlen, mert a közületeknél, a városoknál a kiesett jövedelmeket állandóan ezzel a tétellel, a borfogyasztási adóval próbálják pótolni. Ez az a harmonika, melyet ki lehet húzni, a borfogyasztókat és a termelőket külön meg lehet sarcolni. Egy érdekes példa van erre Egerben. Egerben vannak olyan bortermelők, akikkel a város 72 pengőben hajlandó csak kiegyezni, sokkal nagyobb összegben, mint szőlőjének és házának adója. Ha nem akar a termelő kiegyezni, az is lehet, akkor az történik, hogy a borellenőrök állandóan a pincében vannak, állandóan ellenőrzik őket és minden poharat számon tartanak. Amikor pedig kijönnek, a szőlősgazdáinak kötelessége elmenni, kötelessége a pincét megmatatni és éppen ezért különösen kényeknii szempontból kénytelen a termelő kiegyezni. (Mózes Sándor: Állandóan zaklatják a termelőket!) A városok igyekeznek ezt a kényelmi adórendszert ki is használni és lehetőleg azokkal az emberekkel, akik nem nagyon szeretik, hogy a borellenőrök mindennap a pincében vannak, mert mással vannak elfoglalva, igyekeznek kiegyezni. Az ilyenek kiegyeznek, bár így többet fizetnek, mint amenynyit tulajdonképpen fogyasztanak. A borfogyasztási adó az előbb előadottakon kívül a legantiszociálisabb adó, mert a leggazdagabb fogyasztó annyit fizet, múlt a legszegényebb, a 8—10 filléres bor után ugyanannyit kell fizetni, mint az 1—2 pengős bor után, az alföldi vinkó után ugyanannyit, mint a tokaji aszú után, a bortermelő éppen úgy fizet, mint aki nem termel. Antiszociális azért is, mert a borfogyasztási adóból a bortermelő nem kap vissza semmit. Nagycsaládú munkásembereknél a bor nemcsak eladásra szánt termék, hanem élelmiszer is. Nagyon jól tudjuk, akik borvidéken lakunk, hogy ha a bort nem tudja eladni a szőlősgazda, akkor megissza, (Mózes Sándor: Sajnos, csecsemőnek is bort adnak!) bort kávézik a gyerek, azt melegítik fel. (Mózes Sándor: Elég szomorú! Miért viszik 10 fillérért a cukrot külföldre!) és ezután a bor után, amelyet ő maga termel véres vérejíékével, éppen úgy le kell rónia az adót. Miért nem adóztatja meg a kormányzat, mondjuk, a búzát 5 pengővel? Miért nem adóztatja meg a tejet, nem tudom, hány fillérrel. (Klein Antal: Vagy a vizet!) Egerben a vizet éppen rendesen megadóztatják. Nagyon sokszor megtörténik, hogy a szőlősgazda borozgatás után kénytelen egy jegyzőkönyvet aláírni, annyi borfogyasztási ellenőr van a pincékben. Az ilyen vidéken szokás, hogy délutánomként összeülnek a szőlősgazdák borozgatni. Ha valamelyik elvisz egy

f liter bort, ott van a borellenőr, jön a jegyzőkönyv és a büntetés. Nagyon sokszor megtörténik, hogy borvidékeken nem tudják helyben, a pincébe© eladni a bort, elfuvarozzák. Például legutóbb ifcörtéolt, hogy Özdon a községi bíró a 7. ülése* 1987 március 10-én, szerdán, takarmányért kicserélendő bort elfogta, ráült a szekérre, a szekérről véletlenül leesett, eltörte a kezét s ezért a szegény szőlősgazdát héthónapi börtönre, feleségét pedig, aki a kocsin ült. egyhónapi fogházra ítélték el. (Rupert Rezső: Hogy lehet ez?) De menjünk tovább. Ha például az egri szőlőtermelő Diósgyőrbe akar fuvarozni egy kis bort,, akkor már Hámornál ott van .a községi ellenőr, megtelefonálja, hogy jönnek borral s erre Diósgyőr határában lefogjál: a szállítmányt és a nélkül, hogy a termelő egy liter bort is eladott volna, beviszik a községi elöljáróságra, ott tartják zálogíban a bort, a hordót, a lovat, a szekeret, még jó, hogy magát a szőlősgazdát nem tartják ott. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Petro Kálmán: Kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Tessék folytatni. Petro Kálmán: Érdekes visszaélésre ad alkalmat a borfogyasztási adó kezelése a községek részéről. Megtörtént például Soltvadkerten, hogy vásároltak ott 100 hektó bort, azt behozták Budapestre és a község megbüntette — így szól & végzés — a bor tulajdonosát azért, mert azután a bor után, melyet Soltvadkerten vett, itt Budapesten fizette le a borfogyasztási adót és ezért anégegyszer követelték rajta ezt az adót. Ilyen visszaélésekre és a bortermelőnek ilyen zaklatására ad alkalmat a borfogyasztási adó rendszere. Ez tovább

1 nem tartható fenn, nem tartható azért sem, mert ha rájönnek arra, hogy valaki a saját borából egy litert eladott, akkor először jön a pénzügyigazgatóság, kiveti az italmérési illetéket és bírságot, azután, jön a város, kiveti a borfogyasztási adót, de még ez sem elég, jön a büntető törvényszék a jövedéki kihágással és a végén azt a szegény bortermelőt, aki egy liter Ibort eladott engedély nélkül, rendesen 'becsukják. (Mózes Sándor: 200—300 pengőre büntetik.) r Igen t. miniisater úr! A borif ogyasiztási adó azért tarthatatlan és azért antiszociális, mert elszakad a termelőtől és a bor viszi magával a borfogyasztási adót. Vitathatatlan, hogy a borfogyasztási adó befolyással van a bor árára, hiszen aki megveszi a bort, az nagyon jól tudja, hogy ahol értékesíteni fogja a bort, ott a borfogyasztási adó fogja terhelni, tehát annyival kevesebbet ad a borért. A vidéki, tehát éppúgy a pécsi, mint a balatonfüredi vagy az egri és kecskeméti szőlősgazdáktól megvásárolt bor feljön Budapestre és itt fizetik (ki a borfogyasztási adót, azt az adót, amelyért tulajdonképpen a szőlőtermelő dolgozott ameg. A város élvezi tehát a szőlőtermelő, a bortermelő munkájának, véres verejtékének gyümölcsét. Nem indokolatlan tehát a szőlősgazdák panaszkodása, amikor azt mondják, hogy az ő véres verejtékükkel előállított bor után behajtott borfogyasztási adóból építi Budapest aszfaltját és kulturális intézményeit. A kis szőlő- és bortermelők a városi háztartáshoz hozzájárulnak a borfogyasztási adóval, de a városnak, hogy úgy mondjam, kényelmét, aszfaltját, világítását, stb.-t nem élvezik olyan mértékben, mint amilyen mértékben élvezi a városi polgár. Megérteném r a borfogyasztási adót akkor, ha a szőlősgazdák ebből valamit visszakapnának. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A község terheit enyhítik! Nem kell pótadó módjára beszedni!) Ha a köz-