Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-196
Az országgyűlés képviselőházának 196. Duna-Tiszaközi kamara felismerve, hogy a homoki szőlőtermelés területén elsősorban a csemegeszőlő fejlesztéséré kell gondot fordítani, itt is segítségére jött az agrárkormányzatnak, midőn már két évvel ezelőtt 200.000 szőlővesszőt osztott ki. Ebből több mint 60.000 esett arra az Afus Ali-ra, amely akkor Magyarországon még alig volt kapható, amely azonban Németországban és külföldön kiváló közkedveltségnek örvendő szőlőfaj. Meg kívánom említeni továbbá azt, hogy a tiszai hajózás kérdésének felvetése, az Alföld öntözési problémáinak megvitatása mind a Duna-Tiszaközi kamarában hangoztatott kívánalom, hiszen a múlt év februárjában tartott Kecskeméten nagyarányú értekezletet, amelyen az öntözés kérdésének minden oldalát megvitatták. De azt is meg kívánom említeni, hogy az alföldi gondolat és elsősorban a tanyakérdés napirenden tartása innen származik. Elsősorban azért, mert a Tisza-Dunaközi kamara kiváló igazgatója, Gesztelyi Nagy László a magyar tanyakérdés legjobb ismerője. Itt kell megemlítenem azt is és köszönetet kell, hogy mondjak a kereskedelmi minisztériuminak azért, hogy éppen a kamara felterjesztésére az Alföld tanyai postai kézbesítésének kérdését igyekszik megoldani és a kamara kérésére már több, mint kétszáz helyen kreált tanyai postai kézbesítői állást, aminek következménye az, hogy a kultúrától messze eső derék magyar gazdák közelebb hozhatók a kultúrához, hiszen napi postájukat így végre meg tudják kapni. A kamarák munkásságát dicséri a nemesített vetőmagvaknak Magyarországon való elterjedése, a szarvasmarhatenyésztő egyesületek elszaporítása, a tejellenőrző egyesületek számának rohamos emelkedése. A műtrágyafogyasztás emelkedése is az ő munkájuk, a körzeti hitelszövetkezeteket is a kamarák alapították és nem megvetendő az a munka sem, amelyet kulturális téren érnek el. A kamarai gyűléseken résztvevő mezőgazdasági munkásság és kisgazdatársadalom körében a közgazdasági életben verzátus kiváló közgazdasági férfiak nevelődnek ki % akik büszkeségeivé fognak válni a magyar agrártársadalomnak. Csakis a nép és a föld szeretetétől áthatott kiváló tisztviselői karnak, az igazgatói karnak köszönhető az, hogyha kamara intézménye a minimális anyagi támogatás dacára és a sok gáncs ellenére ilyen szép és sokoldalú munkásságot tudott kifejteni és ezért itt az ország színe előtt hálás köszönetet mondok a mezőgazdasági kamarák tisztviselői karának. Ugyanakkor azonban arra kérem a földművelésügyi miniszter urat, hogv a vidéki mezőgazdasági kamarai tisztviselők fizetésének kérdését hozza nyugvópontra. T. \. a KözéT-dekeltségek Felügyelő Hatósága az ő fizetésüket nae-ymértékben leszállította. Arra kérném a miniszter urat. hogv a kamarák Gazdasági helyzetének javulásával méltóztassék odahatni, hogy a kamarai tisztviselők fizetése is a csökkentés előtti nagyságra állíttassák vissza. Ugyanakkor azonban, amikor a kamarai tiztviselőket dicsérem, a legnagyobb elkeseredés hangján vagyok kénytelen megemlékezni a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságának a kamarákkal szemben tanúsított, tisztán a rideg számokon keresztül való vizsgálódási, ellenőrzési módszeréről. Ez a beavatkozás sokszor teljesen célját tévesztette, nem volt tekintettel a kamarai munkakörök fontosságára, mert csökkentette a költségeket ott, ahol arra nem lett volna szükség, ezzel a kamara vitális érdekeit ülése 1987 március 9-én, kedden. 