Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-196
100 Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1937 március 9-én, kedden. marai érdekképviseleti rendszer mellett szükség' van a szabad társulás gondolatán felépülő érdekképviseletekre is. Itt azonban — őszintén megmondom — bizonyos rendcsinálásra van szükség. Tálsok az egyesület és rengeteg egymással párhuzamosan haladó egyesület van, amelyek ahelyett, hogy a kamarai egyezményt erősítenék és a gazdaegységet kifejlesztenék, divergálnak és a gazda erejét széjjelforgácsolják. 8 ez a sok egyesület talán csak azért is alakult meg, hogy egyesek a díszes elnöki címet viseljék, vagy egyesek az igazgatói címmel díszelegjenek. Véleményem szerint ezeket — akár kényszerfúzió útján is — össze kell vonni, ezeknek a számát csökkenteni kell, mert lehetetlen dolog, hogy ennyi egyesület legyen. Sikerült megállapítanom ezeknek az egyesületeknek számát, de sajnos, csak az 1932. évi adatok állnak rendelkezésemre. Hallottuk, hogy azóta meghúzták a vészharangot ezek fölött az egyesületek fölött, aminek a következménye azonban az lett, hogy ezek gombamódra szaporodtak tovább. 1932-ben 370 ilyen különféle gazdatársadalmi egyesület volt s csodálatos, hogy amíg az összes mezőgazdasági kamarák évi tagdíjbevétele 800.000 pengőt tesz ki, addig ezek az egyesületek 1,522.613 pengő jövedelemmel rendelkeztek. Ezeket tehát feltétlenül csökkenteni kell és az így felszabaduló Összegeket a mezőgazdasági kamarák erősítésére kell fordítani. Sokan, akik a kamarai intézményt nem ismerik, vagy talán nem kamarai tagok, hajlandók azt mondani, hogy a kamara a gazdatársadalom érdekében eddig keveset tett, vagy talán nem tett semmit sem. Ezeknek a negáció álláspontján álló kritizálóknak azt ajánlom, hogy olvassák el egyszer vagy az Országos Mezőgazdasági Kamara, vagy pedig bármelyik vidéki mezőgazdasági kamara évi jelentését. Abból azután láthatják, hogy a kamarák a gazdatársadalom érdekében a mezőgazdaság minden ágában mily nagy ós legsokoldalúbb munkásságot fejtettek ki. A kamarák mindjárt megalakításuk pillanatában éppen arra fordították a legnagyobb gondot, hogy a mezőgazdasági kultúrszínvonal és a mezőgazdák szaktudása nagymértékben fejlesztessók. 1920 óta több, mint tízezerre tehető azoknak a tanfolyamoknak és előadásoknak a száma, amelyeket a mezőgazdasági kamarák eddig tartottak. Meg kívánom jegyezni, hogy egyedül a múlt évben a mezőgazdasági kamarák 541 faluban, községben vagy pusztán tartottak ilyen ismeretterjesztő előadásokat. Ha most a kamarák működésével kívánok foglalkozni, akkor elsősorban a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamarával fogok foglalkozni. Teszem ezt elsősorban azért, mert egyrészt ennek a kamaxiának minden ténykedését ismerem, de teszem másodszor azért is, merfj ez a kamara a legjobban vezetett kamara {Ugy van! a baloldalon.) és merem állítni, hogy ez a kamara az egyedüli, amely soha anyagi nehézségekkel nem küzködött, sőt a helyes ós gondos vezetés következtében még megfelelő vagyonra is szert tett. (Ugy van! Ugy van!) A Duna-Tisza-közi Mezőgazdasági Kamara területén a futóhomoktól a kötött talajig, a legszélsőségesebb vakszíkig mindenféle talajnem található, s ezért a Duna-Tisza-közi Kamara ezeknek a talajtípusoknak megjavítása érdekében mindjárt megalakításakor talajtani intézetet állított fel, célul