Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

124 Az országgyűlés képviselőházának rodalmi új rendszer keletkezése előtt vagy keletkezése idejében Ausztriában, Angliában, az Egyesült Államokban és mondhatnám mindenfelé az egész világon megindult az a törekvés, hogy a mezőgazdasági érdekcsoportok gyökeres átépítésével és újjászervezésével a mezőgazdaságot minden ízében megerősítsék. Ez szükséges azért, mert a mezőgazdasággal foglalkozók képezik a nemzeteknek azt az ősforrását, amelyből a nemzetek, ha erősek és egészségesek, mindig meríthetnek és újból regenerálhatják magukat, {ügy van! ügy van! a balközépen.) Nem tagadható, hogy a reánkzúdúlt gazdasági válság alatt nálunk is történtek szokatlan intézkedések egyes kormányzati ágakban. A gazdasági összeomlás megszüntetése végett, vagy mondjuk a gazdasági rohamok legyengítése végett a nemzetgyűlés nálunk is tett egy különleges intézkedést, amikor a oo-as bizottságot felállította. Azután Bethlen István gróf kormánya, amikor a mezőgazdasági válság nálunk a mélypontjára érkezett, — ami előbb történt, mint Németországban — kényszerítve lévén, hogy ezeket a nagy lökéseket felfogja és elhárítsa és egy gyorsan működő apparátust állítson fel: összehívta megint az országgyűlés két házából alakított 33-as bizottságot, amelyet a törvényhozás különös hatalmi körrel ruházott fel. Bár alkotmányjogi szempontból kifogásolható ennek a bizottságnak a fennállása, (Ügy van! Űgy van! a balközépen.) mégis azt mondom, hogy háború alatt különös intézkedésekre, szokatlan intézkedésekre is szükség van, most pedig már régen, a válság megindulása óta háború van, nagy gazdasági háború, országok országok ellen, népek népek ellen, mindenki mindenki ellen, a különbség csak az, hogy ma a gyilkolások nem öldöklő fegyverekkel, hanem a talán sokkal mérgesebb és kegyetlenebb gazdasági fegyverekkel történnek. (Igaz! ügy van!) A mezőgazdaságnak és az azzal foglalkozóknak megerősítése terén a gazdavédelmi rendeletek ellenére meglehetősen hátul kullogunk és félő, hogy elkésünk, mert a helyett, hogy a mi saját magyar viszonyainkat tekintetbe véve és a magyar alkotmánnyal összegy estethető módon gyökeres megoldást keresnénk, most is csak férceigetjük és foltozgatjuk azt a nem is olyan régen, de rosszul szőtt zsákuinkat: a mezőgazdasági érdekképviseleteket. Ennélfogva tehát természetes dolog, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nem elégíthet ki teljesen bennünket, nem elégíthet ki sem engem, sem a gazdaközönség nagyobbik részét, mert éppen az az alapvető organikus hibája,, hogy az 1920. évi XVIII. tciknek hiányosságait nem korrigálja, a hibáit nem küszöböli ki és nem javítja meg ezt a törvénycikket. Még B, mezőgazdasági érdekképviseleteknek a csúcspontja, az Országos Mezőgazdasági Kamara funkcionál a legjobban, bár ott is több a bürokratizmus, mint az élet és mostanában kezd ott is nagyon elharapózni az erőszakoskodás. A mezőgazdasági érdekképviselet vidéki intézményei, a vidéki mezőgazdasági kamarák azonban eddig meglehetősen csődöt mondottak és sehogyan sem tudták teljesíteni azt a feladatot, amelyre hivatva lettek volna. Azt mondhatnám, hogy a mezőgazdasági érdekelteknek 80—85%-a csak annyiból ismeri a mezőgazdasági kamara intézményét és annak létezését, hogy a kamarai illetékeket, dí'.97. ülést 