Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-196

Áz országgyűlés képviselőházának 196. ütése 1937 március 9-én, kedden. 109 termés betakarítását olyan időben, hogy nem ment volna tönkre annak egyrésze. T. Képviselőház! Amíg 1924-iben és azóta egészen 1927-ig száz négyszögöl répa felszedé­séért 3—4 pengőt fizettek, addig most már 1 pengő és i pengő 40 filléres béreket fizetnek érte, a cukor ára azonban azért nem változott, sőt esztendők óta nem változott a répa bevál­tási ára sem. De semmivel sem jobb a helyzetük azoknak a földmunkásoknak sem, akik napszámmunká­ból élnek. Egy kondorosi földmunkás ponto­san feljegyezte egész évi keresetét 1936-ban. 313 pengő 92 fillért keresett. Három kis gyer­meke van otthoin, a felesége semmi munkát sem vállalhat miattuk, különben is másállapo­tos a negyedik gyermekkel és amikor én elosz­tottam a családtagok számával a 313 pengő 92 fillért, akkor megkaptam azt a fantasztikusan alacsony számot, amelyről már annyit hallot­tunk az újabb időben, a fejenkénti és napon­kénti 17'02 fillért. (Felkiáltások a szélsőbalol­dalon: Hallatlan!) Ez az ember kint volt a há­borúban, teljesíti a kötelességét, a legszorgal­masabb emberek közé tartozik a községben, éjt­napot eggyé tenne, ha módja és alkalma volna azért, hogy gyér ekeinek kenyeret keressen és nincs rá lehetősége. A mezőgazdasági munká­soknál csak akkor vigasztalóbb valamivel a helyzet, osak akkor magasabb az előhíh említett szám. 17—18 fillérnél, ha kevesebb gyerek van és ezért ne csodálkozzanak azon, ha a mező­gazdasági munkások asszonyai sem akarnak már gyereket.. A mezőgazdasági munkások tá­mogatására — és ezt a mezőgazdasági 'bizott­ságok és kamarák mindig ellenezték — nem tudtak egyebet kitalálni a kormányzat részé­ről, mint az inségmunkát. Az inségmunkákon azután nemcsak hogy értelmetlen és haszon­talan munkákat végeztetnek a falvak és a vá­rosok túlnyomó részben, — a falvak néha egy­általában nem is végeztetnek semmiféle mun­kát — hanem azonkívül rosszul is fizetik eze­ket a munkákat. Konkrét adatokra hivatkozhatom. Oros­házán 4 fillérért ásták a föld négyszögölét a községi fcertben és kerestek 3 és> fél nap alatt 6 pengő 30 fillért, de ebből 2 pengő 80 fillérért 40 kilogramm burgonyát kellett természetiben átvenniük akkor is, ha volt odahaza burgonya, kénytelenek voltak elvinni a burgonyát 7 pen­gős métermázsánkénti áron ós a burgonya amellett még fagyos, romlott is volt, mert nem kezelték gondosan. Gyulán, kubikos munkát vé­geztetnek az ínségmunkásokkal, a földmunká­sokkal és 1 pengős előlegeket adnak nekik na­ponta és mert merészeltek 1 pengő 50 filléres előleget kérni és elég bátrak voltak azt kérni, hogy ikéthetenikint számoljanak el velük, hogy a kis keresethez hozzájussanak, több embert el­bocsátottak. Ezekkel elszámoltak a munka be­fejezése előtt és azzal bocsátották el őket, hogy lázították. Hát lázítás Magyarországon az, hogy a polgá'nmesteirhez beadvánnyal fordul­nak a munkások? Mert ez töirtént, nem lázítot­tak, hanem beadványt írtak a polgármesterhez. Pusztaföldváron egy egésaen eredeti módot agyalt ki a község elöljárósága és ez más bé­késtmegyei községekben is előfordul. Száz em­ber jelentkezett kenyérért. Ezeknek adtak fe­jenként 1 métermázsa gabonát kölcsön, 8%-as. kaimat mellett. Mivel azonban aratásig ^ már csak öt hónap van hátra, könnyű kiszámítani, hogy körülbelül 