101 megtámadta, s csökkentette a költségeket akkor is, amikor a megfelelő fedezet megvolt. Ismét a Duna-Tiszaközi Kamara évi költségvetéséből fogok egy pár adatot felsorolni. Azért hivatkozom elsősorban erre, mert ez a kamara, hogy úgy mondjam, mindig aktív volt és ha a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága ennek a kamarának a költségvetésébe is ilyen mélyen beleavatkozott, ilyen nagy restrikciókat hajtott végre, akkor meg vagyok győződve arról, hogy a többi kamaránál, amelyeiknek gazdasági helyzete sokkal rosszabb volt, egészen biztosan sokkal jobban működött az a piros ceruza. A kamaráknak vitális érdeke az, hogy minél szorosabb kontaktusban legyenek a gazdatársadal ómmal, a kamarai tisztviselőknek tehát minél többször ki kell menniök a községi és járási mezőgazdasági bizottságok ülésére, (Úgy van! Ügy van!) részt kell venniök a gazdaköri összejöveteleken, előadásokat, tanfolyamokat kell tartaniok. De ugyanakkor a kamarák érdeke az is, hogy minden községben levelezőjük legyen, akik a kamarát értesíthessék az illető község kívánságairól, óhajairól, a gazdatársadalmat ott ért esetleges sérelmekről. (Ügy van! Ügy van!) Érdekes megállapítani, hogy a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága éppen ezen a téren hajtotta végre a legnagyobb restrikciót. Például meg kívánom említeni, hogy a Duna-Tiszaiközi Kamara 1934. évi költségvetésében a kamarai tisztviselők kiszállására szánt összeget, tehát azt az összeget, amely igazán közérdekű mezőgazdasági célt szolgál, 6000 pengőről 44Q0 pengőre csökkentette, a gyűlésekre, tanfolyamokra, előadásokra előirányzott költséget pedig 16.560 pengővel csökkentette. De meg kívánom még azt is említeni, hogy 1935-ben is kérlelhetetlenül működött a piros ceruza. Az irodai költségekre szánt öszszegeket 500 pengővel, a levelezésre szánt költségeket 1200 pengővel, a kamarai tisztviselők kiszállására, előadások tartására szánt összeget pedig 2700 pengővel csökkentette és — ami^ a legcsodálatosabb — csökkentette a haszonbéregyeztető tárgyalásokra előirányzott összeget is, pedig ez a munka kimondottan a mezőgazdasági kamarák munkakörébe utaltatott. Remélem azt, hogy erre a közérdekeltségek felügyeleti hatóságára a kamarák már csak mint rossz álomra fognak visszaemlékezni. (Ügy van! jobbfelől.) A mostani novellának mindenesetre egyik jó oldala az, — amit az egész gazdaközönség örömmel köszönt — hogy a közérdekeltségi felügyelő hatóságnak az ellenőrzése megszűnik. Az 1920:XVLTI. te. értelmében a kamarai illeték 4%-ban maximáltatott. Meg kívánom azonban jegyezni, hogy egyik kamara sem szedett ennyit. Négy kamara 2-5%-ot szedett és egyedül a kaposvári mezőgazdasági kamara szedett adósságai törlesztésére 3% kamarai illeték et. Ennek következtében a magyarországi mezőgazdasági kamarák összbevétele 800.000 pengő volt. Ha össze kívánjuk hasonlítani a magyar mezőgazdasági kamarák munkáját és ^az itt elért eredményeket a külföldi kamarák által a gazdatársadalom érdekében elért eredményekkel, akkor véleményem szerint ezt igazságosan csak úgy tehetjük, ha a díjbevételeket is összehasonlítjuk, összehasonlításképpen meg kívánom jegyezni, hogy például az alsóausztriai mezőgazdasági kamara évi összjövedelme 5-6 miiUó schilling, ebből 800.000 schilling illetékbevé-
