Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-196

Az országgyűlés képviselőházának iú rás: Az régen még a kereskedelemmel is megesett! — Mocsáry Dániel: Most visszatérítést kap, ha drágábban adják el. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Teleki Mihály: Nem akartam ezzel a témával hosszasabban foglalkozni, de mivel Peyer t. képviselőtársam közbeszólt, egy pár szót én is szeretnék ehhez hozzáfűzni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A helyzet eddig az volt, hogy a lókereskedők megtekintették a gazdák lovait ós bizonyos előlegeket adtak nekik arra az esetre, ha az asszentálásnál be fognak válni. Előre lekötötték azonban, hogy milyen árat kapnak a gazdák. Ez az ár mindenkor jóval alatta volt annak az árnak, amit a külföldi asszentáló bizottságok fizettek, A mostani intézkedés tehát elsősorban a kisgazdatársadalom érdekeit van hivatva szolgálni és egészen bizonyos, hogy a kisgazdák így magasabb lóárakat fognak kapni. Különben is a napokban napvilágot látott a Hangyának az az intézkedése, hogy a ló vásárlásoknál 7-5%-os visszatérítést ad, tehát a szövetkezeti eszme tényleges megvalósítását látjuk a Hangya gesztiójában. (Ügy van! jobb felől.) Láng Lénárd t. képviselőtársam hatékonyabbá kívánta tenni a kamarai intézmény működését. Ennek hatékonyabbá tétele nemcsak attól függ, hogy a tagok minél intenzívebben vegyenek részt a működésben, hanem attól is, hogy megfelelő mennyiségű pénz álljon a kamarák rendelkezésére. (Mózes Sándor: Legyen intézkedési jogkörük!) A kamara működéséhez éppen úgy, mint a háborúhoz, pénz, pénz és harmadszor is pénz kell. Ezt konstatálta az én igen t. Láng Lénárd képviselőtársam, de ugyanakkor adós maradt azzal, hogy miképp lehetne ezeket a pénzforrásokat előteremteni, sőt az eddigi kamarai illetéket is sokalta. Ezzel szemben én megállapítom, hogy a kamarai illeték nem sok, hanem azt mondhatjuk, hogy minimális, amennyiben a mai állapot szerint 2*5%. Módomban lesz azonban két módosító indítványt beterjeszteni, amelyek anélkül, hogy a kamarai illetéket emelnék, a mezőgazdasági kamarák bevételét emelni fogják. Igen t. képviselőtársam beszédében bizonyos ellentétet látok. Beszéde végén azt követelte, hogy a képviselők hivatalból tagjai legyenek a kamarának, beszéde elején pedig azt mondta, hogy a jegyzők verbuválják, sőt, hogy a, jegyzők nevezik ki a mezőgazdasági bizottsági tagokat. (Mózes Sándor: Legnagyobbrészben így is van!) Kifogásolta tehát, hogy a jegyzők révén politika kerül a kamarák életébe. Ezt a magam részéről én is a legnagyobb mértékben helytelenítem, de helyteleníteném azt is, hogy a képviselők a kamarába hivatalból bekerüljenek. A kamarának nem politizáló testületnek, hanem elsősorban érdekképviseleti szervnek kell lennie. (Ügy van! jqbbfelől.) A kamarából ki kell kapcsolni a politikát. Nagyon örülök azonban annak, hogy előttem szólott Láng Lénárd t. képviselőtársam azt mondta, hogy a kamarákat a jövedelem- és vagyonadó ellenőrzésébe és megállapításába bizonyos mértékig be kellene vonni. A magam részéről ezt a legnagyobb mértékben helyeslem és igen örülnék, ha ez a célkitűzés tényleg megvalósulna. T. Ház! Mint a mezőgazdasági kamarai életnek tényleges résztvevője, ha ehhez a javaslathoz most hozzászólok, elsősorban kötelességemnek érzem, hogy a kamarák eddigi működéséről bizonyos képet nyújtsak a