Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Az országgyűlés képviselőházának 19 Bég,terheit enyhítik is, a borfogyasztási adó egyenlőtlen megterhelése a 'község lakosainak és kizárólag azokat a kisembereket terheli, (Mózes Sándor: A bortermelő gazdákat!) akik a bort termelik. Magunkfajta ember, aki bort alig iszik, ísokkal^könnyebben ki tud vele egyezkedni, mint például az a szegény kisgazda, akinek 8—9 családtagja van és iszik bort. Eúnek 72 pengő a borfogyasztási adója, nekem 18 pengő. Egészen igazságtalan tehát a megosztás. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A képviselő^ úsr íbórt prédikál!) En a kisbortermelőket védem. Azért vagyok ideküldve, íhogy a kis bortermelők érdekeit képviseljem ós azokat a lehetetlen állapotokat hozzam az ország színé elé, amelyeket éppen a borfogyasztási adó okoz a bortermelők kárára. Ha visszakapnánk mi bortermelők is valamilyen formában ezt a 'borfogyasztási adót, mint ahogyan az őrlési adóból ia 'búza árát tartják, (Mózes Sándor: Dehogy tartják!) ha ezt az összeget arra hasznaimák fel, 'hogy nagyobb intervenciós vásárlások történjenek meg kellő időiben, akkor a iborosgazdák szívesen fizetnék a borfogyasztási adót, inert tudnák, hogy talán valamit vissza is kapnak belőle. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ez történt az idén!) Engedelmet kérek, t. miniszter úr, ami az idén történt, azzal elkéstünk. A bortermelők hálásak a pénzügyi kormányzatnak, hogy az idén 720.000 pengőt bocsátott rendelkezésre a borgazdasági érdekek védelmének 150.000 hektoliter bornak szesszé való kifőzésével kapcsolatosan. (Mózes Sándor: Nem a termelőknek volt hasznuk belőle, hanem azoknak, akik kifőzték!) De nem a bort vették meg, hanem a mustnak ára volt 6—8 fillér. (Mózes Sándor: Nálunk a—4 fillér!) Későn jött ki ez a rendelkezés, bár igaz, el kell ismernünk, hogy lesz valami hatása mégis ennek a rendelkezésnek. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Az érdekeltség lapja mást ír! Az hálás!) Amikor ez a rendelet kijött, én magam is hozsannával köszöntöttem, mert végre-valahára belátta a pénzügyi kormányzat, hogy a bolettaalapból nem csupán a mezőgazdaságot, hanem a szőlőgazdaságot is kell támogatni. Örültünk ennek a 720.000 pengőnek és ennek ma van is eredménye, azonban amikor a termés beérett, akkor még nem volt eredményes ez a közbelépés. (Br. Vay Miklós: Jobb későn, mint soha!) Elismerem, hogy a kormány áldozatokat hozott, elismerem, hogy 720.000 pengő meglehetős összeg, mi azonban azt gondoltuk, hogy majd vidéken fogják felfőzni szesszé ezt a bormennyiséget. Nem tudom megállani, hogy meg ne állapítsam: helyes volt az az elgondolás, hogy a központi főzdék fogják mindenütt a helyszínen, m ahol a bormennyiséget felvásárolják, kifőzni, hogy kevesebb fuvarköltség legyen, hogy közvetlenül a termelőhöz jusson el a vevő, de ez nem történt meg, mert a központi szeszfőző szövetkezetek tőke hiányában egymásután vonták vissza megrendeléseiket és így — valljuk be — ez a, jó dolog is, a bornak szesszé való kifőzése is csak az ipari szesz karjaiba hullott. (Mózes Sándor: Budafokon főzték ki!) Erről nem akarok hosszasabban szólni, nem ez a felszólalásom témája, de tényleg odahullott és tényleg az ipari szeszérdekeltség főzte ki ezt a bormennyi séscet, amit a közoonti szövetkezetek útján kellett volna kifőzni. T. Ház! Mindezeknek alapján én a borfogyasztási adót nagyon antiszociális, igazságtalan adónak tekintem, amely a bortermelők 7. ülése* 1937 március 10-én, szerdán. 