Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

94 Az országgyűlés képviselőházának 10 5. ülése 1937 március 5-én, pénteken Egyiptomihoz! Lókivitel!) Ott nem is nagyon erősen kifogásolják a minőséget, de mégis előfordult már, hogy a gazdák nagyon is károsultak és itt főleg arra lenne szükség, hogy a gazda a kamaránál találjon védelmet és a kamara karolja fel a kisemberek érdekeit. (Helyeslés a baloldalon) A mezőgazdasági kamarák felterjesztéseit — mint mondottam —

t nem vették figyelembe a gazdaadósságok rendezésénél, amit ezek éppen úgy követeltek, mint mi. Nem vették figyelembe felterjesztéseiket az adózás körül felmerült kérdések elbírálásánál sem. Nálunk az a helyzet, hogy a legfontosabb kérdésben éppen a fináncszempont diktál. Főleg a pénzügyigazgatóságnak emberei diktálnak vagy döntenek olyan kérdésekben, amelyéknek főként mezőgazdasági jellegük van. Hogy itt másról ne tegyek említést, például a földbirtokreform során földhözjuttatott emberek kimozdításánál egyedül a pénzügyigazgatóság volt az, amelynek megvolt a joga bárkit, ha nem fizet elegendő részletet, kimozdítani földjéből. Ilyen alkalmakkor mindig meg kellett volna hallgatni a mezőgazdasági kamara kiküldött szakembereit, akik mégis csak értettek volna ezeknek a kérdéseknek tárgyalásához. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés jobbfelől.) Ugyanúgy kívánatos lenne, ha az adókivetések körüli kérdéseknél is kikérnék a kamarának a szakvéleményét. Ne egyedül a fináncszempont legyen mérvadó. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Most már tényleg az a helyzet, hogy a gyáripar, a nagykereskedelem, a nagytőke mind védeni tudja magát, a saját könyvei szerint adózik, ellenben a kisgazdát sohasem kérdezik meg, hogy van-e neki jövedelme, van-e bevétele, ő vagyona szerint adózik és nincs senki, aki támogatására, segítségére lenne. T. Képviselőház! Ugyancsak nem vették figyelemibe a kamarák felterjesztéseit a magasabb gaJbonaárakra vonatkozólag, pedig a mezőgazdasági kamarák és mi, gazdák is elég gyakran felterjesztettük már azt a kívánságunkat, hogy a gabonaárakat magasabb színvonalon kell tartani. Nagyon jól tudjuk, hogy a magasabb árak alakulása nem tisztán a világpiactól függ, hanem erre igen nagy befolyással van a Nemzeti Bank politikája is. A jelenlegi felárrendszerrel, a jelenlegi prémiumrendszerrel , •. (Darányi Kálmán miniszterelnök: Jelenleg is felette áll a gabona ára a világpiaci árnak!) — majd rátérek erre is —• különféle beviteli lehetőségekkel mindig módjában van a Nemzeti Banknak szabályozni az árakat. Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy a gabona ára jelenleg felette áll a világpiaci áraiknak. Ez igaz. Ez azonban elég gyenge vigasz nekünk, gazdáknak, különösen pedig azoknak a gazdáknak, akik kénytelenek voltak gabonajukat mindjárt a cséplőgép mellől eladni, olcsó áron. (Egy hang a baloldalon: Vagy elvitték egyenesen adóba! — Br. Berg Miksa: Azoknál van a gabona, akik azt sem tudják hogyan terem!) Ismeretes, hogy tavaly augusztusiban a, független kisgazdapárt nagyválasiztanányi ülésén pártvezérem, Eckhardt Tibor már rámutatott arra, hogy a húza világpiaci ára 20—21 pengő körül mozog, ugyanakkor, amikor a limitárakat 14 pengő körül állapították meg s ugyanakkor, amikor a rossz gazdasági helyzetiben lévő gazdák 'mindjárt a cséplés után kénytelenek voltak eladni terményeik •90%-át. Emiatt a később tényleg kialakult magasabb, 20—22 pengős gabonaárakban csak nagyon, de nagyon kevés gazda részesedett, ugyanakkor pedig a spekulációra 5—6 pengő keresett esett tisztán. (Br. Berg Miksa: Ka §,% nem fizet adót!) A gazda termelési költségét sem kapta meg, még ilyen árak mellett sem, mert köztudomású, hogy a búza termelési költsége 18—19 pengő körül mozog, tehát ráfizetéssel termeltünk, amikor — mint mondottam — a limitárak 14 pengő körül voltak megállapítva. (Mojzes János: Az adókat felmondják azon az alapon, hogy magasak a búzaárak! — Darányi Kálmán miniszterelnök: Felfelé nincs limitálás, csak lefelé.) Igen," t. miniszterelnök úr, de nem fizették magasabb árakat, mint a limitárakat s abból, hogy később magasabb árakat fiaettek, csak azoknaík volt hasznuk, akik a gabonát olcsón összevásárolták. (Mojzes János: Sorozatosan felmondják az adókat azon a címen, hogy magas a búzaár!) T. Ház! A tegnapi nap folyamán a fővárosi törvényjavaslat r tárgyalásával kapcsolatban többen szóvátették, hogy a mezőgazdák menynyire ki vannak téve, illetőleg ki vannak szolgáltatva a fővárosi önkényuralomnak (Mojzes János: Állam az államban!) és azoknak a fővárosi vámoknak és különféle járulékoknak, amelyek körülbelül 25—30%-ot tesznek ki az egyes cikkeknél. Elég, ha etekintetben csak a sertésárakra mutatok rá, amelyek a fővárosban 1 pengő 30 fillér körül mozognak, ugyanakkor pedig a vidéken 90—95 fillér és 1 pengő körül állnak. 30%-ot vesznek el tehát attól a gazdától, aki mégis csak hosszabb időt fordít a sertés felhízlalására és aki egyévi keserves munkájával legfeljebb 5—6%-ot tud keresni. (Mojzes János: Egy sertés drágábban utazik,, mint egy másodosztályú utas. — Ügy van! a baloldalon.) A jelenlegi törvényjavaslat indokolása szerint a kormány munkássága oda irányul, hogy minél hatályosabbá váljék a kamarák munkássága. Ezt mi is aláírjuk, de nem látjuk a lehetőségét annak, hogy ezen javaslat által a kamarák munkássága hatékonyabbá válik, mert ehhez elsősorban az kellene, hogy a kamaráknak nagyobb szerep jusson a termelés irányításánál. (Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz!) Jelenleg a kamarák munkássága nem irányul másra, mint arra, hogy füzeteket adnak ki havonta, amelyeket a gazdák elolvasnak, — ha megkapják, de a kamarák ezentúl nem bírnak intézkedéseket foganasítani, mert erre nincs meg az anyagi bázisuk és lehetőségük. (Mojzes János: A hatáskörük!) Ebben a vonatkozásban kérjük, hogy a kamarának legyen módjában vetőmagvafcat kellő mennyiségben és megfelelő kedvezményeikkel jut' tatni a gazdatársadalomnak és hogy a kamaráknak jusson nagyobb szerep az értékesítés terén is. Mi elismerjük azt, hogy — amint mondják — itt van a Hangya, amely a gazdák termeivényeit megvásárolja, de nagyon jól tudjuk, hogy a Hangyánál, a Futuránál éppen úgy, mint a kereskedelmi vállalatoknál, elsősorban <a profit, a haszon a fontos és ezt léppen úgy lefölözik, mint akármelyik privát kereskedelmi vállalat. Kell, hogy fontosabb szerephez jusson a kamara a tagosításoknál is. (Ügy van! bal felől.) Jelenleg az a helyzet, hogy bírósági ember dönti el, hogy ki milyen földet kapjon, hogy a tagosítást hogyan vigyék keresztül. Helyes az, hogy a bíróságnak döntő a szava a kérdés elbírálásánál, de mégis csak szükséges az is, hogy mellette okvetlenül ott legyen egy gazda.sági szakember, akinek megvan a szakképzett-