Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Az országgyűlés képviselőházának 19 rosi és községi háztartásokat a borfogyasztási adó eltörlése folytán -kiesendő jövedelmeik arányában az állami háztartás terhére már a most beterjesztendő költségvetésben biztosítva kárpótolni? Budapest, 1937. évi február hó 26-án..« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Petro Kálmán: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Petro Kálmán: Igen t. Ház! Mielőtt interpellációmat megkezdeném, méltóztassanak megengedni, hogy a legteljesebb megnyugvással vegyem tudomásul a miíniszterelnök úr kijelentését, aki azt mondotta, hogy legyen ez az ország nyugodt, a közhatalom a kormány kezében van és szilárdan van, ne aggodalmaskodjék senki, ne üljön fel kávéházi rémhírterjesztőknek. (Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Az Est és a Pester Lloyd csinálták az, egész külföldi sajtékampányt! —- Fábián Béla: Láttunk mi már hasonlót 19184>an, amikor megnyugtatták az országot. Akkor is azt mondták, hogy nyugodjék meg az ország! — Zaj.) Legyen különösen nyugodt a vidék, a fővárost a kormányzat igenis kéjben tartja és innen semmiféle veszély nem fenyegeti a vidéket. (Gr. Festetics Domonkos: Félnek a keresztényektől a zsidók! — Györki Imre: Esedékes a maoeszküldemény! Jó lesz nem zsidózni! — Gr. Festetics Domonkos: Meg is eszem! Megeszem magukkal együtt! — Györki Imre: Nem kap maceszt, ha úgy zsidózilk! — Peyer Károly: Gombócot is lehet csinálni a maceszből! —. Buchinger Manó: Ilyen pojácák! — Zaj.) Elnök: Buchmger képviselő urat rendreutasítom! (Propper Sándor: Az egyik maceszt, a másik rendeutasítást kap.) Petro Kálmán: Igen t. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután mai interpellá,cióanra térjek át. Azt a kérdést intéztem a pénzügyminiszter úrhoz, hajlandó-e eltörölni a borfogyasztási adót? (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Meizler Károly: Fontos kérdések ezek!) Ha igen, akkor hajlandó-e gondoskodni a közületek: a községek és városok kieső költségvetési jövedelmének fedezéséről? Igen t. Ház! A földimívelésügyi minisztérium szőlészeti és borászati szakosztálya hathetes tanfolyamot rendezett Egerben, szőlősgazdák és szőlőmunkások részére. A tanfolyam nagyszerűen sikerült. Többször résztvettem az előadásokon és hallottam, amikor egy alkalommal az egyik előadó a szőlőbetegségeikről: a peronos zporáról, a zöldrotha'dásróil, a szőlőimolyról beszélt és megmondta, hogyan kell ezek ellen védekezni. A másik előadó a bőrbetegségeikről: a bor barnatörésről, az ecetesedósről stb. beszélt és megmondta, miként kell ezek ellen a betegségeik ellen védekezni. A bortermelők és szőlőisgazdák betegségéről azonban nem beszéltek ,az előadók. (Mózes Sándor: A bor értékesítési lehetőségéről!) Elfelejtették megmondani a hallgatóknak, hogyan kell védekezni és mit kell csinálni akikor, ha a törvény arra kényszeríti őket, hogy saját termésüket ne adhassák el, mert lehetetlen italmérési rendszerünk folytán a saját pincéjében bepincézett bort a gazda nem tudja úgy eladni, ahogyan joggal megkívánná, nem tudják úgy értékesíteni, mint az alföldi gazda a búzáját. Nem világosították fel arról... (Fábián Béla: Az új bortörvény egyelőre lehetetlenné teszi Pesten a tokaji bor eladását. Annyi eredménye van, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. 7. ülése, 1937 március 10-én, szerdán. 