131 vállain tovább nem maradhat. Tekintettel azonban arra, hogy a borfogyasztási adót a törvény átengedte a közületeknek, ha ez az adó eltöröltetik, a pénzügyminiszter úrnak gondoskodnia kell a költségvetésben arról, hogy a városokat ezért kárpótolja. (Rupert Rezső: Szóval emeljük a lisztforgalmi adót!) Tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, szíveskedjék intézkedni, hogy a borfogyasztási adó eltöröltessék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. (Rupert Rezső közbeszól.) Rupert képviselő urat kérem, ne méltóztassék a pénzügyminiszter úr helyett válaszolni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy válaszomat Meizler Károly képviselő úr hasonló tárgyú interpellációjának elhangzása után egyidejűleg adhassiatm elő. (Helyeslés- — Rupert Rezső (Gr. Festetics Domonkos felé): ön semmit sem fizet, ön ingyen eszik kenyeret!) Elnök: Rupert képviselő urat rendreutasítom. Kérem a jegyző urait, olvassa fel Petro Kálmán képviselő úrnak második számú interpellációját. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Beterjeszti-e a pénEÜgyminiszter úr még az 1937/38-as költségvetés előtt a képviselőház elé az új szesatörvényft?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Petro Kálmán: Igen t. Képviselőház! Azt kérdezem a pénzügyminiszter úrtól, hajlandó-e az új szesztörvényt, még a költségvetés beterjesztése előtt iá Ház elé hozni, beterjeszteni? (Mózes Sándor: Nagyon aktuális! — Br. Vay Miklós: Ez helyes!) Ezt talán kérdezni is felesleges volt és italán megindokolni még feleslegesebb, mert állapítsuk meg tárgyilagosan, hogy ebben a Háziban nincs ellenzéke egy új szesztörvénynek. (Ügy van! Úgy van! — Mózes Sándor: Csak Fellner Pál!) Az a helyzet, hogy itt többsége van egy új szesztörvényjavaslatnak. Állapítsuk meg, hogy többsége van egy olyan törvényjavaslatnak, mely az ipari szesztől elveszi a szeszkontingenst és a^ mezőgazdasági szesz-, bor- és gyümölesgazdaság ^ között megosztja. (Helyeslés és taps a bal- és a jobboldalon.) Állapítsuk meg, igen t. Ház, hogy ebben a Háziban többsége van annak a javaslatnak, attnlely eltiltja

1 majd az ipari sízaszérdekeltséghez tartozó likőr- és egyéb gyárakat attól, hogy az ipari szeszgyárakban melaszból, vagy egyéb nyersanyagokibál készített szeszből csinálnák a kecskeméti barackpálinkát. (Br. Vay Miklós: Hallatlan!) Többsége van ebben a, Házban annak, hogy az ipari szeszhitbizományökat végrevalahára leépítsük (Ügy van! Ügy van! a balés a jobboldalon.) és a 3—4—5 millió pengő évi nyereségét — szerintem illegitim jövedelmét (Ügy van! Ügy van!) — a szeszkartel uraitól végre-valahára elvegyék. (Mózes Sándor: Fellner Pálnak ez nem tetszik!) Ebben a kérdésben már többször beszéltem itt a Házában. (Klein Antal: Hiába beszéltél!) A képviselőltársam azt mondja, hogy hiába beszéltem. (Egy hang a középen: Nem fogja leközölni a sajtó!) Majd ő megmondja, mennyire igyekeztek őt, Klein Antal képviselőtársamat is lebeszélni hasonló interpellációk elmondásárólEn tudom biztosan, hogy ezt az interpellációit ő szerette volna elmondani. (Mocsáry Dániel: Ki beszélte le? — Rakovszky Tibor: Nem olyan le18*