Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-196

108 Az országgyűlés képviselőházánaktokos van 500 holdon felül. (Hunyadi Vas Gergely: Jó a birtokéi oszlás!) Ott egyáltalában, nem is tudnak 'választani, csak az alsó tagosatok részére. Debreceniben, amint ezt a legújabb mezőgazdasági üzemi statisztikából megállapítottam, tizen lesznek, ott egy kicsit ' gészségese'bb a helyzet, ez kétségtelen, Kecskeméten 9, Pécsett 2, Győriben 1, Soprionban 1, Baján 2, Miskolcon szintén 2. Hát mi szükség van arra, hogy ha az 500 holdon felüliek csak ilyen számokkal szerepelnek a törvényihatósági városokban, ez 'a kategória szerepet kapjon a mezőgazdasági bizottságok életében? Mi más ez, mint a kinevezési rendszernek egy egészen új és roppant érdekes formája. A vármegyékben sem sokkal különb a helyzet, a vármegyékben is alig vannak nagybirtokosok. Hiszen elég, ha csak az 1624-es számot idézem újra emlékezetembe, amennyi tudniillik az egész országban a hatodik csoportban szavazók száma. Nekem igenis az a felfogásom, és az a mélységes meggyőződésem, — én résztveszek a kamara munkájában, gyakorlatból is beszélhetek tehát — bogy az alsóbb tagozatokban kellett volna a megosztást keresztülvinni. (Hielyeslés a szélsőbalodalon.) Én helyeslem azt a megállapítást, hogy például az Ofb.-földesekkel, azokkal a szegónyemberekkel, akik a földbirtokrendezés során kaptak egy kis földterületet, sajnos, nagyon kicsiny területeket, (Mózes Sándor: Hosszakat!) és még hozzá rosszakat, kellett volna valamit csinálni. En egészen komolyan szerettem volna, ha ezek részére létesítettek volna a mezőgazdasági kaimarákban egy külön csoportot. Ezt meg tudnám érteni és teljes mértékben támogatnám. Itt tényleg speciális kérdésekről, a törpebirtokosok speciális kérdéseiről van szó.. A törpebirtokosok nagyszámúak a mi országunkban ós érdekeik nagyon el vannak hanyagolva. Elég, ha egyedül csak a tagosítás kérdését említem példaképpen, amely a magyar mezőgazdaságnak és a törpebirtokosiságnak; rendkívül komoly ós nagy problémája. En szívesen láttam volna, ha ennek a irétegnék részére létesítettek volna a speciális érdekekre való tekintettel i

egy külön kategóriát. Megérdemelték volna érzelmi szempontból is éppen az Ofb.-földesek a külön csoportot. Érzelmi szempontból is megérdemelték volna azért, mert túlnyomórészt hadirokkantakról van szó és feltétlenül olyan emberekről, akik resztvettek a világháborúban ós súlyos áldozatokat hoztak ezért az országért. Ismétlem, érzelmi szempontból is helyes lett volna ezeknek a rétegeknek érdekeivel egy kicsit behatóbban és alaposabban foglalkozni. T. Képviselőház! Ha a mezőgazdasági munkásság érdekei szempontjából nézem ezt a kérdést, azt hiszem, a t. Házban mindenki egyetért velem abban, hogy ennek az országnak mezőgazdasági munkássága a legelhagyatottabb trétege. A mezőgazdasági (munkásság érdekel teljesen el vannak hanyagolva. A kamaránál, igaz, kaptak szép megállanitásokat. sőt újabban még a kormányzat részéről is előfordul néha-néha, hogy szép megállapításokat kap a mezőgazdasági munkásság, azonban éppen a kamaráiknak azért is kellene nagyobb hatáskör, hogy a 'mezőgazdasági munkások érdekeivel, munkabérviszonyaival többet és alaposabban foglalkozhassanak.