Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

Az országgyűlés képviselőházának 195, túlterhelt gazdatársadalomra nézve- (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A határozati javaslat 7. pontja, amelyet az Országos Mezőgazdasági Kamara terjeszt elő, említést tesz az osztrák mezőgazdasági kamarákról is. Távol vagyok attól, hogy külföldi intézményeket dicsérjek itt a Házban, ellenben miután az előadó úr is kitért a németországi és az osztrák mezőgazdasági kamarák működésére, legyen iszabad nekem is kitérnem erre. Például az alsóausztriai mezőgazdasági kamara, amely 2-5 millió schilling költségvetéssel dolgozik, eredményesen működik a gazdák javára, majdnem ,azt lehet mondani, hogy teljes mérékben kiszolgálja a gazdatársadalmat. Ha valakinek valamire szüksége van, levelezőlapon, vagy telefonon bejelenti a kamarának és házhoz szállítják neki a szükséges vetőmagot, vagy más mezőgazdasági dolgokat. (Mózes Sándor: Mit csinál a mi mezőgazdasági kamaránk ilyenkor?) Ha valami eladni valója van, vetőmagva vagy tény észállat ja, vagy akármilyen másféle termeivénye, bejelenti. (Mocsáry Dániel: Ott a földadó tíz százaléka kainarai illeték!) Hozzájárulok, de ne a járulékot emeljék, hanem más módon teremtsék elő a fedezetet. (Br. Berg Miksa: A lókivitelt erre kellene felhasználni, ne a Hangya dugja a zsebébe.) A pénzügyminiszter úr elég ügyes és ha akarja és jóindulattal van a kamarák iránt, okvetlenül módot fog találni arra, hogy őket segélyezni is tudja. Nálunk, sajnos, a kamarák e tekintetben nagyon gyengén működnek, legfeljebb egy kis vetőmagközvetítéssel foglalkoznak, de rendszerint az is olyan későn érkezik meg, hogy a gazda kevés hasznát veheti annak; de mondom, főleg azért, mert nincs meg az anyagi házasa, nincs meg a lehetősége a kamaráknak, hogy mélyebben belenyúljanak a dologba és a gazdatársadalomnak komolyabb segítségére legyen. A mai helyzetben, amikor a magyar mezőgazdaságnak általános helyzete még mindig válságos, még mindig eléggé súlyos, tényleg kívánatos és fontos volna, hogy a 'mezőgazdasági érdekképviseleteknek minél nagyobb súlyuk, minél nagyobb tekintélyük és befolyáj suk legyen. Ebben a kimondottan agrárjellegű országban elég nagy (befolyása van a nagytőkének, a gyáriparnak, szeszkartelnek, de éppen a legfontosabbnak, az ország pillérének, a mezőgazdaságnak és a mezőgazdasági érdekképviseletnek van, sajnos, a legkisebb befolyása az ország ügyeinek vitelében. Éppen ezért ezeket meg kell erősíteni azáltal, amint már mondottam, hogy oda vonassanak be a mezőgazdaság minél szélesebb rétegei, minél fontosabb tényezői és"képviselői. Éppen ennélfogva nagyon helyeslem, hogy legalább a mezőgazdasággal foglalkozó országgyűlési képviselők is helyet kapjanak a kamarákban. Jelenleg helyzet a kamarákban is, mint nagyon sok intézményben, — én abszolúte nem akarok politikát helevinni ebbe a dologba — hogy kisajátította magának a kormánypárt ezt az intézményt is és főleg csak kormánypárti embereket választanak be. (Ügy van! a baloldalon. — Megay Meissner Károly előadó: Titkos a választás!) Nincs választás. (Br. Berg Miksa: A jegyzők nevezik ki! — Megay Meissner Károly előadó: Tildy Zoltán is tagja! — Br. Berg Miksa: Véletlenül, kivételesen!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Mesko Rudolf: Ott van Tiídy Zoltán és Takács Ferenc! Ketten is vannak! — Zaj a baloldalon.