t. Háznak. . ülése 1987 'március 9-én, kedden. Öö (Halljuk! Halljuk!) Ebből a szempontból ugyanis sok félreértés van és sokan nem is tudják, hogy a kamarák a mezőgazdaság érdekében a gazdaság minden ágában milyen nagyfokú és sokoldalú tevékenységet fejtettek ki annak ellenére, hogy minimális anyagi eszközök állottak rendelkezésükre és annak ellenére, hogy rengeteg gáncsot tettek a kamarák működésének útjába. Ha ezt a visszapillantást meg akarom tenni, akkor pár szóval ki akarnám fejteni azt, hogy milyen régi óhaja, milyen régi kívánsága volt a magyar gazdatársadalomnak a kamara intézményének megvalósítása, mert csak így tudjuk megérteni a kamarák igazi jelentőségét. Már Mária Terézia idejében is gondolkodott a gazdatársadalom afelett, hogy ilyen kamarai érdekképviseleti intézményt létesítsen, de sajnos, ez csak 1835-ben került megvalósításra, amikor gróf Széchenyi István megalakította az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet. Tekintetbe kell azonban venni, hogy abban az időben a mezőgazdasági érdekképviseleti élet tulajdonképpen magában a vármegyében zajlott le, hiszen annak közgyűlését tisztán a birtokostársadalom alkotta. Később, a kiegyezés után ismét nagyobb lendületet vett a mezőgazdasági érdekképviseleti gondolat. 1868-ban már 28 ilyen gazdasági egyesületet találunk, az 1873-ban bekövetkezett agrárválság következtében pedig ezek száma még nagyobb mértékben szaporodott. Érdekes megállapítani, hogy az 1901/05. évi parlamenti ciklust megnyitó trónbeszédben már bennefoglaltatik a mezőgazdasági érdekképviselet rendezésének az ügye. Sajnos, ebből nem lett semmi, de még a koalíció alatt Darányi akkori földmívelésügyi miniszter Bernát Istvánt és Eubinek Gyulát bízta meg a kamarai intézmény megvalósításának előkészítésével. A közbejött akadályok miatt ez akkor nem valósult meg és a magyar gazdatársadalomnak 1920-ig kellett várnia. Ekkor alkottatott meg az 1920 :XVM. tc.

} amelynek a mai viszonyokhoz való útjavítását, átsimítását kívánja ez a novella megvalósítani. 1920 óta nagyot változott a világgazdaság s a magyar mezőgazdaság életviszonyai is nagy változásokon mentek keresztül, szükséges tehát, hogy a kamarai intézményt közelebb hozzuk a tényleges birtokelosztáshoz, jobban hoizzásimítsuk a tényleges mezőgazdasági élethez. De tekintetbe kell venni ennél a kérdésnél azt is, hogy 1920-ban nem rendelkeztünk még saját tapasztalatokkal, most azonban, tizenhat évvel a kamarai törvény megvalósítása után, ezek is rendelkezésre állanak, ezeket a tapasztalatokat tehát értékesíteni tudja ez a novella. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Mindenesetre törekednünk kell a kamarai intézmény hatékonyságának emelésére. Ez nemcsak magának a kamarának érdeke, de elsősorban az agrár kormányzatnak, a földmívelésügyi minisztériumnak is érdeke, mert bizonyos fokú decentralizációra szükség van és ebben az irányban a kamarai intézmény segítőtársként szegődhetik a földmívelésügyi kormányzathoz. Szükséges, hogy a kamarai intézmény legapróbb hajszálgyökereit, a községi mezőgazdasági bizottságokat kiépítsük, elsősorban azért, hogy ezeken keresztül az innen jövő gondolatok, az innen jövő agrárpanaszok feljuthassanak a kamara vezetőségéhez, amely azután a szükséges javítások és módosítások érdekében megtehesse a megfelelő intézkedéseket. Természetes azonban, hogy a hivatalos ka14*