129 hogy nem árulnak Pesten tokajit. — Ellenmondások a jobboldalon.) Nem imondották meg, hogy a lehetetlen szesztermelési és értékesítési törvény mennyire gátolja a borok értékesítését. Röviden ismertetni kívánom azokat a törvényes intézkedéseiket, amelyek a borfogyasztási adóról szólnak., Ezek közül az első az 1854 szeptember 20-ám kelt császári pátens, amely a borés húsfogyasztási adót hozta be. Az 1868 : XVII. te- rendelkezett azután a magyar államra vonatkozólag a borfogyasztási adóról és ezeket a rendelkezéseket módosították az 1875., 1878. ós az 1892. évi törvénycikkek, míg az 1893 : XXIII. te. röviden meghatározott és felemelt árszabályt állított be, amit az 1923. évi szabályozás váltott fel. Ezeket azért kellett elmondanom, mert .mindenegyes rendelkezés új árszabályt hozott be, vagyis a szőlősgazdáikat a különböző esztendőkben, illetőleg periódusokban különbözőképpen terhelték meg. Az 1923. évi szabályozást átváltották pengőértékre,-valorizálták a 164.098/1926. P. M. rendelettel, míg a 2100/1932. P. M. rendelet a legfelsőbb adótételeket á felére szállította le

% Elismeréssel kell megemlékeznem Darányi Kálmán miniszterelnök úrról, akkori miniszterelnökségi államtitkárról, aki Korányi akkori pénzügyminiszter úrral tárgyalva, igyekezett meggyőzni a pénzügyminiszter urat arról, hogy lehetetlen fenntartani a borfogyasztási adónak ezt a magas mértékét, amellyel a borit terhelték. Meg kell említenem az 1923 : XXXIII. tc.-t, amely a bor- és húsfogyasztási adót a községeknek és városoknak engedte át. Ennek a lehetetlen intézkedésnek következménye volt az, hogy a városok jövedelme csökkenvén, kénytelenek voltak a borfogyasztási adót is olyan mértékben emelni, illetőleg olyan mértékben kidolgozni, hogy azt a differenciát, amelyet a városi jövedelmekben például a forgalmi adó csökkenése jelentett, — olyan városokban, ahol nincs ipar, körülbelül 10%-ra csökkent le az ebből befolyó jövedelem — a borfogyasztási adóból pótolni tudják s e célból minden szőlőtermelőt, minden borfogyasztót és italmérőt a végletekig igénybe vettek, hogy úgy mondjam, megsarcoltak borfogyasztási adóval. A borfogyasztási adó tétele az 1893 január 1-én kelt árszabály szerint Budapesten 6 forint 46 krajcár volt és ennek megfelelően alakult a vidéken. 1923-ban ezt átváltoztatták koronaértékre s Budapesten 50 koronában, az elsőosztályú községekben 40 koronában, a másodosztályú községekben 35 koronában volt megállapítva. 1926-ban ezeket a tételeket pengőértékben állapították meg, Budapesten 19 pengő 4 fillér, az I. osztályú községekben 18 pengő 88 fillér, a II. osztályú községekben 14 pengő 96 fillér, a III. osztályú községekben 12 pengő 24 fillér volt. A 2100/1932. P. M., a Korányi-féle rendelet a legmagasabb tételeket a felére szállította le. Most a helyzet a következő. A bor ára ezekkel a tételekkel szemben az Alföldön 8—14 fillér, dacára az intervenciós vásárlásoknak, a hegyvidéken 10—16 fillér, így tehát a borfogyasztási adó a mai borárnak az 50%-át teszi ki. (Baross Endre: Sok helyen 100%-át.) A borfogyasztási adó nemcsak azért lehetetlen, mert túlmagas, hanem azért is, mert a beszedési rendszere gátolja a borértékesítést. Még itt Budapesten a legkönnyebb, mert ha bejön a bor a zárt vonalon, a vámon keresztül, a borfogyasztási adót lerovatják a kereskedővel vagy a termelővel, A szőlővidékeken, a bor18