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. ülése Í9$7 március 5-én, pénteken. 93 Tessék meghallgatni a szónokot. (Br. Berg Miksa: Az előadó provokálja a vitát!) A képviselő úr meg az előadó urat provokálja. (Derültség. — Meizler Károly: Neki kötelessége hallgatni!) Láng Lénárd: Ha felolvasnám például a győri mezőgazdasági kamara vezetőinek a névsorát, amely kamarát a legjobban ismerem, rögtön mindenkinek be kellene vallania, hogy nekem igazam van, hogy ott is, mint a többi kamarában, ráfékszenek a kamarára a letűnt közéleti nagyságok, akik amúgy a politikában nem kapnak helyet, (Gallasz Ágost Rudolf: Kire gondolszí Sokoróra?) En neveket nem akarok említeni, távol áll tőlem, hogy olyan személyeket támadják itt a Házban, akiknek nincs módjuk a védekezésre. De tény az, hogy akik máshol nem bírnak szerephez jutni, ráfékszenek a kamarákra és ott az új erők nem tudnak érvényesülni. (Mojzes János: Mezőgazdasági bizottsági tagok lesznek!) Amint beszédem elején mondottam már, nagyon kívánatosnak tartanám, hogy a Mezőgazdasági Kamara főleg a kisgazdák érdekképviselete legyen. Miként mondottam^ a nagygazda meg tudja magát védelmezni sajátmaga és ezt látjuk, ha itt egy-két példát felsorolok. Például a cukorrépa termelésénél a nagybirtok sajátmaga tárgyal a cukorgyárakkal és elég eredményesen, mert a nagybirtok kontingense még ma is változatlanul megvan. (Ellenmondások a jobboldalon.) A kisgazdák ellenben teljesen kiestek és ma már nincs kontingensük. Ők ezt a bonyolult tárgyalási módszert, amely ott kifejlődött, nem tudták elég ügyesen folytatni, nem tudták helyüket megállni, kiesték. Nyolc-tíz évvel ezelőtt nekem is állandóan volt kontingensem, de nemcsak nekem, hanem egész sor kisgazdatársamnak. Elegendő volt azonban egy rossz termés, ha az az ember nem szállíthatott megfelelő mennyiséget, vagy egyáltalán nem tudott szállítani, kiesett. (Hertelendy Miklós: Én is kiestem!) A nagybirtokosok kontingense megvan. Éppen ezért elvi kérdés, hogy főleg a kisgazdáknak képviseletük legyen. Ugyanez a helyzet például a cikóriagyökér termelésénél is. Régebben a nagybirtok nem is foglalkozott ezzel a termelési ággal. Kisgazdák vezették be nagyon szép eredménnyel. Gyönyörű eredményeket értek el, virágzó gyáraik létesültek, ma pedig az a helyzet, hogy szintén a nagybirtok kaparintja el a kontingenseket, minden évben nagyobb és nagyobb földterületen dolgozik, több és több holdat vet be és elveszi a kontingenseket a kisgazdáktól, (Mózes Sándor: Ez az irányított gazdálkodás!) holott éppen ez az a termelési ág, amely alkalmas arra, hogy a kisgazdák a családtagjaikat is foglalkoztatni tudják. (Hertelendy Miklós: A gazdakörökkel ezt is meg lehet oldani!) Meg lehet oldani, ha a kisgazdatársadalomnak a kamarában nagyobb a súlya és az képviseli a kisgazdák érdekeit. (Zaj a jobboldalion és a középen. — Egy hang jobbfelől: Ezt meg is teheti! — Soltész János: Összetételénél fogva nem teszi! — Mocsáry Dániel: Többségben vannak a gazdák! 4:2 arányban!) Ugyanígy áll a helyzet az állatexport terén is. A kisember nem tud kontingenshez jutni úgy, mint a nagygazda. Be kell vallani, hogy nincs is meg mindig a minőség, bár többnyire elég jó a minőség. A nagygazdák megkapják a kontingensüket, a kisgazdákat legfeljebb a Hangyához vagy a Futurához utalják. (Mózes Sándor: Vagy a Magyar13