tűzve ki elsősorban az eddig hasznavehetetlen futóhomok-területek kultúrába fogását. Sikerült is az ezzel karöltve véghezvitt kísérletek és akciók során megállapítani egy olyan szalmatrágyázási rendszert, amelynek segítségével, miként az utóbbi három évben 380 helyen levezetett kísérletek mutatják, a futóhomok-területen a rozs termését 60—100%-ig, a burgonya termését 200—300%-ig és a szőlő termését 50—100%-ig emelni. A Duna-Tisza-közi Kamara észrevette azt, amit minden gazdának észre kell vennie, hogy az alföldi gazdálkodásnak évenként visszatérő réme a takarmámyinség. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ennek leküzdése érdekében tanfolyamokat és előadásokat tartott, röpiratokat, nyomtatványokat terjesztett a gazdaközönség körében, hogy a helyes takarmánytermelésre, a pillangós takarmánytermelésre felhívja a gazdaközönség figyelmét. Ez sikerült is és meg lehet állapítani, hogy Magyarországon a DunaTiszaközi Kamarának köszönhető elsősorban a homoki borsó behozatala, azonkívül a kétéves somkoróé, amelynek segítségével most a legrosszabb futóhomok-területen is megoldható a takarmánykérdés. Meg kívánom említeni még azt is, hogy újabban egy Németországból behozott homo'ki lucernával kísérletezik a ka-, mára, amelynek segítségéível — reméljük — a legfehérnyedúsabb homoki takarmány is előállítható lesz, A búzaválság bekövetkezése alkalmával a mezőgazdasági kamarák voltak azoik, amelyek a gazdatársadalom figyelmét felhívták az ipari növénytermelésre és ők eszközölték ki ezeknek az ipari növényeknek megfelelő ár kialakítását is. Ebben a tekintetben hivatkozhatom a lenmagtermelés fokozására, a kendertermelés fokozására, hivatkozhatom arra, hogy éppen a Duna-Tiszaközi kamara területén újabban a ricinustermelés is nagyarányú fejlődést mutat és a Duna-Tiszaközi kamara bízatott meg azzal, hogy hazánkban a gyapottermelési kísérleteket ellenőrizze. Mégis, ha a Duna-Tiszaiközi kamarával foglalkozom, meg kell állapítanom, hogy ennek a kamarának legnagyobb érdeme, amelyet az egész magyar gazdatársadalommal, az egész magyar közgazdasági élettel véghez vitt, a gyümölcstermelés fokozása, a gyümölcstermelés propagálása terén van. Ha külkereskedelmi mérlegünket nézzük, láthatjuk, hogy szépen fejlődő gyümölcstermelésünk főhelyei, Kecskemét, Nagykőrös, Kiskunhalas a Duna-Tiszaiközi kamara területén vannak. Ez részint annak köszönhető, hogy tíz évvel ezelőtt a Duna-Tiszaközi kamara megalapította ma már híressé vált kecskeméti mintagyümölcsösét és ezzel kapcsolatos kertmunkásképző iskoláját. Hogy ez az iskola mennyire bevált, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a föl dmívelés ügyi kormányzat az idei költségvetési évben két ilyen típusú iskolának megvalósítását tűzte ki célul. De nem is csodálatos, hogy ez az iskola közkedveltségnek örvend a gazdatársadalom kebelében. Ezt a közkedveltséget talán legjobban bizonyítja, hogy tavaly a 13 tanulói helyre 334 jelentkező volt. Ez természetes is, mert az iskola nemcsak, oklevelet nyújt a végzett hallgatónak, hanem egyúttal kenyeret is. Minden egyes tanuló, aki ezt a (kétéves tanfolyamot végighallgatta, a vizsga letétele után el tudott helyezkedni. így lesz ez a jövőben is, amit legjobban bizonyít az, hogy már. most is előjegyzések vannak a jövő évben tanulmányaikat végzendő fiúk számára. Meg kívánom még említeni azt, hogy a
