Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-196
104 Az országgyűlés képviselőházának választmányt választhatnak és ebben mindegyik kúria 4—4 tagú képviseletet nyer. Kérésem az, — és erre módosító indítványt is terjesztettem be — hogy ha most a kúriák számát hétre emeljük, akkor az igazgatóválasztmány tagjainak száma is emeltessék fel 28-ra, hogy minden kúriának — éppenúgy, mint eddig — ezentúl is 4—4 tagja legyen az igazgatóválasztmányban. Az Országos Mezőgazdasági Kamarát Bu dapest törvényhatóságában két tag képviseli, a helyzet azonban az, hogy nem a kamara által választott két tag kerül be a székesfőváros közgyűlésébe, hanem a mezőgazdasági kamara által kijelölt négy tagból a székesfőváros választ ki két tagot. Kérésem ezért az lenne, hogy a kamara fővárosi reprezentánsait ne a székesfőváros válassza ki, hanem a kamara küldje ki azokat, hiszen az tudja legjobban, ki védheti meg érdekeit a legeredményesebben a fővárossal szemben, tehát igenis a kamara által kiküldött két tag legyen a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja. Ugyanez a kérésem a tőzsdével kapcsolatban is. T. Ház! Az 1920:XXXVI. te. a (következőket mondja (olvassa): »A földmívelésügyi miniszter a 'hatóságok törvényes jogkörelmek: sérelme nélkül a [mezőgazdasági kamarát m mezőgazdaság körébe tartozó bármely gazdasági feladat keresztülvitelével is megbízhatja. Ilyen esetben a kamara közhivatali minőségben és közhivatali felelősséggel jár el.« Ez a szakasz a gyakorlati leletben sajnos, egyáltalán nem érvényesült és csak egyetlenegy esetben, 1932ben került végrehajtásra, midőn a haszonbérek megállapítását a kamara hatásköréibe utalták. Szeretném, ha a felolvasott szakasz .minél többször nyerne alkalmazást. Ez a mezőgazdaság és a kiamarák érdekét szolgálná, tekintélyét emelné, de véleményem szerint az agrárigazgatásnak, az agrárkormányzásnak is segítségére lenne, mert így a kamiarák segítségével bizonyos fokú decentralizáció lenmei itt keresztülvezethető. Ma, sajnos, az a helyzet, hogy a legcsekélyebb, legegyszerűbb kérdésekkel is a minisztériuimhoz kell fordulni, pedig a mezőgazdasági kamara megalkotóinak szeme előtt az a gondolat lebegett, hogy a mezőgazdasági kamarákat kellene smásodfokú intézkedési fórumokká ki fejleszteni. (Mózes Sándor: Önálló hatáskörrel felruházni!) Az 1920:XVIII. te. 9., 10., és 12. szakaszában benne van, hogy a földmívelésügyi (minisztérium 'alá tartozó és a minisztérium által kijelölt hivatalok vezetői a, székhelyükön illetékes városi vagy járási mezőgazdasági bizottságnak hivatalból tagjai, de 'viszont a törvény nem gondoskodott egyúttal arról, hogy maguk ezek a hivatalok a kamarai intézménnyel szorosabb összeköttetésbe kerüljenek. Véleményem szerint, mivel a kamarák is ugyanazt a célt szolgálják, — hiszen a 34. ^ megmondja, hogy a mezőgazdasági karaiarák egyik feladata a mezőgazdaság fejlesztésében segítségére lenni a földmívelésügyi ' kormányzatnak, tehát ugyanazt a oélt szolgálják, aniint a gazdasági felügyelők, a selyemhernyóién yésztés felügyelői, a szőlészeti, borászati felügyelők, bizonyos összhangra, kooperációra volna szükség ez intézmények között. Nagyon hasznos lenne ennek a kooperációnak a kifejlesztése érdekében, ha ezeknek a hivataloknak a vezetői havonta legalább egyszer összejönnének a vidéki