18%-os kamatért adja a köz­ség a támogatást a szegény mezőgazdasági munkásoknak. Most azután tmi lesz majd a helyzeti Vissza kell majd adni aratáskór a kölcsönt a kamatokkal együtt és ősszel és té­len majd megint elölről kezdődik az éhezés és megint újabb kölcsönök jönnek a község böl­oseségéből és jóvoltából. T. Képviselőház! Vájjon a kamarák és a mezőgazdasági bizottságok törődnek-e azzal, hogy az aratási szerződések hogyan festenek és mi mindent kötnek ki bennük 1 ? Tolnanéme­dibŐl írják nekünk, hogy az arató- és csépi ő­szerződések napjainkban rémregényekhez ha­sonlítanak. Amellett ezek a mezőgazdasági munkaszerződések meglehetősen terjedelmesek és bizony azok a szegény 'egyszerű emberek a komplikált szövgezésben nem tudnak megfe­lelően eligazodni. Lehetne ezeket a szerződése­ket világosabban, érthetőbben is szövegezni és nem kellene annyi kibúvót hagyni a főszolga­bíró úr részére arra az esetre, ha ezek a sze­gény emberek elég bátrak ahhoz, hogy perelni merészkedjenek. Ebben az adott esetben azon­ban perről nincs szó. Ezt írják levélben és ké­rik a földmívelésügyi miniszter segítségét. En át is fogom adni az adatokat, vizsgálja meg a földmívelésügyi •miniszter úr a helyzetüket, mert ők nem merik az uradalmat perelni, mi­vel a per vége mindig elbocsátás. Azt, aki az ilyen megoldás élére áll és segít abban, hoigy jogosnak vélt követelésüket a hatóság elé vi­gyék, semmiesetre sem 1 alkalmazzák a követ­kező esztendőben, annak elbocsátása biztos. Itt tehát a munkások kenyeréről van szó. De nézzük meg kissé közelebbről ezt a mun­kaszerződést. Valamennyi mezőgazdasági mun­kára szerződést köt az uradalom a munkások­kal és érdekes, hogy a szerződés során minden esetben az uradalom határozza meg, hogy mit végezzenek a munkások. Az egyik helyen pél­dául ezt mondják (olvassa): »Azért„ mert ara­tási és cséplési munkát kapott a munkás, tar­tozik még elvégezni az uradalom választása szerint 1200 négyszögöl cukorrépának, vagy 1600 négyszögöl burgonyánaik, vagy 2400 négy­szögöl takarmányrépának, vagy 2400 négyszögöl tengerinek az alább közölt módon való betaka­rítását^ (Törley Bálint: Ellenérték nélküli) Ellentértékkel. De tartozik elvégezni, — és a hangsúly azon van, Jtiogy »tartozik« — mert a munkás oda van egész esztendőre kötve az ura­dalomhoz, nem mozdulhat ki akkor sem, ha máshol talán jobb, megfelelőbb munkaalkalmak volnának. Oda vannak tehát kötve ahhoz az uradalomhoz és egy év alatt nem tudnak többet keresni, mint 300—350 pengőt A cukorrépánál — amelynek megmunkálá­sára szintén kötelezve vannak más szerződés, illetőleg rémregény értelmében — nem ment ke­resetük többre, mint 50—60 pengőre. Pontosan ki van mutatva, hogy egy ihold cukorrépánál a kereset 50—'60 pengő volt. Ezek a munkások tulajdonképpen részes művelést végeznek, (Propper Sándor: A Hatyanyák többre mennek vele!) mert egy métermázsa cukorrépáért 50 fillért kapnának. Mivel a 215 fillérből 50 fillér jut, tehát körülbelül negyedes művelést végez­nek a munkások. Természetesen az uradalom kikötött különböző levonásokat, de sohasem fordult még elő az, hogy a cukorgyár elszámo­lását megmutatták volna a munkásoknak.. Ezt is hiányolják, mert az uradalom úgy számol el velük, — állításuk szerint — ahogyan azt a legjobbnak látja. De egyáltalában nem jobb a mezőgazdasági munkásság helyzete a mezőhegyesi állami mé-

Next

/
Thumbnails
Contents