1937 március 10-én, szerdán. jakat, adók unodjára, kényszerítve hajtják be a birtokosoktól, az érdekeltektől. Azt azonban nem érzik az érdekeltek, hogy a kamara az ő gyámolítójuk, gondozójuk, tanácsadójuk, megfigyelőjük és valódi érdekeiknek a védője volna. De nem is> lehet, — és itt nem személyek ellen, hanem hibás elrendezések ellen harcolok, mert a kamara a mezőgazdasági bizottságokon keresztül és a központi vezetőségen át sem figyelheti meg különösen a távolabb eső területeknek a bajait és kívánságait, a föld gondozását, termelését, az értékesítés nehézségeit, hitelszükségleteit, munkásviszonyait, munkalehetőségeit, szociális és népegészségügyi, megélhetési gondjait és nem utoljára a népmozgalmat sem, amire nekünk ugyancsak nagy súlyt kell fektetnünk. (MülIer Antal: Ügy van!) Csak zárójelben említem meg itt, milyen rengeteg azoknak a vidékről feltóduló embereknek a száma, akik a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban elhelyezkedést keresnek. (Bajniss Ferenc: Mit csináljanak a szerencsétlenek? — Mozgás a baloldalon.) A pestiek legtkevéslblbé tudják ezt, t. képviselőtársam, hanem mi vidékiek, akik naponta 5—6—8 ember érdekében teszünk meg minden lépést, amit csak tudunk, hogy valamiképpen kenyérhez jussanak, tudjuk, hogy mi a helyzet. Nem akartam mondani, de meg kell mondanom, hogy nekünk, akik ezeket az embereket napokon keresztül élelmezzük, végül ha neim tudunk segíteni rajtuk, ha nem . tudjuk őket elhelyezni, akkor még útiköltséggel is el kell látnunk őket. (Rakovszky Tibor: Egész cupringer-iroda vagyunk! — Bajniss Ferenc: S a vármegyék megtakarítják az ínségsegélyeket ilyen időben!) Egyszóval száz és száz olyan ügyét ós baját a mezőgazdasággal foglalkozóknak, amelyeket ma csak a statisztikából, a nem egészen megbízható jelentésekből ismerhet a kamara, mind a helyszínen kellene (megismernie, hogy azután az Országos Mezőgazdasági Kamara révén a f öldmívelésügyi miniszternél és a kormánynál a megfelelő gyógyulási folyamatok megindítását kérje. (Bajniss Ferenc: Ez volna a vármegyék igazi feladata, nem az, amit csinálnak. Legalább nézzenek utána, mi van a saját területükön!) T. Ház! Nem mondom, hogy az orvoslás a kamarák kezébe van letéve, töblbnyicre még a kormányok kezébe sem, (Bajniss Ferenc: Nem bizony!) de különösen nem lehet szó orvoslásról akkor, hanem tudjuk figyelemmel kísérni a mezőgazdasággal foglalkozóknak sokszor nagyon keserves hajait, hiányait és szükségleteit. Természetes, hogy így a befizetett tagdíjak nagyobibára csak a vidéki kamarák adminisztrációjára folynak be, vagy pedig olyan intézményeiknek a létesítésére, megszervezésére és fenntartására szolgálnak, amelyekből senkinek, vagy legfeljebb csak a székhelyhez közel fekvő területnek van haszna. Nem akarok egyes kamarákat kipellengérezni, hiszen ilyen hibák H megesnek hol itt, hol ott, hol amott; ez a szervezésnek a hibája. Az egyik kamara például mintagyümölcsöst és kertgazdaságot létesített. (Hunyadi-Vas Gergely: Nagyon helyesen!) Helyesen, de ezt a "' mintagyümölcsöst béribe adta, ez a miintagyümölcsös teljesen tönkrement, csenevész csemetéket termelt és annak a mezőgazdasági/ kamarának most az a legfőbb gondja, mert a bérlője kiugrott a (bérletből, hogyan tudja legkisebb veszteséggel a drága pénzen, tagdíjakból