Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-196

98 Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1937 március 9-én, kedden. harmadszori olvasásban is elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja, s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz tesszük át. Napirend szerint következik a menekült bűntettesek kölcsönös kiadatásának további rendezése tárgyában Budapesten kelt magyarbrit pótszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (felolvassa a törvényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztanak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban, is elfogadni? (Igen.) A IJáz a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja $ azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz tesszük át. Napirend szerint következik a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló 1920:XVIII. te. kiegészítéséről és módosításáról benyújtott törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 295, 301.) Szólásra következik gróf Teleki Mihály képviselő úr. Gr, Teleki Mihály: T. Ház! Mindenekelőtt Láng Lénárd t. képviselőtársam pénteken elhangzott beszédére szeretnék néhány szóval reflektálni és beszédéhez néhány megjegyzést tenni, mert szerintem bizonyos tévedések forogtak fenn 'beszédében ós beszédének eleje és vége között bizonyos ellentéteket voltam bátor konstatálni. A tfc. képviselő úr pénteki beszédében azt mondotta, hogy a mezőgazdasági kamarák működése nem tökéletes, nem helyes és legelsősorban azért nem megfelelő, mert a községi mezőgazdasági bizottsági jagválasztások nem a választók szabad akaratából, hanem a jegyzők kijelölése alapján történnek meg. A második kifogás, amelyet a t. képviselő úr felhozott az volt, hogy a kamarák hatásköre és munkaköre nem elég nagy. Ügy látom, hogy a kamarai tagválasztás kérdésében a t. képviselő úr bizonyos fokú tévedésben van. Lehet, hogy azon a vidéken, ahol a képviselő úr honos, nincs érdeklődés a mezőgazdasági bizottsági és kamarai választások iránt, az Alföldre nézve azonban éppen az ellenkező megállapításokat kell tennünk. (Ügy van! a jobboldalon.) A Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara területén a múlt válatásokat egyenesen, azt lehet mondani, erős kortézia előzte meg. Ezt legjobban azzal tudom bizonyítani, hogy felolvasok néhány statisztikai adatot arra vonatkozólag, hogy hol, milyen községben, milyen városban, hány szavazó adta le szavazatát. Kecskeméten 1455, Makón 2125, Hódmezővásárhelyen 4485 szavazó szavazott le. Ez tehát éppen ellentétes azzal, amit a t. képviselő úr mondott. Ha egyes helyeken kevesen szavaztak le, ez tisztán annak a következménye, hogy az ottani lakosságban, az ottani gazdatársadalomban az agráröntudat érzése talán még nincs^ eléggé kifejlődve és a kamarai tagoknak a választóközönségben első, jrban ezt kell kifejleszteniök. Azt mondotta felszólalt .£. képviselőtársam, hogy a kuriális 'beosztás nem megfelelő, túlimplikált. Tudniillik kifogásolta, hogy a régi öt kúria most hat kúriává alakíttatik át, ahelyett, hogy a kúriák száma háromra csökkentetnék. Ez téves felfogás. A ikuriák száima eggyel, való szaporítása nem teszi komplikáltabbá a kamarai intézményt, viszont a kúriák háromra való lecsökkentése azzal a hátránynyal járna, hogy egyes kúriák nem tudnának jól hozzásimulni a tényleges birtokeloszláshoz és nem tudnák az egyes speciális birtoktípusok érdekeit megvédeni. A most kreált hat kúria aszerint van beosztva, hogy milyen birtoktípusok vannak többségben Magyarországon. T. képviselőtársam pénteki beszédében i még azt mondotta, hogy a mezőgazdasági munkásságnak" a kamarai törvény alapján nincs képviselete. Nem tudom, hogy képviselőtársam kamarai tag-e, vagy sem, de mindenesetre megállapíhatom, hogy sem az 1920: XVIII. te.-ket, sem a most beterjesztett novellát nem ismeri tökéletesen. Tudniillik úgy az 1920. évi XVIII. te., mint a mostani novella által statuált első kúria elsősorban a mezőgazdasági munkásság érdekeit van (hivatva tkápviselni. De tovább megyek. Méltóztatnak tudni, hogy a mezőgazdasági kamaráknak szakosztályaik vannak ós ilyen szakosztálya van a munkásságnak is. Sőt a kamara kiküldetésében a munkásság képviselője felsőházi tagságot is nyert. A t. képviselő úrnak múltkori megállapítása tehát tisztán tévedésen alapul. A t. képviselő úr azt is mondotta, hogy a mezőgazdasági kamarák talán nem képesek eléggé megvédeni a kisgazdatársadalom érdekeit és hogy a kontingenselosztásokban a kisgazdák bizonyos hátrányt szenvednek. Hivatkozott a cukorrépatermelők kérdésére és hivatkozott az állatkontingensekre. Ami a cukorrépa-kérdést illeti, méltóztatnak tudni, hogy a döntés egy külön érdekképviseletnek, a Cukorrépatermelők Országos Szövetségének hatáskörébe tartozik, de a kamara ott is mindenképpen igyekezett — hiszen ez kötelessége is, a nagyobbak, az erősebbek kellőképpen meg tudják magukat védeni — elsősorban a rászorult gyenge kisemberek érdekeit védeni. Ami az állatkontingens kérdését illeti, itt tévedésben van a képviselő úr. Ha olvassuk a lapokat, állandóan láthatjuk, hogy a Hangya kontingense emelkedik. A Hangya pedig az a szerv, amely éppen a kisgazdák által exportálandó állatmennyiséget van hivatva kivinni. Ha talán eddig a Hangya exportkontingensébe más kategóriák, mondjuk a nagy- és középbirtokosok állatkontingense is belekerült, ez tisztán annak a következménye, hogy sajnos, egyelőre a kisgazdatársadalom nem rendelkezik az ország minden részében megfelelő exportálható állatállománnyal. Ez a Dunántúlon, konstatálom, megvan, sajnos azonban a Duna-Tiszaközén és a Tiszától keletre fekvő részeken nincsen meg és a Hangyának éppen itt van a hivatása, hogy a gazdatársadalmat ösztökélje mintahízlalótelepek beállításával, mintahízlaló istállók létesítésével, amit tudtommal a Hangya meg is akar valósítani. A most megjelent lapokban pedig olvashatjuk azt, hogy a Csehországba és a Németországba irányuló lókivitelbe a mezőgazdasági kamarák jobban be fognak kapcsolódni a Hangya és a Mezőgazdák Szövetkezete révén. Nem tudom természetesen, hogy a túloldalon ülő egyes képviselők mit fognak szólni az úgynevezett legális lókereskedelemnek bizonyos mértékű háttérbe szorításához. (Gallasz Ágost Rudolf: Helyeselni fogunk 1 — Peyer Károly: A 300 pengőért vett lovat a duplájáért adják el! — Mocsáry Dániel: Nagy tévedés! Ez azelőtt történt! — Peyer Károly: A kisgazda nem kap semmit! — Csizmadia And-