^ A munkás-szakosztályok talán bölcsebben és gyorsabban intézkednének a munkaibérdifferenciák kérdésében, mint — mondjuk — a főszolgabírák. A munkás-szakosztályok kezére, belátására, és böleseségere nyugodtan rá lehetne bízni ezeket a bérdiffe96. ülése 1937 március 9-én; kedden. renci alkat és erre talán egyedül ők volnának illetékesek. T. Képviselőház! Egészen szomorú képet kapunk, ha a mezőgazdasági munkásság kereseti viszonyait vizsgáljuik még. Igyekszem sorravenni az egyes csoportokat, a szerint, hogy az illetők mint idénymunikások, részesniunkások, vagy mint mezőgazdasági munkások alkalmi munkákból tengetik az életüket. Különösképpen figyelmet érdemel az idénymunkások helyzete. Azért akarom ezt kihangsúlyozni, hogy szembeállíthassam a nagybirtok újabb térfoglalásával a mezőgazdasági bizottságban és a kamarákban, szembeállítsam azzal, hogy ezek a nagybirtokosok mennyire nem éreznek együtt a földmunkásokkal ós mennyire nem igyekeznek megváltoztatni például a mezőgazdasági munkások bérviszonyait. Idős mezőgazdasági munkások Békés megyében elmondották nekem, hogy az 1890-es évek elején, amikor a cukorrépatermelés intenzívebb kezdett lenni az országban, egy katasztrális hold búza vetést kaptak a répaszedő munkások. Később csak egy hold kukoricaföldet kaptak, azután a cukorrépatermésnek egyharmadát, azután egynegyedét, majd egyötödét kapták, így fokozatosan csökkentették a mezőgazdasági munkások keresetét, a helyett, bogy a változott kultúrviszonyoknak és a változott gazdasági viszonyoknak megfelelően felemelték volna a fizetéseket és kereseteket. (Czirják Antal: A cukor árát felemelték!) (k.% elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) T- Ház! Ma már az a helyzet, hogy 50—60 pengőt kapnak az idényben egy hold cukorrépa megmunkálásáért a répamunkások. Például Székács István nagyszénási gazdaságában 41 napi munkáért 50 pengőt fizettek. Kerek összegben állapodtak meg a munkásokkal, mert részes művelésről már ott szó sincs. A 41 napi munkáért napi 12—14 órás munkaidő mellett 1 pengő 20 filléres napszám jutott ezeknek a munkásolínak; azért a rendkívül nehéz munkáért, amely — akár a kapálást, akár az egyelóst, akár a répaszedést vagy akármelyik más viszonylatát vizsgáljuk meg a munkának —rendkívül^nehéz és felelősségteljes. (Propper Sándor: Szégyenteljes ! És még beszélnek az egyke ellen! — Cziriák Antal: Hihetetlen valami!) Az ősszel, amikor az időjárás nem volt egészen kedvező a rópaszedésre, fokozatosan felemelték a béreket, A munkások elmondták nekem, hogy ha mindjárt a kezdetén megadták volna azokat a béreket, amelyeket megadtak a munka végén, amikor a réoa egyrésze már elpusztult, elfagyott, akkor biztosítani ^ tudták volna a cukorrépának kellő időben való összeszedósét, így pedig a termés egyrésze elpusztult. (Hunyadi-Vas Gergely: Az időjárás volt nagyon rossz!) Ugyanez történt egy másik ipari növénynyel, a cirokkal is. A cirok levágásáért is csak akkor adtak már tisztességesebb díjazást, aimikor a magnak 70 százaléka, a fejnek mieg .mintegy 40 százaléka elpusztult, elveszett. A nagybirtokosok nem nézték az országnak az érdekeit sem, de még a saját érdekeiket sem nézték. Kapzsiságból és nem tudom én, milyen rosszindulatból nem fizettek akkor, a munkásoknak kellő napszámibért vagy kellő akkordbért, amikor még biztosítani lehetett volna a