miezőgazda^ás?i kamaráikban, ahol az általános helyzetkép megbeszélése mellett egyes kérdéseket megtár96. ülése 1937 március 9-én, kedden. gyalhatnának s egyöntetű álláspontra juthatnának. Ma helyzet, hogy ahány gazdaérdekeltség van, annyiféle véleimény fut be a földmívelésügyi kormányhoz és ez a földmívelósügyii kormányzat helyzetét természetesen nehézzé teszi, mert nem tudja, hogy melyik a helyes álláspont. Éppen ezért ennek elkerülése végett szükségesnek tartom, hogy az összhang a kamara intézménye és a földmívelésügyi kormányzat külszolgálatot teljesítő alsóbb hivatalai között megvalósíttassék. (Elnök csenget) Tisztelettel kérek egy félórai beszédidőmeghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni'? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Méltóztassék folytatni. Gr. Teleki Mihály: Mivel a kamarai törvénynek az általam most felolvasott 36. §-a a gyakorlati életben nem valósult meg, azért támadták mindig a földmívelésügyi kormányzatot azzal, hogy a kamarák véleményét nem hallgatja raieg és egyúttal a kamarák szemére vetették, hogy nincs súlyuk és tekintélyük. Éppen ennek elkerülése végett arra kérném a földimívelésügyi miniszter urat, hogy ezentúl minden mezőgazdaságra vonatkozó rendelet és törvénytervezet még kibocsátása előtt a mezőgazdasági kamaráknak bemutattaissék, hogy arra vonatkozó véleményüket kifejezésre juttathassák. (Helyeslés.) örömmel kell megállapítanom, hogy ez az utóbbi időiben nagyrészt már meg is valósult, mieirt az Országos Mezőgazdasági Kamiarát sokszor megkérdezték s ennek megkérdezése és a vidéki mezőgazdasági kamarák véleményének meghallgatása után a földmívelésügyi kormányzat sokszor tekintetbe is vette az Országos Mezőgazdasági Kamara egyes előterjesztéseit. E kérdés taglalásánál azonban tovább keli mennem és 'arra kell kérnem a koinmányt, hogy mindennemű iparvállalat, gyárvállalat megalakítása előtt a 'mezőgazdasági kamarák véleménye meghallgatandó legyen. Ma, amikor az egész világion csereikeresíkedelem dívik s a do ut des elve valósul meg, minden újabb ipari és gyárvállalat a mezőgazdaság exportvolumenjét csökkenti. Legyen meggyőződve a kormányzat a felől, hogy a gazdatársadalmat és így a mezőgazdasági kamarát sohasem önös érdek vezérelte, hanem imindig a nép és a közgazdiaiság általános helyzetlét vette tekintetbe és legyen meggyőződve a felől, hogy ha ezentúl az én kérelmemíre a kamarák véleményét ki fogják kérni, a kamaráik akkor is mindig^ általános, az egész közgazdaságra vonatkozó; és nem parciális érdeknek: szolgáló véleményt fognak nyilvánítani. Mi, magyar gazdák, nagyon jól tudjuk. hiogy egy agrárállamban a mezőgazdaság és az ipair harmóniája nélkül helyes gazdaságpolitikát folytatni n'em lehet. (Ügy van! Ügy van!) A magyar mezőgazdaság már tíz év óta viseli eninek az óriási tempójú iparositásnak minden kárát. 1925-ben hozták be az autonóm magyar vámtarifát, amely harcivámnak készült. Akkor azt mondották, hogy az abban levő díjtételek azért olyan- anagasak, hogy legyen miből engedni; 'érdekes megállapítani. hogy ugyanannak a kormánynak a feje, amely 1925-ben ezt a vámtarifát megállapította, gróf Bethlen István, rá három évvel, tehát 1928-ban debreceni beszédében már azt mondotta, hogy ez a vámtarifa revízióra sziorul. T, Ház! Sajnos, még a mai napig ebiben a